Harangszó, 1939
1939-09-03 / 35. szám
1939. szeptember 3. HAKÄNGSZ3 279 ■zámra magukra hagyott, sokszor rossz erkölcsi kör- inyezetbe kerülő gyermekeinkre is több gondot kell ■ordítanunk. ■ öreg asszonyhoz fcívnak. Egyetlen leánya iszákos férjével elhagyták. Egyedül kínlódik. Ki tudja hányszor nézték már a ■sírba, amikor egy pohár üdítő vízért, vagy tányér me- lleg levesért könyörgött. Kötél van kifeszítve az ágya ■felett: nincs aki felemelje, hát ebbe fogódzik bele és lúgy próbál felülni. Óh ti tehetetlen, sirbakívánt, sze- Igény öregek! Százszámra elhagyottan tengődtök, nin- Icsen senkitek, aki gondolna rátok. Ti is a Krisztus ki- ■csinyei vagytok! Aggok szeretetházaira is nagy szük- Iség van, hogy elhagyott, magára maradt öregjeink Imeleg otthonra találjanak. rátát, ezen a nyáron mutatta meg különösen az Isten az egyik finnországi gyengeelméjű gyermekek otthonában. Mennyi hitre és szeretetre van szükség ezeknél és mennyi emberfeletti türelemre. Ezt igazán csak olyanok bírják elhordozni, akik ismerik a betegek nagy barátját: Krisztust. A gyengeelméjű gyermek nagy tehertétel a mai családi életben, ahol folyton rohan mindenki és alig van egyszer-egyszer egvütt az egész család. És különösen terhes ott, ahol Krisztus nem ura az otthonnak! Ezért otthonokba az ilyen gyermekekkel is! Mennyire meg tudják érezni az ilyenek is az irántuk való szeretetet! Néhány éve döbbentette meg az embereket egy újsághír: egv gyengeelméjű gyermeket ólba csuktak és ottfeledtek! Reggelig széttépték és felfalták a sertések. az állomáson vonatomra várok. Az egyik pádon szép fiatal leány ül. Egyszer csak eltorzul az arca, rángatódznak a tagjai és elvágódik a padlózaton. Az emberek körülszaladják, emelgetik, ezer tanáccsal kísérleteznek, de mire orvosért küldenek, már jobban lett a leány, már mosolyog is. Az emberek baját szívbajnak nevezik, pedig eskóros (epilepsziás) szegény. Majdnem gyógyíthatatlan, terhes betegség, legjobb, ha intézeti ápolásban részesül az ilyen beteg. Csonka országunkban legalább 20 ezer eskóros van rendszeres ápolás nélkül. Milyen áldott munkát végeznek az epileptikus otthonok, ahol lelki és testi gyógyításban részesítik a beteget. Hát mi mit tettünk már ezekért a nyomorult testvéreinkért? Református testvéreinknek már vannak epileptikus otthonaik, tanuljunk tőlük és ne maradjunk el mi sem! Az Atya akaratát cselekvők mennek be a mennyek országába, mondja Jézus. Hogy mit jelent cselekedni a mennyei Atya akaNem folytatjuk a felsorolást. Tengernyi a nyomorúság, amely szeretetre vár és a munkára Isten igéje erősen kötelez. A szeretetszolgálat az élő keresztyénség jele: azért nem lehet el az ébredező keresztyénség szeretetmunka nélkül. Most, amikor a Pesti Felső Evangélikus Egyházmegye Bel missziói Szeretetszövetsége a munkát megkezdi, magán érzi Isten biztató tekintetét. Biztatást lát a fentebb is említett nagv ajándékban: hiszen Jung- mann Irma ajándéka legalább húszezer pengőt ér! Ez az ajándék ingatlanokban és ingóságokban várja a munka mielőbbi megkezdését. A kezdethez imádság és segítség kell. Akiket Isten Lelke adakozásra késztet, küldjék adományaikat a fóti lelkészi hivatal címére. Érezzék meg a Jungmann Szeretetház árvái, hogy ők is egy nagy evangélikus szeretetközösség tagjai. Zászkaliczky Pál. Sebő: De nem ám! Vas: A mi gyűl ékezetünkbe szelíd, békés természetű gyerek kell, kinek szeretnie kell a többi társait! Tóth: A szívében istenfélelem legyen! Vermes: Tisztelje a nagygyülekezet felnőtt tagjait! Zsoldos: Járjon jó példával elől, hogy követhessük a jóságban! Sebő: Szeressen minket, hogy mi is szerethessük! Vas: S méltó legyen a nagyok dicséretére, elismerésére! Ha a mi szívünkben vallásos hit, Jézus követése, Isten félelme lakozik, akkor méltók vagyunk önmagunkra, szüléink szeretetére és a felnőttek dicséretére! (Kopogtatás kfvül az ajtón.) Úgy látszik, valaki jön. Szabad! MÁSODIK JELENET. Előbbiek. Árva Juliska. Juliska: (Belép, az ajtónál megáll.) Erős vár a mi Istenünk! Mind: Erős vár! Vas: Hogy hívnak kis leány? Juliska: Árva Juliskának. Vas: Te vagy az, aki ma beiratkozott az első osztályba? Juliska: Én vagyok. Vas: Hol tanultad ezt a köszöntést, amivel beléptél? JuTiska: Hallottam, hogy itt az iskolában így köszönnek. Édes anyámnak nagyon tetszett s meghagyta, hogy én is úgy köszönjek. Vas; Nagyon szép ez tőled Juliska. Hát csak köszönj te is úgy mint mi, mert nemcsak bajban, nyomorúságban, szenvedésben és betegségben „Erős vár a mi Istenünk“, hanem mindenkor és mindenben. Juliska: (Szemét törli.) Anyukám ágyban fekszik. Beteg. Azért jöttem egyedül. Pedig nagyon szeretett volna elkísérni. Vas: Nem baj kis leányom, hogy magad jöttél. A Jézuska bizonyosan elkísért. Szeresd őt s ő veled lesz mindig, minden utadon s veled lesz itt a mi kis gyülekezetünkben is. Akarsz annak a tagja lenni? Juliska: Nagyon szeretném, ha felvennétek s veletek dicsérhetném kis szívem melegével a jó Istenkét és kérném, hogy (sírva) gyógyítsa meg az én jó anyukámat. Vas: Látom, a szíved tele van jósággal és szeretettel. Kérdem hát, hűséges tagja leszel kis gyülekezetünknek s általa anyaszentegyházunknak? Juliska: Hűséges tagja leszek. Vas: Fogadsz-e társaidnak hűséges szelídséget, békességet és szeretetet? Juliska: Fogadok. Vas: Fogod-e szeretni a jó Istent bajban, örömben, egészségben, betegség ben? Juliska: Szeretni fogom. Vas: Elfogadod az Űr Jézus Krisztust a te vezérednek s követni fogod őt hűségesen? Juliska: Elfogadom s követni fogom. Vas: Kérem a presbitériumot, szóljanak egyenkint, felvegvtik kis gyülekezetünk tagjául Árva Juliskát? Tóth: Szíves készséggel járulok e felvételhez. A szíve jó és nemes. Vermes: Örömmel egvezem bele. Ily jószívű lány csak nyereség a számunkra. Zsoldos: Szeretettel egyezem bele én is. Eggyel többen leszünk, eggyel többen zengünk dicséretet. Sebő: Én is boldogan járulok hozzá, mert már is látom, hogy kedves társat kapunk, kinek útját örömmel fogjuk ■egyengetni, hogy követhesse Jézus nyomdokát. Vas: (Feláll.) Kedves kis társam! A presbitérium egyhangú hozzájárulása után szívem melegével köszöntlek és a — — — — — -i ág. h. ev. kis gyülekezet tagjai közé ezennel felveszlek, (kezet nyújt.) Légy hűséges tagja az iskolai gyülekezetnek. Szeress minket, mint ahogy mi is szeretni fogunk téged. Ha baj, bánat ér, panaszold ki magadat s mi megvigasztalunk és segítségedre leszünk. Imádkozzál velünk, hogy jó anyukád tartsa meg az Isten, hiszen oly nagy szükséged van még rá. S a mi kis szívünk imáját bizonyára meghallgatja Istenünk ott fenn a magasságos meny- nyekben. A jó Isten áldása legyen anyukádon. te rajtad s váltsa valóra kis szived forró óhajtását. Az Isten vezéreljen további utadon is. (Kezét elengedi.) (Folytatjuk.)
