Harangszó, 1939
1939-11-12 / 45. szám
1939. november 12. HARANGSZÓ 339 MINDEN JÓ, AMIT ISTEN TÉSZEN! Ha toksMor rejtélyes homályba borultak is, Isten rendelte életutaim. S új gondok mély tengerébe merülnek el, Sóvárgott vágyaim és álmaim. Ha némely nap elmúlik minden öröm nélkül, Újabb kint hoeva és gyötrelmeket, Meggyöeödésemet et meg nem ingathatja, Mert: minden ió, amit Isten tessen! Ha as Ur gondolatai nekem magasak, Kegyelme kútforrásai mélyek, Ha rombadülnek reménységeim, És elhagynak: erő és türelem. Ha bánatom könnysáporában as életcélt, Nem tudom látni és nem ismerem. A hitnek égő ssikrája figyelmestetöm, Hogy: minden jó, amit Isten tessen. Ha ssivem kétségbeesetten megremeg, Megoldhatatlan nagy kérdések felett. S as Úr nagy sseretetében kételkednék, Mert — gyarlóság hatalmába ejtett. Akkor fáradt lelkem vágyakozva fogódsik, Isten erőteljes kegyelmébe. És könnyek által erőt és vigaszt találok, Mert: minden jó, amit Isten tészen! Asért, ssivem ha ssenvedned kell, légy hát nyugodt, Ne hullass könnyet a mulandókért Tanuld meg látni as 0 világosságában, Amit e földön as éss föl nem ér. Ha elkerülget a szerencse és boldogság, És sok szenvedést okos az élet, Terhed súlyával fogóds abba a tudatba, Hogy: minden jó, amit Isten tészen! Ösv. Stefezius Istvánné Kunos Jenő misszionárius leveléből. Ma az egész Finnországban az évenkénti szokásos harmadik bűnbánati, hálaadó és könyörgőnapot ünnepli az egész finn nép. Bizonyára a körülöttünk forrongó nagy események sok ember térdét hajtják meg Isten előtt. Áldják öt az elmúlt esztendők jólétéért és imádkoznak az eljövendő napokban kegyelemért. Nem hiszem azonban, hogy a kétségbeesés hangja megszólalna közöttük. Akármilyen nehéznek látszik is az ő helyzetük is, mégis az élő Isten megmentheti őket. Az itteni lapokban voltak olyan kellemetlenül hangzó hírek, hogy a szovjet-oroszok a kedvező alkalmat ki akarják használni arra, hogy megszállják a finnek szép hazáját. „Én pedig szüntelen reményiek“, így szól az egyik mai napi ige! Erről prédikálnak majd ma sok finn templomban. Akármilyen lehetetlennek látszik is a helyzet, mi mégis reményihetünk! Reménységünket pedig nem önmagunkba vetjük, hanem az élő Istenbe. S ugyanez áll a mi magyar népünkre is. Mi is letehétjük népünk sorsát Isten kezébe. Kínában sokkal nyugodtabban nézzük az eseményeket, mintha otthon lennénk. Nem azért és nem úgy, mintha nem éreznénk annyira veszélyeztetve az irhánkat és jobban biztonságban éreznénk magunkat, mint odahaza. Legalább is a lapokból erről olvashattunk egyszer. Itt senki sem lovalja bele a másikat a kétségbeesésbe, sőt ellenkezőleg igyekszünk egymás tekintetét felfelé irányítani. Van Isten, aki gondot visel az övéiről minden körülmények között ... Tixenf)étexer Harangszó-Naptárt küldtünk szét egy hónap alatt. Bizományosainkat minél gyorsabb elszámolásra, újabb rendelőinket türelemre kérjük. Betakarítás. Az esztendő termése betakarodott már. A mezők siváran, üresen tekingetnek a rajtuk botorkáló emberre. A burgonya- és répaföldeken elszórtan heverő korhadó levelek, burgonyaszárak jelzik, hogy nem voltak ezek a földek mindig ilyen kifosztott, feldúlt állapotban. Néhol egy-egy kukoricatábla magasodik elő, azt a látszatot keltve, mintha ott még lábon álló termés volna. Közelebb érve, legfeljebb elvétve találunk egy-két csenevész kukoricacsövet megbújva a hatalmas levelek hónaljában, azon kívül semmi; a rozsdaszínű, száraz leveleket zörgeti csupán az egyre csipősebbé váló őszi szél. A szőlőtőkék is megszedve, hallgatagon sorakoznak a domboldalakon. A gabona régen magtárban, padláson, kamarában van már s a tarlók helyén üde zöld színekben új élet bontakozik, vagy omló hantú szántások várják a beléjük hulló magot. Itt az aratási hálaadó ünnepek ide ie. A kapott ajándékokért szoktunk hálát adni. Amit megfizetünk, akár pénzzel, akár munkával, azt nem szoktuk megköszönni. vagy ha megköszönjük is, köszönésünk üres formaság csupán. Vájjon a mi gyülekezeteinkben szokásos aratási hálaadó ünnepek jogosan viselik-e a nevüket. Vájjon mi, akik az esztendőnek fáradsága után jóleső érzéssel gondolunk megtelt csűreinkre, pajtáinkra, tudjuk-e, hogy a bent lévő termés Isten ingyenvaló ajándéka számunkra. Ha fellázadunk az Igének ezen megállapítása ellen, akkor baj van a keresztyénsé- günk körül. Nem vagyunk elég alázatosak, nem tudjuk Isten kezéből fogadni javainkat. De ha így áll a dolog, akkor a mi aratási hálaünnepünk is merő hazugság. Miért gyűlünk össze a templomba aratási hálaünnepre, ha a mi munkánk, fáradozásunk eredményének tulajdonítjuk a csűreinkben, udvarainkon levő termést. Isten Igéje szerint az esztendő egész termése Isten ajándéka és pedig olyan ajándék, amelyről elszámolással tartozunk az Adományozónak. Más szavakkal szólva: a mi mennyei Atyánk sáfársággal bízott meg bennünket. Sáfárok vagyunk tehát, sáfárai ez esztendő termésének is. Teljes bizonyossággal tudhatjuk, hogy Isten nem fogadja el a mi számadásunkat, ha abban csupán a mi szükségleteink kielégítése szerepel, de szó sem esik szűkölködő embertestvéreinkről, akiknek számára a betakarítás ideje nem hozott semmit, vagy csak nagyon keveset. Isten azt akarja, hogy a nincstelenek se csüggedjenek el, hanem bizalommal tekintsenek őreá, hiszen ő gondoskodik minden élőnek a napi eledeléről. Vedd eszedbe azonban testvérem, hogy Isten éppen általad akarja megadni egy vagy több szűkölködő szegénynek a kenyerét, hosszabb vagy rövidebb időre. Jaj néked, ha érzéketlen maradsz Isten ezen követelésével szemben. Neki számtalan útja-módja van arra, hogy a szűkölkö- dőnék megadja mindennapi kenyerét, de téged, aki hasznavehetetlen, méltatlan eszköznek bizonyultál, el fog vetni kezéből. Ha nem Isten tulajdonának tekinted javaidat, melyeknek csak a kezelését bízta reád, fölötted is elhangzik ítélete: „Nem lehetsz tovább sáfár“. Földi va- gyonodhoz való kábult szereteted miatt elveszíted nemcsak ideigvaló javaidat, hanem örökkévaló kincseidet is. Ennek a belátása késztessen testvérem Isten előtt való megalázkodásra és őszinte, szívből jövő hálaadásra! Sághi Jenő. Apró történetiek. Belül van. Ablakot tisztított egy ember. A legnagyobb igyekezettel töriilgette, egy darab azonban mindig homályos maradt Egyszer azonban felkiáltott: „Oh én balga, hiszen belül van.“ Miért mennek solcan a templomba ? XIV. Lajos egy alkalommal nagyon kevés hívőt talált az udvari kápolnában. Meglepetve kérdezte meg a lelkészt, hogy mi lehet ennek az oka. „Felség — felelt a lelkész. — én tegnap kihirdettem, hogy felséged ma nem jön templomba azért, hogy nyilvánvaló legyen, hogy kik voltak azok, akik igazán szeretik tisztelni az Istent s kik azok, akik csak hízelegni szeretnek a királynak.“ Komoly érték 10 fillérért! A Keresztyén Igazság kiadásában, — mint már jelentettük — újból két jó füzet jelent meg. Az egyiket „Luther é* a reformáció" címen D. dr. Prőhle Károly egyetemi tanár írta, a másikat Halál, feltámadás, örökélet" címen Groó Gyula vallástanár. A nagyszerű füzetek ára darabonként 10 fillér. Minden olvasónknak ajánljuk. Megrendelhetők a Keresztyén Igazság kiadóhivatalában, Győr, Petőfi-tér 2. OLVASSUK A BIBLIÁT A hit döntő ereje. Nov. 12. Saját hitem. Máté 9:20—22. v. Vannak idők, amikor azon fordul meg minden, hogy nekem van-e hitem, vagy nincs? Amikor Jézus nem a szavaimat figyeli, nem a könyörgésemet tekinti, hanem a hitemet nézi, hogy tudjon velem valamit csinálni. Mifyen rettenetes, mikor nem lát bennem, hitet, mikor hitetlenségem egyenesen akadály lesz számára abban, hogy rajtam segítsen s engem a kárhozattól megmentsen. Márk
