Harangszó, 1939

1939-11-05 / 44. szám

Í939 november 5. 333. Magyarországi Gusztáv Adolf Gyámin­tézet ismert munkájára, céltudatos törek­véseire, evangéliumi szolgálatára azzal a kéréssel mutassunk reá, hogy tekintse a Harangszó minden olvasója tulajdon szíve-ügyének a Gyámintézet ügyét. Va­lóban Isten áldása kíséri a Gyámintézet múltját. Valóban sok hálaimádság szál­lott már Istenhez azért, hogy a Gyám­intézet tudott segíteni, gyámolítani árva és elesett gyülekezeteket, szórványokat. Álljunk bele mindnyájan ebbe az áldást- hozó szolgálatba, és legyünk bizodalom- mai az iránt az Isten iránt, aki ezt a munkát eddig gyümölcsözővé tette, hogy ö ezután még gazdagabb gyümölcster­mést tartogat a mi számunkra. OLVASSUK A BIBLIÁT Nem a magatokéi vagytok. T IV. Nem az enyém az akaratom sem. Azért örök kérésem az marad: legyen meg a te akaratod. November 5. Jó napokban. I. Péter 3, 10. Emberi gyarlóságomhoz tartozik az a természetem, hogy napjaimat fel­osztom jó napokra, rossz napokra, örü­lök a jó napoknak. Kiválogatom, ünnep­nek tartom azokat múltamban. Azok után kémlelek, azokra vadászok a jö- vőmben. Közben panaszolom, hogy ke­vés a kilátásom jövőmben a jónapokra. Az Ige pedig egyetlen legyintéssel ösz- szetöri ezt az én Jdnos pontossággal Az Országos Protestáns Napok. Hazánk protestáns népe az Országos Bethlen Gábor Szövetség rendezésében nagy találkozót tartott Budapesten ok­tóber 28-tól 31-ig. Zsúfolt városnak már a külsején is meglátszott, hogy falai kö­zött protestáns napok vannak. Olyan jó volt lépten-nyomon hittestvérrel talál­kozni, aki gomblyukában hordta a ta­lálkozó gyönyörű jelvényét, amely rit­ka találóan fejezte ki a reformáció egy­házainak lényegét. A megnyitó gyűlés 28.-án délután 4 órakor a hatalmas tömegnek szinte csak töredékét tudta befogadni. A megnyitó beszédet Kemény Lajos esperes imádsá­ga és igeolvasása után dr. Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter tartotta. Egybegyűjtöttük kedves hittestvé­reinket abból az alkalomból, hogy husz- évi keserves egyiptomi fogság után is­mét a mieink egészen az elszakított Felvidék magyarlakta részeinek és Kár­pátaljának protestánsai; egybegyűjtöt­tük őket, mert velük együtt örvendezni akarunk. Hívtuk őket, visszatért testvéreinket — folytatta Tasnádi Nagy András, — hogy itt ma ünnepélyesen kezetfogjanak trianoni Magyarország protestánsai a visszatért területek protestánsaival. — Vágyódtunk erre a találkozóra ré­gen s boldogok vagyunk, hogy Isten kegyelméből ezt is megérhettük és hívó­szavunkra a nehéz viszonyok között is ilyen nagy számmal jöttek össze. Itt a Csallóköz magyarjai, össze­HARANCSZÓ felépített okoskodásomat. Azt mondja nekem, Isten tele rakta életemet jóna­pokkal. Én rontom el azokat. A mai napom is jó nappá van szánva Isten ré­széről. De nem bizonyos, hogy nem ron­tom-e le azt? A nyelvemmel, az ajkam­mal rontom el a jónapokat, mert nem tartóztatom meg nyelvemet. Mivel meg a szívnek teljességéből szól a száj, a nyelvem, ajkam, szívem s minden azon dolgozik, hogy elrontsam jó napjaimat sőt kiirtsam egészen azokat. Próbáld meg így nézni, jó és rossz napjaid so­rát. Milyen sokszor kiirtottad életedből isten által neked szánt jó napokat azért, mert nem engedted, hogy meg legyen az ő akarata. Tudod-e már, akarod-e már, hogy az -ö legjobb akarata teszi napjaidat jó napokká? November 6. Rossz napokban. 49. zsoltár 6. A rossz napoktól félünk. Azért félünk a jövőtől, sokszor az élettől. Pe­dig, akinek szerető Istene van, mitől ret­tegjen? Ha a halál árnyékának völgyé­ben járok is, nem félek. Az Istenben bí­zom, semmit nem félek, mit árthatna nekem az ember? Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg! Nekem az én éíetem is nem drága! Mennyi világos­ság, mennyi erő, milyen erős kézfogás van számunkra ezekben az Igékben! A legnagyobb erő az, hogy nincs rossz nap számunkra addig, míg az Ür oltalmában vagyunk, míg Vele járunk. Egy rossz nap van életünkben, ha elszakadunk tő­le, ha nem engedem, hogy meg legyen életemben az Ö jó és szent akarata. Akarod-e, engeded-e Te az ö akaratát azért, hogy ne legyen több rossz napod? gyűltek testvéreink a Garam, Ipoly, Sa­jó és a Hernád völgyéből, itt üdvözöl­hetjük Kárpátalja protestánsait, eljöttek testvéreink Kassáról, Munkácsról, Ung- várról, Komáromból, Rimaszombatról, Rozsnyóról, Beregszászról, Losoncról, Érsekújvárról, Léváról, Nagykaposról és sok más helyről, — de itt vannak pro­testáns testvéreink az ország többi ré­széből, a trianoni területről is. Nem azért jöttünk össze, hogy má­sokkal szemben különállásunkat hang­súlyozzuk, hogy az önelégültség érzésé­ben merüljünk el, vagy hogy dicseked­jünk protestáns mivoltunkkal. Nem! El­lenkezőleg azért, hogy elmondjuk: épp­úgy, mint eleink egész lelkűkkel olvad­tak bele nemzeti életünkbe, ahogy ők verejtékkel, vérrel, érzéssel, szellemmel, tollal és fegyverrel szolgálták árva faj­tánkat, mi is azt akarjuk tenni szívünk minden dobbanásával. Összejöttünk azért, hogy szemlét tartsunk múltúnk és jele­nünk felett s hogy belenézzünk a jö­vendőnkbe. Hogy elmondjuk, milyen kü­lönleges értéket jelentett a protestantiz­mus a magyarság számára, mit szolgált Krisztus ügyének és a magyar ügynek évszázadokon át, mit jelentett a múlt­ban, mit jelent ma és mi a jövendőben a hivatása. Ezután D. Raffay Sándor püspök tar­totta meg előadását, melyen többek kö­zött ezeket mondotta: A magyar protestáns hívek serege azért gyűlt egybe ma e történelmi idők­ben, hogy a világformálódás egyetlen biztos és határozott fundamentumára, Krisztus evangéliumára rámutasson, a magyar protestantizmus hite és meggyő­November 7. Bűnöm megismerésé­ben. 32. zsoltár 5. Annak, hogy az Ür akarata legyen meg életemben első fel­tétele az, hogy megismerjem bűneimet Nem könnyű sőt, nagyon nehéz feladat ez. Nemcsak azért nehéz, mert az ör­dög eltakarja előlem bűneimet, hanem azért, mert azokat egyszerűen dicsősé­gemként akarja feltüntetni. Mikor Dá­vid király Nátán előtt állott, akkor érezte ezt. Ügy látta, hogy jót tett Bet- sabéval. Királynévá tette, férjét meg elő­zőleg egész seregében a legelső emberré. Milyen nehéz volt megismernie, hogy „te vagy az az ember“. Nehéz a bűn megis­merés, de mégis ez vezet az életre, mert ha belátom az én bűnre vezető gonosz akaratomat, akkor tudom mondani igaz szívvel: legyen meg a te akaratod! Tu­dod-e mindig ezt mondani? November 8. Bűnöm megbánásában. II. Kor 7, 10. Mennyire fut az ember a bánat elől. Jobban fut előle sokszor, mint a halál elől. Itt most Isten szava azt mondja nekünk, álljatok meg embe­rek! Nem tudjátok, mit cselekesztek. Van bánat, amely a legdrágább örömre, a legfőbb kincs megtalálására vezet. Ez a bánat az Isten szerint való bánat. Ha te bánatos lélek tudsz bánkódni amiatt, hogy édes jó Atyád ellen annyit és any- nyiszor vétettél, ha te tudsz bánkódni amiatt, hogy hálátlan, hitetlen, gonosz magatartásoddal annyiszor vétkeztél Urad Istened ellen, akkor siralmad örömre fordul, mert Isten szerint való bánatod üdvösségre való megtérést sze­rez. Ez az Isten akarata, hogy valaki hiszen ö benne el ne vesszen, hanem ződése, hogy egyedül az Isten igéje ké­pes megújítani és megtártani a világot. Amikor az emberi balgatag bölcselke­dés széliében félrelöki ezt az Isten által elhelyezett követ, akkor mi, magyar pro­testánsok belekiáltjuk a tanácstalanul vergődő világba: Krisztus nélkül nincs boldogság e földön. Táborozásunk célja elsősorban vallás­tétel Krisztus és az ő evangéliuma mel­lett, egyúttal tiltakozás a hitetlenség és a krisztustagadás ellen. Jellem, erkölcs, becsület, tisztesség, megbízhatóság, sőt a közjóiét és köznyugalom egyetlen biztos forrása és támasza a hit. De a táborozásunk testvéri kéznyúj­tás mindazoknak, akik az embert s az emberiség létének, haladásának, családi életének szent' ügyét a vallási és erköl­csi ideálok terjesztésével, megszilárdí­tásával kívánják szolgálni. Nekünk ma­gyar protestánsoknak a vegyes-házasság és a reverzális kérdése fájó tüske ma is a szívünkben, a nemzeti élet nyugalma érdekében egészen a megértetésig nem szűnünk meg sürgetni és követelni e tö­vis eltávolítását, — de azért egyetlen keresztyén egyház ellen sem kívánunk hadbaszállni. Sőt arra törekszünk, — hangoztatta Raffay püspök, — hogy Krisztus nevé­nek dicsőségéért testvérekként küzd- jünk egymás mellett, egymást tisztelve, kímélve és erősítve a közös ellenség, a vallástalanság és erkölcstelenség ellen, a közös cél: a tisztább egyéni élet és a boldogabb nemzeti élet megteremtéséért. Ebben az egymáson tipródó világban mi a béke és testvériség népe vagyunk. Aki a keresztyénség, a hit és erkölcs s a nem­zeti és családi élet emelésén és boldog«

Next

/
Thumbnails
Contents