Harangszó, 1939

1939-12-24 / 51. szám

1939. december 24. HARANGSZÓ 379. nak részeit 740 nyelvre lefordította és azt 510 millió példányban elterjesztette. Lehetővé tette testvér Bib­lia Társulatok alakulását. 1816-ban megalakul a szin­tén hatalmas méretű Amerikai Biblia Társulat, majd a Skót, Dán, Norvég, Svéd és Finn Bibliai Társulatok. Németországban legjelentősebb a Porosz Biblia Tár­sulat és a Würtembergi Biblia Intézet. A hazánkban 1811-ben Pozsonyban alakult Biblia Intézetet az osztrák önkény elfojtotta. Majd a láng- buzgalmú Wimmer Ágoston felsőlövői evangélikus lelkész karolja fel a bibliaterjesztés ügyét Magyar- országon. „Meggyőződésem — mondja Wimmer — és élek-halok e meggyőződésemben, hogy a Biblia és csak a Biblia az, amelytől a világ és az emberiség jövőben is üdvét várhatja.“ Magyar Biblia Társulat sajnos mindmáig nincsen. Az angol Biblia Társulat évente 70.000 P-t áldoz a magyarországi bibliaterjesztésre és évente kb. 60.000 példányban terjeszti magyar földön a Bibliát vagy annak részeit. Harmati Béla. Karácsonyi üzenet $zórványevangéllku$a!nkhoz! Evangélikus egyházunk külön is fel­keres soraival titeket, kikhez hittestvéri közösségtől távol közeledik karácsony ünnepe. Teszi ezt nemcsak azért, hogy szeretetnek jeleként tudtotokra adja: lelki édesanyátok gondol reátok, ide­genbe szakadt gyermekeire, hanem azért is hoey áldott karácsonyt kívánjon és készítsen nektek. Áldott karácsonyt, testvér a végeken! Karácsony igazi mivolta és lénvege szerint több és más a csíllacszórótól szikrázó, gyertyafényes karácsonyfa me­leg hangulatánál, a családi érzésnek egy estén fellobhanó szalmalángiánál, régi gvermekemlékek felújításánál és kiala­kult karácsonyi szokások ápolásánál, az aiándék adás kényszerénél és aiándék ka­pás öröménél. Az áldott karácsony nem függ a karácsonvest szegénységétől vagy gazdagságától sem. Áldott karácsonyt, testvér a végeken, akkor is, ha boldog karácsonynak nézel elébe, de akkor is, ha apró fenyőfára sem telik nehezen megkeresett pénzetek­ből s kisigényű kívánságaitok sem jut­hatnak teljesülésre! Mert mi is az igazi karácsony? Mindenekelőtt angyaljárás. A bethle- bemi mezőn tanyázó pásztorok körül “gyszerre csak megvilágosodott az éjsza­ka és bozzáiuk mene az Úrnak angyala, isten küldöttének érkezése és szavai nél­kül seitelmük sem lett volna, hogy tőlük nem messze karácsony csodáiétól fényes egy bethlehemi istálló. Áldott karácso­nyunk nekünk sem lehet másképp, csak ezen az úton: ha Isten követe fülünkbe kiáltia a karácsonyi eseményt. Hiába tudiuk iskoláskorunktól, hogy Krisztus egvszer megszületett. Isten Szentleikétől vezérelt küldöttek szükségesek, hogv szí­vünkbe égessék: n ékünk született Krisztus. Karácsony ott van, ahol Isten szolgái járnak közöttünk a karácsonyi mondanivalóval. Az igazi karácsony azután nagy öröm. Van Megtartónk! Szeret az Isten! Végét­ért magárahagyatott kiszolgáltatottsá­gunk a bűnnek, ördögnek, halálnak: Jé­zusban velünk a kegyelmes Isten. Lehet akármilyen göröngyös és sötét az utunk, immár elvehetetlen öröm teszi könnyük­ké lépteinket és világítja meg az éjtsza- kát. Megtartó született nékiink: van már bűneinkben bocsánat, szegénységünkben gazdagság, betegségben vigasztalás, kí'tz- '-ödésben erő kísértésben kimenekedés, Halálban élet. Karácsony úgy lesz közöt­tünk, ha Isten karácsonyi örömmondói­nak szava nyomán megtelik a szívünk karácsonyi örömmel és örvendezünk Jé­zusnak, a mi Megtartónknak. A karácsonyi öröm térdre kénysze­rít. A karácsonyi örömtől leroskadnak a bethlehemi istállóban az egyszerű, sze­gény pásztorok és a tudós, gazdag nap­keleti bölcsek s leborulva magasztalják a gvermek Jézust. A karácsony: Jézus imádása és Isten dicsérése. A karácsonyi örömmondók örömhire csak akkor kel­tett Isten szíve szerint való visszhangot ugyan meg nem hátrált, de erősen hunyorgatni kedzett, mint­ha a déli napba nézett volna. Többen megragadták. Egyik, másik botiát suhintotta. — Hol is az a deres — fordult hátra Gábor — oda való az ő gonoszsága. Már. már lekapták a húsz körméről, de ekkor egy fiatal legény furakodott át a dulakodók között. Egészen Mihály gazdáig vergődött. Kerekes Gyurka volt. — Várjanak ió emberek! — mondta. — Emlékezzenek csak a Jézus szavára. Egyízben Péter apostol lépett hozzá azzal a kérdéssel, hányszor bocsásson meg az ellenségnek. Elég-e hétszer? S nem azt mondta az Üdvözítő, hogy hétszer- hetvenhétszer?! A Megváltó ezt kendteknek is mondja! Az emberek erre elengedték Mihályt és csodálkozva néztek a fiúra. — Hát az meg mit akar? Az apja becsületét védjük s ő meg e gézengúz pártiára kel. — Lássák ió emberek, magukon a hántás csak másod­sorban esett. Engem sértett Mihály gazda. Én azonban Krisz­tusom szavára neki megbocsáitok. Mi lenne a különbség köz­tünk s a hitetlenek között, ha meg nem bocsátunk! Bosszút állni tud a labanc, meg a török. Bocsánatot adni csak Isten fiai. — Igaz! — nyugodtak meg lassan s méltósággal elfordul­tak. Megigazították dolmányukat, egyet-kettőt fújtak. — Isten neki! — dohogta Gábor is. — ő majd meg­fizet neki! Az udvarokból mind sürgetőbben bőgtek az éhes álla­tok. Ki-ki munkájára ment. Kerekes Gyurka harag nélkül tette kezét Mihály kar­jára, ahogy egyedül maradtak. — Miért ellenkezik mindig, Mihály bátya? Éljen bé­kességben a falu népével. Meglátja, jobb lesz! — Hallgass kölyök — mordult rá a másik. — Ezt nem viszik el szárazon, de te is megkeserülöd! Gyurka nagyot nézett. — Hát ez a hála? — gondolta magában. Ott állt előtte nagy szőrös ábrázatiával Mihály. Szemébe konok fenyegetés lángolt. Gyurka egy pillanatra nagyon gyengének érezte ma­gát. Mi tagadás, haragra is lobban, de aztán csak eszébe ju­tott édesapja szavaiárása: — Inkább szenvedjünk el tízszer igzságtalanságot, sem­hogy egyszer is csak mást bántsunk. Ennél a gondolatnál haragja már el is párolgóit. — Isten áldia meg Mihály gazda — búcsúzott el illen­dőképpen. Megfordult és amilyen gyors lábai voltak, egy­kettőre otthon termett. — Letörtem a szarvad — nézett gonoszul utána Mi­hály. — Az apádét is, az egész faluját! Lesz még úgy, hogy mindnyájan kedvemet keresitek! 3. Kerekes Gyurka meséje. Gyurka már nem hallotta a Mihály gazda rejtélyes mon­dását. Meg se értette volna. Különben is volt neki sok egyéb gondia. A kis Andris öccse a betűkkel még csak most barát- kozgatott. Édesapja távoztával ráhárult a tanítás feladata. Juliska meg váltig unszolta, hogy meséljen hát az ő diáksága éveiről. S ha egyszer Gyurka nekikezdett, egymásután per­gett szájából a sok kis történet. Mint tanulnak latin igéket, főneveket ragozni, a szavakból hogy fűznek mondatokat s ezt furcsán szintakszisnak hívják. Hogy tudnak bonyolult szám­feladatokat megoldani az aritmetika szabályai szerint, még zenét is tanultak. A sok érdekes társa ott a kollégiumban, Imre gróf, a vezér, aki minden turpisságra kész és mindent oly jól elrendez, hogy a vége biztos siker. — Egyizben, öt éve már annak, színdarabot kellett elő­adnunk —- vonta Gyurka maga mellé kis húgát. Imre gróf váltig huzakodott a szerepléstől. Hogy ő ilyen fiatal, hogy ő olyan nehezen tanul. Az egész tanári kar tanácskozásra ült össze, mert Imre gróf édesatyja Thököly István, a kézsmárki vár ura a kollégium egyik legnagyobb jótevője volt. Az egyik közülük az éleseszű Ladivér Illés tanár, eltalálta, mi veszi el az Imre gróf kedvét. (Folytatjuk.) Testvér st végeken!

Next

/
Thumbnails
Contents