Harangszó, 1939

1939-11-12 / 45. szám

340. 6:5—6. v. szerint így volt ez Názáret- ben. S nincs így nálam és nálunk? Bár olyan hitet látna az Úr bennünk, hogy azt mondhatná, amit az asszonynak mon­dott: „Bízzál leányom, a te hited meg­tartott téged!“ Nov. 13. Mások hite. Mt. 15:21—28; Mt. 8:5—13. Mindkét történetből kitű­nik mások hitének a döntő szerepe. A százados szolgájának éppúgy, mint a ka- nanita tanító asszony leányának a meg­gyógyulása azért következik be, mert a századosban és az asszonyban nagy hitet lát Jézus. Vannak idők tehát, amikor az ember megmentésének kérdése azon dől el, hogy más embereknek, a körülötte levőknek van-e hite és mekkora a hite? Amikor Jézus nemcsak az ember hitét nézi, hogy tudjon vele valamit tenni, ha­nem másokét is. Vannak-e hívő embe­rek körülötted? Felelőséget éreznek-e mások érted s felelőséget érzel-e te má­sokért? Nov. 14. Gyógyulást szerez. Mt, 9:1— 8. v. Alig van történet, ahol világosab­bá válik az, hogy az ember nyomorúsá­gának a megszűnése mások hitétől is függ, mint ebben a történetben. 2. v. A gutaütött nem gyógyult volna meg, ha nem lett volna körülötte néhány hívő ember, aki Jézushoz viszi. Bűnbocsánata, egészségének visszanyerése e négy em­ber hitének a gyümölcse. Nem intézhe­tem el tehát a megmentésem, üdvössé­gem kérdését magam. Bármennyire is egyénileg felelek érte, mégis szükségem van más emberek közösségére, akik Jé­zushoz segítenek. Arra indít ez, hogy megbecsüljem a hivő emberek közössé­gét: az egyházat! Nov, 15. Pusztulástól ment meg. 1. Móz. 18:22—32. v. Ebben a történetben azt látom, hogy nemcsak az egyéni élet­ben, hanem a társadalmi, nemzeti élet­ben is döntő ereje van a hitnek éspedig úgy az egyesek, mint a közösségek hité­nek. Isten Sodornának 50, majd 45, azután 30, 20, végül 10 igazért hajlandó meg­kegyelmezni. Ez a „szent mag“. Isten ma is keresi ezeket a hívő embereket. Ta­lál-e a te községedben, vagy városod­ban? Téged közéjük számlálhat-e? Nov. 16. Hívő ember vagyok-e én? Márk 9:23—24. v. A hit kérdése sohasem általánosságban mozgó kérdés, hanem mindig személyessé válik. Jézussal szem­ben személy szerint meg kell vallanunk sokszor könnyhullatás között, mint ez az édesapa is, hogy „hiszek Uram“. Ezt kü­lönben könnyen kimondjuk akkor is, amikor alig, vagy egyáltalában nem is hiszünk. Isten gondoskodik arról, hogy nyilvánvaló legyen, igaz-e ez a hit nem a magam, hanem mások és az Isten sze­mében. Rendszerint könnyek között kell szemébe néznem annak a kérdésnek, hogy hívő ember vagyok-e én és hitet­lenségem látva sírva kell könyörögni: Légy segítségül az én hitetlenségem­nek!“ Nov. 17. Hívő emberek vannak-e kö­rülöttem? János 11:20—27. Ha az én ba­jaim megszűnését mások hite is elősegít­heti, akkor nem mellékes rám nézve, hogy hívő emberek vannak-e körülöttem. Lázárnak még halálában is jó volt, hogy hívő testvérei voltak. Vannak-e nekem hívő testvéreim? Hívő-e a családom, a baráti köröm, szomszédságom? Kere­sem-e a velük való találkozást a temp­lomban az istentiszteleteken, bibliaórá­HARANGSZŐ _______ 1939 november 12 kon? Van-e nekem ilyen Bethániám, ahol Jézus otthonra talál s boldogan időz? Egy csendes hely a világ nagy lár­májában! Nov. 18. Mit teszünk egymásért? Márk 2:3—5. v. Ez a négy ember sokat tett a betegért. Rokonuk volt-e a beteg, vagy szomszédjuk, ne kutassuk. Lássuk meg, hogy egyik sem áll meg a kéztör­delő sajnálkozásnál, vagy a puszta együttérzés kifejezésénél, hanem a segí­tő szeretet kezét nyújtja a beteg felé, hordágyra teszi és elég körülményes mó­don Jézushoz viszi, s ezzel a legtöbbet teszi. Mi az a legtöbb, amit mi egymá­sért tenni szoktunk? Rájöttünk-e arra, hogy mindennél több, a legtöbb, amit tehetünk és tennünk kell egymásért min­dig, minden körülmények között ez: se­gítsük Jézushoz egymást! Lukács István. KARCOLATOK Mint&a Jcezdenén/f összefogni ! Örömmel halljuk, hogy egyre több helyen hívják meg egyház- községeinket, lelkészeinket római katolikus egyházi megmozdulá­sokra. A római pápa lapja, az „Osserva- tore Romano" nagyon rokonszen­ves hangon írt legutóbb az evangé­likus finn népről. Most, amikor „a szovjet-orosz medve felébredt ázsiai jégbarlang­jában, elindult és lefeküdt a ma­gyar határra", végtelenül örvende­tes minden jel, amely a keresztyén egyházak összefogását mutatja. HETI K J*_Ó N I K A Darányi Kálmán ny. miniszterelnök, a 'képviselőház elnöke meghalt. Az el- húnyt kiváló államférfiút, mint a nemzet halottját, kedden temették el. — A kor­mányzó felavatta a kassai repülőakadé­miát. — Finnország és Szovjet-Orosz- ország között még mindig rendkívül éles I a helyzet. Finnország nem hajlandó en­gedni a szovjet követeléseknek. A skan­dináv államok és Amerika támogatják Finnországot. — Amerika és a szovjet között növekszik a feszültség. — Jugo­szlávia 200 ezer katonát leszerelt. — Olaszország a balkáni békeblokk kiépí­tésére törekszik. Görögországgal meg nem támadási szerződést köt. — Az angol-olasz kereskedelmi kapcsolatokat kimélyítik. — A német sajtó élesen tá­madja Roosevelt elnököt a semlegességi törvény megváltoztatása miatt. — Nyu­gaton tüzérségi harc folyik. Anglia. A háború óta az egész szi­getországban megnövekedett az isten­tiszteletek látogatottsága. Igen sok helyen újból bevezették a családi áhí­tatot s a napilapok is állandóan közöl­nek bibliai részeket. HÍREK Rddlós istentisztelet. No­vember 12.-én 11.15 órakor evangélikus istentisztelet a Deák-téri templomból. Prédikál: Magócs Károly kerületi köz­ponti lelkész. Énekszámok a Dunántúli Énekeskönyvből 44, 430 és a nemzeti himnusz. Orgonái Zalánfy Aladár. Kar­ének: Pierre de la Rue: Ó üdvözítő ál­dozat. Énekel a Lutheránia Vegyeskar. Vezényel Kapi-Králik Jenő tanár. A szarvasi énekeskönyvben az első ének nincs meg a 430. pedig a 396. szám alatt található. Komárom. A boldog testvéri találko­zás szellemében ünnepelte Komárom négy protestáns gyülekezete a reformá­ció ünnepét. Október 28.—31.-ig, esti 6 órai kezdettel egy-egy reformációi em­lékestet rendezett a Duna jobb- és bal­parti evangélikus és református gyüle­kezet. Közösen vettek részt a hívek mindegyik templomban a testvérgyüle­kezetek Luther-kabátba és palástba öl­tözött lelkészeivel együtt, akik a test­véregyházakban szolgálatot is végeztek. Nagy jelentőségűek voltak ezek az esték azért is, mert 20 esztendő óta most ün­nepelhetett először együtt a Duna által eddig erőszakosan kétrészre szakított egységes protestáns nép a reformáció ünnepén. A Duna balparti evangélikus templomban október 29.-én tartott re­formáció emlékesten br. Malcomes Al­bert gyülekezeti másodfelügyelő tar­tott előadást „A reformáció tegnap és ma“ címmel. Isten gazdag áldása kísérje a komáromi protestáns gyülekezeteknek Isten dicsőségére és a magyar haza szol­gálatára szentelt első, szabad, közös re­formációi ünnepeit. Esztergom. A másvallású tengerben lévő kis esztergomi missziói egyházköz­ség templomot szeretne építeni. Eszter­gom maga 150 evangélikus lelket szám­lál, a hozzátartozó missziói helyekkel együtt a missziói kör lélekszáma 450. 1936-ban alakult meg a kis gyülekezet esztergom-dorogi missziói egyházköz­ség néven, missziói segédlelkész vezeté­sével. A kis gyülekezet már 5000 P-t gyűjtött templomra. Ez összeg azonban kevés s ezúton is kéri a hittestvéri tá­mogatást. Az adományok postatakarék­pénztári befizetési lapon (címe és száma: Esztergom evangélikus egyházközség templomalapja, Esztergom 38.576.) küld­hetők meg. Ostffyasszonyfa. Az ifjúsági egyesü­let fennállásának 20 éves fordulóján em­lékestet tartott, melyen Molitorisz János esperes a hálás emlékezés szavaival ve­zette vissza a múlt emlékei közé a meg­jelenteket. Szabó Ferenc és Németh Irén szavaltak, Sebestyén József ifj. egyleti tag pedig az ifjúság háláját tolmácsolta az egyesület megalakítói és az ifjúsági munka támogatói iránt. Az emlékesten az ifjúság Németh Sándor igazgató és Szalóky Endre tanító rendezésében elő­adta Rákosi—Malonyai: „Elnémult ha­rangok“ c. színművét. Ormospuszta. Az új missziói kör kö­zéppontjában levő Ormospuszta bánya­telep evangélikus hívei a reformátusok­kal együtt tartották meg a reformációi emlékünnepet. írásmagyarázatot tartott Salamon Gyula református lelkipásztor,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents