Harangszó, 1939
1939-12-03 / 48. szám
évfolyam. gfiftfk. 1939 december 3. 48. szám. Í Alapította: KAP! BÉLA lfllO-bsn. Laptulajdonos : Dunántúli Luther>Szúvetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin mallóklat tanóv alatt áéthatankénf a KIS HARANGSZÓ, Beolvadt lapok: 935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunk! A Haiaainó uarkMitA-klaüóblTatata ÖYÖR 11., PatfiC-Mr 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre « dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla : 30,628. Jön a Király !®) Mondjátok meg Sión leányának: lm- ho! jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve. Máté 21:5. Sajátságos királyi bevonulás volt az, amely azon a vasárnapon Jeruzsálem felé tartott. A királynak, aki a szamáron ült, nem volt valami királyi külseje. Szolgáinak sem volt ragyogó páncéljuk vagy fényes kardjuk. Szegény halászok voltak valamennyien. S a megvetett Galileából jöttek, a király is, szolgái is. A kísérete nagy volt, de nem valami tiszteletet parancsoló. Egy ordítozó tömeg, jobbára asszonyok *) *) A Harangszó, ha Isten is úgy akarja, ebben és a következő évben a lap élén Hallesby professzornak egy-egy le- mélkedését fogja közölni abból a művéből, amely az év minden napja számára ad egy elmélkedést. Idővel talán sor kerülhet ennek az egész, bibliai bölcseséggel és erővel teli, műnek magyar nyelven való kiadására. Hallesby a maga norvég hazájában — a mellett, hogy tanára a hívő körök által létesített, és fönntartott theológiai fakultásnak Oslóban — annak a ma is erőteljesen előretörő ébredési mozgalomnak a vezére, amelynek megindítója Hauge, a norvég parasztpróféta. Ugyanakkor azonban az egész északi keresztyénség egyik legngyobb hatású vezéregyénisége Hallesby. Finn testvéreink is nagyon szeretik. Munkái egyre-másra megjelennek finnül is. Járt már nálunk Magyarországon is és bizonyság- tétele sok lélekben hagyott nyomot. A hétről-hétre megjelenő elmélkedést báró dr. Podmaniczky Pál soproni hittudomány- kari tanár fordítja. és gyermekek. S torkuk szakadtából kiáltoztak. Ma „Hozsannáit, holnap „Feszítsd meg“-et. Most megáll a menet. A király sír! Egy király, aki sír? Igen. A királyok királyának szabad sírnia, ha már nincs semmi mód arra, hogy segítsen megtévesztett népén. így megy tovább a város felé. Dávid régi királyi vára az, amit a szeme keres? Nem, az ő királyi vára a falakon kívül van. Egy kicsiny dombon. Golgota a neve. Nem olyan könnyű megvenni ezt a várat. De ő önként, bátran megy ellenségei elébe. S mialatt tovább megy, lélekben látja azt a trónt, amely reá vár. Nem a zsidó királyok arannyal ékes trónja ez, hanem egy véres kereszt, az átok fája. Készen várja a koronázási köntös is. Nem az a régi, a bíborból való, nem, hanem az a maskara, amit majd a katonák kanyarítanak a nyakába. Nem feledkeznek meg majd a kormánypálcáról sem, egy nádszál lesz az, amely épp a kezük ügyébe esik a katonáknak. Szamár a lova, s nádszál a kormánypálcája. Illik egymáshoz a kettő. Most már csak a korona, a töviskorona kell s akkor a nép, anélkül, hogy tudná, meg is koronázta a maga királyát. De most már Isten is azt kiáltja mindnyájunk felé: „Imé, a te királyod!“ Öle Hallesby—Br. Podmaniczky. A Biblia ellenségei. C) A Bibliától elidegenedett egyházak. őszinte sajnálatunkra szolgál, hogy olyan komoly keresztyén felekezetek is, mint a római és görög katolikus, továbbá a görög keleti egyház, a Biblia olvasását megtiltották híveiknek. Az őskeresztyén egyházi atyák, akikre katolikus atyánkfiái büszkén szeretnek hivatkozni: Irenéusz lyoni püspök (megh. 202.), Origenész (megh. 254.), Nagy Baziliusz (megh. 379.), Ambróziusz (megh. 397.), Aranyszájú János (megh. 407.), Nagy Gergely pápa (megh. 640.), Clervói Bernát (megh. 1135.) és a többiek még nagy nyomatékkai ajánlják a Szentírás olvasását. Jeromos (megh. 419.), a „Vulgata“ c. híres katolikus, latin Biblia fordítója kinyilatkoztatja: „Aki a Szentírást nem ismeri, a Krisztust sem ismeri!“ Évszázadok folyamán azonban az Egyház rsx&~ lásával egyenes arányban erősbbödött a Szentfíás of( REFOflMÁ] \ 'U vasásának tilalma. Helyesebben: mennél kevésbbé ismerték a keresztyének a Bibliát, annál több visszaélés és hamis tan lopózkodhatott be az Egyháznak előbb gyakorlati hitéletébe, majd ezen keresztül tantételei közé is. Helyesen állapította meg Aranyszájú János: „A Szentírás nem ismerése, oka minden veszedelemnek!“ „Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek a írásokat?“ — mondotta az Üdvözítő (Mk. 12, 24.). Tény, hogy a Szentírás általános olvasását a IV. lateráni zsinat (1215.) eltiltja. Ettől az időtől kezdve napjainkig a pápák tiltó rendelkezések sorát bocsátják ki a Biblia és a Biblia olvasása ellen. Hadd álljon itt néhány példa: XI. Innocenc (1678.) így rendelkezik: „Mindenki .««algái tassa be Bibliáját a helyi lelkésznek, aki égesse XVI. Gergely (1844.): „Az összes Biblia > főiskola )
