Harangszó, 1939
1939-11-12 / 45. szám
338. HARANGSZÓ 193d. november Í2. 5. Látszólagos ellentétek. Jegyezzük meg, hogy kiegyenlíthetetlen ellentét a Bibliában nincs. A bibliaolvasó képzettségének fogyatékossága hozza magával, hogy itt- vagy amott ellentétet lát. Látszólagos ellenmondás van pl. Máté 10, 34. és János 14, 27. vers között. Krisztus tanítványai azonban tudják, hogy valóságban nincs ellentét. Természetesen olyan hely akad a Bibliában, amelyet nem értünk. De a csillagászatban is, bennem magamban is találok dolgokat, amelyeket nem értek. Épúgy a Bibliában is vannak magasságok, melyeket meg nem hághatunk, mélységek, melyeket ki nem fürkészhetünk. Itt Pascal mondása érvényes: „Az ész legvégső foka elismeri, hogy van végtelenül sok dolog, ami azt felülhaladja.“ A Szentírás nehézségeit azért adja Isten, hogy próbára tegye hitünket. Amit ésszel felérni nem tudunk, azt felérjük hitünkkel* Harmati Béla. *Jegyzet: Melegen ajánljuk: Csizmadia Lajos: „Nehezebb szentírási helyek magyarázata“ c. művét. Sylvester Nyomda kiadása, 1928. Őszintébb szereteftet, mélyebb öntudatot! A Harangszó augusztus 20.-án, 34. számában megjelent „Templomújítás“ c. tárcacikkből értesült az olvasó a dunántúli evangélikus Sión múltjában nagy szerepet vitt egykor evangélikus Csepreg mezővárosnak szent Miklósról nevezett temploma átalakítási munkálatairól. A cikkíró előtt az omladozó falak, az aláhulló vakolat, a felhányt csontok láttára megelevenedik a múlt, amelyben magaelőtt látja a szentkirályi domb‘alatt porladó evangélikus vértanuk hősies önfeláldozását, példás magatartását. Valóban a múlt soksok nagy kihatással bíró eseményeit látták maguk előtt végbemenni azok a porba omló templomfalak. Ezek közül csak kettőre akarok rámutatni, melyek korunk gyermekének a múlt távlatából is azt hirdetik, nagyobb szeretetet, mélyebb öntudatot. A munkáskezek csákányának az érintésére aláhulló romok nemcsak annak az 1223 evangélikus vértanuságának voltak szemtanúi, hanem szemtanúja volt ez a megnyitásra váró ősi, a Kani- zsayak által még 1391-ben építtetett templom a dunántúli protestantizmus két ágra szakadásának is. Ugyanis 1591. június 2.—3.-án ebben a templomban folyt le Nádasdy Ferenc rendezésében a lutheri álláspontot védelmező Scultéti Severinus bártfai lelkész és a kálvini alapon álló Beythe István püspök között az a hitvita, mely egybefonódás helyett elválásra vezetett, melynek következménye lett az ádáz vitatkozás és az egymást ócsároló gyűlölködés Pázmány és táborának legnagyobb örömére. Ezen testvérietlen s gyűlölködő vitatkozásokat csak a gályarabok láncainak kínos zörgése és a közös baj, a közös ellenség némította el. Csak a nagy holland tengernagy testvéri összefogásra serkentő eme szavai oltották ki a két protestáns egyház közötti viszálykodás tüzét: íme, lássátok be, hogy a közös ellenség eltipor benneteket, ha összetartás helyett versengtek egymással. Sajnos, Ruyter Mihály összetartásra buzdító szavai napjainkban sem lettek időszerűtlenné. Mert lehet hallani s olvasni olyan dolgokról, melyek lehangolják a békességre s egyetértésre vágyó lelkeket, amelyek időszerűvé teszik a gályarab szabadító tengernagy figyelmeztető szavait. Pedig a hitetlenség és az ősellenség frontjának őszinte testvériségre s igaz megértésre kellene indítani bennünket. A még előforduló reverzális-szedés s elnevelés lehetőségét meg kellene szüntetni, mely körülmények csak arra vaA csepregi régi evangélikus templom. lók, hogy bizalmatlanságot szülve eltávolítsák egymástól a két egyházat s annak munkásait. Tehát nagyobb megértést, őszintébb szeretetet. De azok a csepregi templomromok láttak egy olyan eseményt is, amely egyházilag megváltoztatta hazánk tér- I képét. 1643-at írt ekkor a történelem múzsája. Csepreg kiheverte ekkor már azt a pusztítást, melynek áldozatul esett a hívek ezreivel a tudós Zvonarics Imre lelkésze is. Eszterházy és Collaltó hadainak mindent felégető pusztítása után ismét új élet keletkezett a romokon. Újra félvirágzott a csepregi egyház s annak kebelében működő akadémiai színvonalú iskola, de ez csak rövid 12 évig tartott. Azt a pusztítást, mely 1643-ban érte, már többé kiheverni nem tudta pedig akkor nem is a rác, német és horvát hadak törtek rá. Eszterházy ekkor a szenvedélyében elvakult ifjú földesúr Nádasdy által végeztette el azt az irtó pusztítást, mely után ez az egyház mindé napig nem kelt életre. II. Nádasdy Ferenc földesúr, akit jeles evangélikus lelkészek neveltek, buzgó egyháztagnak mutatta magát mindaddig, míg ifjú hévvel szerelemre nem lobbant Eszterházy Miklós nádor szépségéről messze földön híres Júlia leánya iránt. A térítő nádor, aki előzőleg már az ifjú anyját, özv. Nádasdy Pálnét, Révay Ju- dítot is második férjhezmenésekor áttérítette, most kivetette hálóját a vőlegény jelöltre is és csak azon feltétel mellett volt hajlandó leányát, kinek kezéért a költő Zrínyi is versengett, Ná- dasdynak feleségül adni, ha elhagyja egyházát. Nádasdyt elkápráztatta Eszterházy Júlia szépsége s kedvéért elhagyta apái evangélikus hitét s ezzel meg volt pecsételve urodalmai- ban az evangélikusok sorsa. Nádasdy ezen árulását 1643. november 25.-én, Katalin napján a csepregi Miklós-temp- lomba egybehívott lelkészértekezlet előtt hozta nyilvánosságra. Megkezdődött ezután az üldözés, mely a templomok foglalásában, jobbágyok erőszakos áttérítésében nyilvánult, így kerülhetett azután a most megújításra váró öreg csepregi templom ajtaja fölé az a tábla, melynek szeretetlenséget hirdető szavát több alkalommal nekem is alkalmam volt megbotránkozással olvasni. Nádasdynak e világi gyönyörök és örömökért való hitárulása elrettentő s megvetendő példája legyen egyházunk minden egyes tagjának. Az ősi templomban egykor végbe ment események nemcsak a szorosabb egybefonódásra intik az evangéliom talajából kinőtt hazai protestantizmus gyengébb s erősebb ágát, hanem azt is prédikálják a mai kor gyermekének: Légy hív mindhalálig. Mert ha Nádasdy is az lett volna, akkor nagyravágyása nem juttatta volna a hóhérbárd alá. Sajnos ma is az anyagiasság korát éljük. A mai kor embere is oda siet, ahol vagyon, fény és hatalom integet feléje s ezért kész áruba bocsátani meggyőződését, még utódainak vallását is. Ez a mindenáron való érvényesülés a kisebbségi sorsban levő egyházunknak nem kedvez. Akadnak, sajnos, sorainkban is 'olyanok, kik e világ szerinti dicsőségért hűtleneknek bizonyulnak. De hisszük, hogy el fog jönni az az idő, midőn a pénznél, a földi jólétnél magasabb, maradandóbb kincseket is megismeri s megkedveli e világ s az egyházunk diadalát ez az eped- ve várt jobb kor fogja elhozni. Ne szűnjünk meg azért dolgozni és buzgón imádkozni eme jobb időkért. A megtartó Isten, aki velünk volt a vérzivataros időkben, nem hagyja el az evangéliom népét a jövőben sem. Atyámfiái, vigyázzatok, álljatok meg a hitben, úgy cselekedjetek, mint férfiak, legyetek erősek, legyetek öntudatos evangélikusok. Szekeres Sándor. TERJESSZÜK A „HARANGSZCT-tl
