Harangszó, 1939
1939-11-05 / 44. szám
334. HARANGSZÓ 1939 november 5. életet vegyen. Milyen áldott dolog az, hogy a mi gyarló akaratunk helyett az ö üdvösséget szerző akarata lehet valósággá? Akarod-e az ő akarata által üdvösségedet? November 9. Bünhődés. Lukács 15, 19. Az emberek a börtöntől, büntetéstől, megverettetéstől, ellenségtől félnek. Pedig senkitől se kell az embernek annyira félnie, mint önmagától. Senki nem okozhat az embernek annyi kárt, veszedelmet, a halálhoz senki nem taszíthatja közel az embert, mint éppen az ember önmaga. A legnagyobb büntetés, a bünhődés éppen az, hogy az ember észre veszi, magam akartam, magam okoztam vesztemet. A világ összes drámáiban, tragédiáiban nincs tragikusabb pont, mint a tékozló fiú szavában: vétkeztem s nem vagyok méltó! — Ebből a tragikumból csak egy hely menthet ki minket: a bünbocsánattal elénk jövő Atya kegyelme. Nem vagy méltó, de én így is fiammá fogadlak, így is asztalomhoz ültetlek. — Mikor bűneim gyászos következményeit látom, érzem s magam ítélem el magamat, milyen jó, hogy nem az én akaratom szerint lesz sorsom, hanem magához emel Atyám kegyelmes és jó akarata, Ugy-e miiyen áldott dolog ügy imádkozni, legyen meg a Te akaratod! November 6. A bűnömtől való elszakadásban. Lukács 15. 18. Nem igaz, hogy a leggonoszabb, legmegátalkodottabb bűnös is meg akarna maradni bűneiben. A legutolsó bűnös is menekülni szeretne bűne elől. De valamennyi saját erejéből akarja ezt. S ez, az, ami lehetetlen, gátételén velünk együtt alázatosan és önzetlen munkára kész, fogadja el és tartsa meg ezt a becsületes őszinteséggel felkínált kezet, amelynek szorítása erős, fogása biztos, ereje kitartó. Meggyőződésünk, hogy e testvéri kéznyújtás nemzetünknek szóló áldásos szolgálat: táborozásunk ez ünnepi óráján a múltakból táplálkozó jogos önérzet büszkeségével kiáltjuk oda nemzetünknek: mi a jézusi tiszta keresztyén- ség szellemében megújhodó szentistváni nagy Magyarországot akarjuk. Meggyőződésünk, hogy ezt a magyar protestantizmus nélkül sem felépíteni, sem fenntartani, sem biztosítani nem lehet. Meg akarjuk értetni mindenkivel, hogy erőt hordozunk, képviselünk és ez erő birtokában az evangélium népe át akarja és át fogja örökíteni Isten kegyelméből jövendő nemzedékekre az evangéliumot és annak minden életformáló igazságát. Vasárnap a főváros templomaiban dicsérte Istent a mindenünnen felsereg- lett tömeg. Délután pedig az iparcsarnokban folyt le az ünnepélyes nagygyűlés. Itt az első előadást D. Kapi Béla püspök tartotta. A magyar protestantizmus iskolai munkáját a Biblia alapjaira helyezi, evangéliumi pedagógiát végez, gondoljunk csak arra a sok kultúrhősre, akik úttörők voltak nemcsak az irodalomban, művészetben, de a tudományban is s hogy pl. a reformáció első idejében a könyvnyomtatók zöme protestáns áldozatból tartotta fenn magát. A protestáns közművelődés új embertípust alakított ki: a nemcsak önmagának élő, de masért is szolgáló ember típusát, amilyenné A gúzsba kötött ember nem tud a gúzsból kiszabadulni. Azt a gúzsból ki kell szabadítani. Isten az, aki ott áll, hogy a gúzsból kiszabadítson. Csak oda kell fordulni hozzá. Nagy út, a legnagyobb, mikor a lélek azt mondja, elmegyek az én Atyámhoz. De a legáldottabb út is. Ha odamegyek Atyámhoz, ö kiemel engem bűnömből, nem hagy elveszni engem. Azért az az én Atyám akarata, hogy hozzá térjek. Milyen áldott akarat ez! November 11. Életem megújulásában. Efezus 4, 23. Istennek az a további akarata, hogy megújuljon az én életem. Nincs értelme annak, hogy a bűn mocsarában csetlő, botló életet éljek, Nem arra, teremtett, hogy az ő országa ajtaján közben korban betekintsek s fájó szívvel érezzem, hogy ott mások vannak a terített asztalnál s nekem ott nincs helyem. Arra teremtett, hogy meghalljam: még mindig van hely. Emellett az asztal mellett azonban nem foglalhatok helyet addig, míg nem engedem az ő Szentlelkének megújítani magamat teljesen. Testemet lelkemet új teremtéssé akarja tenni, hogy ezután immár teljesen neki éljek mindenkori igazságban, ártatlanságban és boldogságban. Van-e ennél drágább, boldogságot, üdvösséget adóbb akarat. Áldlak Uram, bfintörlő fejedelem, halált győző vitéz, hogy a meghallgattatás bizonyos hitével úgy imádkozhatom hozzád: legyen meg a te akaratod. A te akaratod, ne az enyém, mert én is a tied vagyok, az akarok lenni boldog átadással most és mindörökké Ámen. Fábián Imre. kell lennie minden magyarnak. Emberi méltóság, önállóság, lelkiismereti szabadság és felelősségérzet a protestantizmus bölcsőjében született. Ám vallásilag is türelmes a protestáns ember és ez azt jelenti, hogy a magyar protestantizmus elismeri másnak vallási meggyőződésre való külön jogát; a vallási meggyőződés pedig nem hatalomszerzésre való, hanem a lélek belső szükségletének kielégítésére. „Legyen az erdő akármilyen setét, csak el ne engedjük egymás kezét...“ Meggyőződésünk — így folytatta Kapi püspök, — hogy igazi vallási türelem csak valóban hívő ember lelkében élhet. A protestantizmus szellemisége olyan mélyen belegyökerezett a magyar nemzeti művelődésbe, hogy innen azt kiszakítani nem lehet. A magyar protestantizmus mindig azért fog dolgozni, hogy a nemzet ezen a földön igazán magyar és igazán nemzet legyen; e kettő pedig csak akkor maradhat meg, ha a magyar nemzet Istené lesz. Ha a magyar protestáns géniusz elszintelenednék a magyarság életében, akkor ez a lélek megtagadná önmagát. Hitvallásszerüen hangzik el — végezte a püspök — az a kijelentésem, hogy nem kicsinyeljük le másféle kultúrmunkák fontosságát, de valljuk, hogy a magyar nemzeti művelődés nem szakítható el az evangéliom leikétől és a protestantizmus nem fosztható meg sem ma, sem a jövőben, sem a mostani, sem más szellemi áramlatok között attól, hogy a magyar nemzet krisztusi to- vábbműveléséért harcoljon. Helyszűke miatt — sajnos — nem számolhatunk be minden előadásról és gyűlésről. Kiemeljük még Túróczy ZolFinn testvéreinkhez! Testvéreink, ott messze északon! Üzenünk Néktek hófehér lapon: Higyjetek napon, higyjetek éjen, Csoda terem most fenn az égben! Isten művel odafent csodát; Hallgat sóhajt, zsolozsmát, imát, Amit Ti küldtök, amit mi mondunk; Milyen jó, hogy nincs semmi gondunk! Mi csak fölfelé; az égre nézünk: Tudjuk ott van örök Vezérünk! Mi csak kérünk, 6 mindent teremt: Másnak semmit, nekünk mindent jelent! Testvéreink, higyjetek nagyon! Veletek mi is hiszünk most vakon! Egy helyről jöttünk, egyre megyünk! Ki ellenünk, ha Isten velünk? A sátán reánk százszor is ha tör, Nem félünk, mert Isten elsöpör mindent, ami nem tetszik Neki, ami ördögi, ami nem isteni... Az antikrisztus bárha mégis eljő; Győzelme csak látszat, mert a felhő fényövezve megjelen majd újra; S zengeni fog örök halleluja! ítéletnek trombitája harsan: S lába alatt nyögnek, sírnak majdan mindazok, kik Vele perbeszálltak s antikrisztus oldalára álltak! Testvéreink azt üzenjük Néktek: Ne legyen sors, amelytől Ti féltek! Mert a pillanatnak, legyen bár mogorva; Semmivé kell lennie a porba!... Csillagnéző finn testvéreink! Ezer-tó népe ott fenn északon: Ne inogj meg egy pillanatra sem; Csak higyj, csak higyj Istenben vakon! Szirti János. tán püspök néhány mondatát, a protestáns iparossághoz intézett beszédéből. „Amíg más társadalmi osztályok — úgymond a püspök — öntudatban és hatalomban növekedtek, addig az iparosság elvesztette a régi céhekben virágzó osztályöntudatát és politikai hatalmát. Gazdasági okok s a műérzék csökkenése mellett legbensőbb oka e változásnak a lelki alkat meglazulása. Elkényeimesedtek az emberek s ezért szabadságukat is bármikor hajlandók feláldozni. A mai eszmény, sajnos, nem az önállóság, hanem a nyugodt jövőt biztosító nyugdíj és a gépies életet jelentő gyárimunka. E folyamat következményeként fogyatkoznak az egyéniségek és szaporodik a tömegember. A protestantizmus, egyéniségnevelő munkája révén az iparosságban arányszámán felül van képviselve s ezen a területen is nagy feladat, új munka vár a protestantizmusra és a protestáns iparosságra.“ Horthy Miklós kormányzó hétfőn délután félhat órakor fogadta a Protestáns Napokat rendező Országos Bethlen Gábor Szövetség hódoló küldöttségét: Tasnádi Nagy András dr. igazságügy minisztert, a szövetség elnökével élén Ravasz László dr. és Kapi Béla dr. püspököket, Pesthy Pál dr. titkos tanácsos, ny. minisztert és dálnoki Kováts Gyula ny. államtitkár, szövetségi társelnököket és a küldöttség tagjaival hosszabban elbeszélgetett. A gyűlések és előadások mellett különféle kiállítások tették még gazdagabbá a Protestáns Napokat, melyekről bizonnyal öntudatban megerősödve tért haza a résztvevők tömege.
