Harangszó, 1939

1939-10-01 / 39. szám

1939. október 1. HAPANOAZrt 303. ténhetik. Minden, t. i. minden, amit Isten akar. Ez a mi meggyőződésünk. Ezzel vége is már a bizonytalanságunknak. Mihelyt Isten kezében vagyunk, nagyobb a biztonságunk, mintha „bevehetetlen“ erődítmények vennének körül bennün­ket, már pedig mi Isten gyermekei két- siégtelenü! az ö kezében vagyunk és Krisztusra függesztve tekintetünket hisz- sziik, tudjuk, látjuk teljes bizonyosság­gal. hogy nem is fog bennünket kiejteni védő, oltalmazó kezéből. Nem tudunk semmit, mi következik reánk, azt az egyet azonban tudiuk, hogy Isten aka­rata nélkül még a hajunk szála sem gör­bülhet meg és ez elég minékünk. Ha az ég-föld egvbeomlik, akkor sem ijedünk meg, mert Isten mindenható Or és ő né- künk javunkat akarja. Nem élünk tehát már bizonytalanságban, hanem tökéle­tes, szilárd bizonyosságban. Isten Ura lesz a jövendő eseményeinek is. — Mun­kánkat végezzük ott, ahová bennünket Isten állított és végezzük addig, ameddig <"> akarja: a többi nem tartozik mireánk. Ha keveset tudunk is, mégis éppen ele­get. mert tudjuk azt, hogy a mi meny- nvei Atyánk szeretetétől, amely Krisz­tusban vagyon, nem szakaszthat el ben­nünket sem halál, sem élet, sem angya­lok, sem fejedelemségek, sem jelenvnlók, sem következendők, sem magasság, sem mélvség, sem semmi más teremtmény. (Róni. 8:38—39.) Sághy Jenő. Urunk, mi Istenünk !, irányíts minket magadhoz, ki nagy ígé­reteket adtál azoknak, akik téged fél­nek. Erősíts meg igédben és a hitben, a türelemben és a reménységben. Légy mindazokkal, kik hozzád folyamodnak és légy segedelmük e mostani nehéz időkben. Mert ez az idő bizonnyal ja­Jézus a mi vezérünk. Irta : Szende Ernő. 5 Sebő: A kis Jézuska csak örülni fog, ha a mi részünket Juliskának adhatja. Vas: Tudtam, hogy lemondtok róla, mert kis szívetek tele van részvéttel. A jó Isten megáld ezért benneteket. S a ti boldogságotok az az öröm lesz, hogy jót tehettek egy árvával. Szegénykét úgy is oly nagy csapás érte. A jó édes anyját úgy sem pótolhatja senki és semmi! (Kívül harangozás.) Vermes: Istenem, már kiharangozzák! (Szemét törli.) Szenes: Szegény jó édesanya ... Magyar: Szegény kis árva ... Nemes: Szegény Árva Juliska ... Vas: (Feláll, imára kulcsolja kezét.) Imádkozzunk. Mind: (Felállnak, imára kulcsolt kéz­zel.) Vas: Én édes jó Istenem! Te, aki az életnek és halálnak ura vagy, alázatos hívvel kérünk, vedd magadhoz a jó édesanyát s adj lelkének örök életet, tes­tének csendes pihenést s légy atyja az árvának. S te kis Jézuska, fogd kézen a kis árvát s vezesd őt egy életen át a te utadon, hogy majdan ő is eljuthasson hozzád és jó szüleivel dicsérhessenek Té­ged és a mennyei Atyát ott fent a ma­vunkra szolgál s mi örvendezhetünk azon, amit te cselekszel az emberi bűn, halál és minden gonosz ellenére is. Té­ged hívunk, Uram, jelentsd meg kezedet, hogy ne csak az emberi kezek hadakoz­zanak, hanem a te kezed is nyilvánvaló legyen sok emberen és e főid minden népein. Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod és legyen meg a te akaratod, mint a mennyben úgy itt a földön is. Ámen. Blumhardt Kristóf. Magyar részvét. Keresztfát ácsolnak nagy Lengyelországnak: Ássák gyászos sírját lengyel igazságnak, Dicső lengyel népet ötödször temetik, Az eszme meg nem hal, habár elf öldelik. Lengyel—magyar nemzet két szerető testvér, Istentől most minden magyar ajk egyet kér, Szegény lengyeleknek adjon vigasztalást, Hitet, reménységet és új feltámadást I Szentantalfai Nagy Lajos. Néhány saép őstnagyar név. Aba. Árpád. Álmos, Attila. Ákos, Bé­la. Bojta, Bogát. Bulcsu, Bódog, Balam- bér, Bendegúz. Botond, Bors, Buda, Bá­tor. Böngér, Csaba, Csongor, Etele, Edö- mér. Elemér, Előd. Eőrs, Farkas, Gyula, Géza, Gyárfás. Gál, Gyöngyvér, Huba, Jenő, Jutás, Kadosa, Kálmán, Keve, Ke- rény, Kont, Kupa, Koppány, Lehel, Le­vente. Opor. Ozdor. Szabolcs, Szemere, Szörény. Taksony, Tar, Tarján, Tihamér, Törtei. Töhötöm Turgony, Tünde, Ubul, Uzur, Zerind. Zoltán, Zsombor, Zsongor. Újítsuk fel és használjuk e régi szép, tősgyökeres magyar neveket! gasságos mennyekben. Ámen. (Harango­zás megszűnik.) (Függöny le.) Második felvonás. Szin: előbbi szoba, a falon a letakart két kép.) ELSŐ JELENET. Jelen vannak: Juliska és Pista kivételé­vel az összes szereplők s az egész kis gyülekezet. Ha a szoba kicsi, a kis gyü­lekezetből annyi tag, ahány elfér a fa­lak mentén levő padokon. Vas és a pres­bitérium az asztal körül ülnek.) Vas: (Feláll.) Kedves kis gyülekezet! Jó tudjátok, hogy kéthetenkir.t isteni­tiszteletet szoktunk tartani. Épp a mai napra esedékes ez. Kettős most a mi örö­münk. Először azért, mert közeleg a kis Jézuska születésének az ünnepe. Más részt azért, mert ezzel kapcsolatban lep­lezzük le azt a két szép képet, aminek beszerzését egyik gyfilésünkön határoz­tuk el. A két kép megvan. Isten áldása rajta volt szép igyekezetünkön s midőn adakozástokat megköszönöm, hálás kö­szönetét mondok jó szüléiteknek és a nagy gyülekezet minden azon tagjának, aki e szent célra adakozott. Legyen Is­ten áldása továbbra is rajtunk s kérlek benneteket, hogy amikor iskolánk ter­mében szemetek ráesik a szép képre, lé­lekben boruljatok le az Ür Jézus, a mi Apró történetek. Ajánló levél. Alkalmazottat keresett egy üzletem­ber. Mintegy 50-en jelentkeztek az új­ságban megjelent felhívásra. „Miért vá­lasztottad ezt az embert — kérdezte egyik barátja — hiszen ennek nincsen ajánló levele." — „Dehogy nincsen — mondja amaz, — több, mint gondolod. Először letörölte lábbelijét, mielőtt be­lépett. tehát rendes, tiszta. Rögtön szék­kel kínálta meg a mellette álló öreg embert, tehát udvarias. Kalapiát levéve lépett be. tehát tisztelettudó. Rögtön le. hajolt a könvvére, amit szándékosan tet­tem oda. tehát figyelmes. Nyugodtan várt. míg rákerül a sor, tehát szerény. Ruhája tiszta, haja rendes, hát nem ajánló levél mindez?" Ember tervez. Isién végez. Mikor egyszer valaki ezt a mondást ..Ember tervez. Isten végez" Napoleon előtt hangoztatta, az dölyfösen így vála­szolt: „Én nem csak tervezek, hanem végzek is." Bizonyára nem volt a tervei között Szent Ilona szigete. — A fák nem nőnek az égig. OLVASSUK^ BIBLIÁT Kegyelemből 1 Október 1. Vagyok. I. Kor. 15, 9—-10. Sokat köszönhetek a szülői háznak, ahol életet kaptam, ahol felneveltek és fel­ruháztak az életküzdelem lelki és anyagi fgyvereivel. S mégis hogy vagyok, egye­dül Istennek köszönhetem, aki kegye­lemből adta nekem az életet és annak minden ajándékát. Kegyelme nélkül nem mondhatnám azt, hogy: vagyok. vezérünk előtt. És most (imára kulcsolja kezét) járuljunk az Or elé s tegyünk ne­ki tiszteletet. Isten nevében kezdjük el, ő segéljen kegyelmével. Közének: 129—1. D. Ki dolgát csak Istenre hagyja. (A színfal mögött a ta­nító harmoniumon kíséri, ha ez lehetet­len. a gyermekek maguk énekelnek a többi esetben is. Az énekek szövegét nem közlöm, csak a számát és a verseket jel­zem.) Vas: Imádkozzunk. (Könyvből imát olvas fel.) Kovács: Szavalja az énekeskönyv 127. sz. énekét. Veres: Jézus születése. (Elmondja.) Közének: 125. sz. ének 1—2. verse. Szenes: Szavalja a 126. sz. éneket. Vas: Kedves kis gyülekezet! Miután szívünket kellően előkészítettük a nagy király befogadására, kérjük még buzgó énekben, hogy oda be is térjen a világ Megváltója. Nyissuk meg szívünk ajta­ját, lélekben hintsünk útjára pálmaága­kat s fogadjuk hozsánnával azt, aki jő az Úrnak nevében. Közének: 120. sz. ének 1. és 7. verse. Vas: És most kedves kis gyülekezet, tegyük boldogságunkat teljessé, hogy szívünk öröme végtelen legyen. Látom, szemetek csak úgy ragyog a titkolt bol­dogságtól! Szeretnétek már látni azokat a képeket, ami az iskolánk, kis gyüle­kezetünk boldogsága lészen. Fogjunk hát hozzá s tegyük láthatvá azt, amit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents