Harangszó, 1939
1939-10-01 / 39. szám
302. HAftÄNGlffl 1939. október 1. ről: „Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.“ (119. zsolt. 92.) Még inkább olvasd az örök élet igéit életed alkonyán, midőn erőd fogyatkozását érzed, mert „akik az Orbán bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.“ (Ézs. 40, 31.) ~ -----V égül midőn mindjobban reádborul a múlandóság árnyéka, akkor is legyen támaszod az ige: „Látom minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.“ (119. zsolt. 96.) Nem hagyjuk el a Bibliát, Isten szent igéjét! Ez támasza az aggoknak, Ifjút ez ige véd. Ez nap, mely fényes sugarát, Utunkra hinti el, Ebből halljuk Jézus szavát, Ez ég felé emel. Harmati Béla. A látási fogyatékosokról. Irta: Marosfalvi Albertina gyógypedagógiai tanárnő. (Folytatás.) A hevenyfertőző betegségek közül különösen a himlőt kell kiemelnünk, amely, ha ellepi a gyermeket, gyakran a szemre is kiterjed s azon teljes vagy részleges vakságot idéz elő. Manapság azonban a himlő ritkábban fordul elő, mert a kötelező véd- himlőoltás elejét veszi a baj föllépésének. A vakságnak kutforrása nagyon sok esetben a vérbaj is lehet. Ha sikerül az okot megszüntetni, reményünk lehet az okozat megszűnésére is. A szemnek megsértése, vagy idegen tárgynak oda való bejutása vakságot vonhat maga után, miért is óvni kell a gyermeket minden olyan tárgytól, mellyel szemének épségét veszélyeztetné. Előfordul az is, hogy versengésből hosszasan a napba néznek, ami a látóidegek hirtelen megbénulását vonja maga után. A heggesztőlám- pa lángjába való nézés ugyanezt eredményezheti. Egyik szem sérülése a legtöbb esetben maga után vonja a másik szem lobosodását, ezáltal elvesztését is. A hiányos világosság a látóérzék gyengülésére vezet. A rosszul megválasztott szemüveg is árt a szemnek. A vakság az egyén testi és szellemi tulajdonságaira is nagy befolyást gyakorol. Ha a fizikai, értelmi és erkölcsi eltéréseket vizsgáljuk, elsősorban a vakon született gyermeknél és annál, aki 5—6 éves kora előtt vesztette el látását, azt észleljük, hogy a 6—7 éven aluli korban szerzett látási benyomások mulandók. Amilyen könnyen fogja fel a gyermek, épp olyan könnyen felejti. Az agy nem használja fel azokat a gondolkozásnál. Az ilyen 5—6 év előtti korban megvakult gyermek élettani szempontból hirtelen jut ugyanabba az állapotba, mely állapot a vakon született gyermeknél észlelhető. Vele szemben tehát ugyanazt a mértéket kell alkalmazni, mint a születése óta szemvilágát vesztett sorstársaira. A vakság rányomja a gyermek egyéniségére az ő sajátságos jellegét. Azt látjuk ugyanis, hogy mig az épérzékű gyermeknél a mozgás, játék és a ténykedés minden fajtája normális állapot, addig a vak gyermeknél rendes állapot a nyugalom, az izommozgások tétlensége. A vak keveset jár, főképpen helyben végez mozgást. Sokszor eléri a kamaszkort anélkül, hogy valaha szaladt volna. Ezért renyhe a vak gyermek a táplálkozásban, ezért sápadt, ólomszínű, bár élettartamuk az épérzéküektől alig különbözik. Az erkölcsi jelleg is erősen módosul az élet első közvetítő szervének hiánya folytán. A vak gondolataiba mélyed, de nem érzékelheti a gondolát, az érzés ezerféle megnyilatkozását, ami külsőleg az arcon szokott kifejeződni. A vak nem utánozhatja az arcjátékot, azért marad arca mindig olyan kifejezéstelen, rideg, márványszerű. Az indulatok, kitörések zajosabb nyilvánulását nem ismeri, de azokat teljes mértékben átérzi. Hogy példával éljek: a vak ritkán szokott veszekedni, de ha hangosabban szólnak rá, akkor napokon át nem hallani szavát. Bánatos és magábazárkózottá lesz. A vak gyakran makacs, de észszerű parancs és rendelet előtt meghajol. Igazságtalansággal, meg nem érdemelt büntetésekkel szemben ellenállást fejt ki. Felnőtt korukban csak igen kevés dolgot adnak a bíróságnak. Most lássuk a befolyását az értelmiségre, az intelligenciára. A külvilágról a vak megmaradt érzékszerveinek közvetítésével szerez tudomást, különösen pedig a hallás és tapintás által. A vaknál az az érzék, mely annyira, amennyire hivatva van a látás érzékét pótolni: a tapintás. Ismeretes, hogy a tapintás érzéke milyen fokra fejleszthető. Beszéd közben a vak kénytelen a látók nyelvéhez alkalmazkodni. Ha a vak a színek kifejezésére szolgáló szókat akarja használni, szókincsét teljes tökélyre kell emelnie, hogy gondolatait megérthesse. Azonban a látási benyomások fölfogásának hiánya folytán nem lehet tökéletes a beszéde sem, mivel kifejezéseit gyakran a képzeletből veszi. Nem lephet meg tehát az, hogy beszédünk megértése a vaknak bizonyos tekintetben sok nehézséget okoz. Ebből a különleges intellektuális állapotból kifolyólag azt kérdezhetjük, lehet-e a vak egyén költő? Lehet. De a vak egyén alkotásaiból hiányozni fog a színezet. Költészete olyan lesz, mint álmai: telve tényekkel, mozgásokkal, érzésekkel és kézzel fogható színtelen alakokkal. összehasonlítva a látó alkotásával, olyan, mint egy krétarajz egy Rubens képpel szemben. Még ha a vak látott is fiatal korában, álmainak színezete lassan elmosódik. (Folytatjuk.) Olvassuk, /er/esssük a Harangszót! Bizonytalanság — bizonyosság. Rémhírterjesztőknek, fecsegőknek valóságos aranykorszaka ez a mostani időszak. A háború hullámai tajtékzanak Európában s a nagy zűrzavarban elvész a látás világossága, a megítélés élessége. Hírek kapnak szárnyra, fantasztikus- sak, valószínűtlenek, de ellenőrizhetetlenek is egyúttal. Minden, amit eddig emberileg bizonyosnak véltünk, egyszeriben bizonytalanná vált. Nem is csoda, hiszen olyan tényeknek voltunk az elmúlt hetekben tanúi, amelyek minden józan emberi számítást megcsúfoltak. Hazánkat illetőleg sokan aggodalmas- kodnak amiatt, vájjon megtudja-e őrizni semlegességét ebben az újabb nagy háborúban. Senki sem tudja miről tárgyalnak országok vezető államférfiai a párnázott ajtók mögött, nem tudjuk mit hoz a következő óra. Egyszóval: teljes a bizonytalanság. Valóban úgylátszik minden okunk megvan a kétségbeesésre, hiszen nem tudunk semmit, nem tudjuk mi vár reánk. A helyzet olyan, hogy minden megtörA vakok kosarat fonnak.
