Harangszó, 1939
1939-09-03 / 35. szám
280. HAftÁfcŐSÍÖ 1939. szeptember 3. Jó akarok lenni! (A magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet kérelme.) öt évvel ezelőtt a Keleti tenger Uze- dom szigetén jártam. Annak a családnak otthonában, ahol megszálltam, egy falitáblán ezt a sokat mondó, szinte prog- rammszerűen hangzó mondást olvastam: „Ich will gut sein!“ —• Jó akarok lenni! Ezt a mondást is feljegyeztem utinap- lómba, mint ahogyan mindig szorgalmasan feljegyezgettem azokat a verseket, mondásokat, citátumokat, melyekre az utazásaim közben ráakadtam. Most azután, amikor magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézetünk nyárvégi felhívásának élére megfelelő jelszót kerestem, ez a mondás jutott eszembe, melyet Uzedom szigetéről hoztam magammal. Uzedom szigetén szállt partra 1630. junius 26.-án 13.000 emberével Gusztáv Adolf, s talán éppen ott, annak a háznak helyén, amelyben megragadta figyelmemet a „Jó akarok lenni!“ felírat, talán éppen ott borult térdre a nagy király és a többek közt így imádkozott: „Uram, Istenem, te tudod, hogy én ezen vállalatra nem a magam, hanem a te dicsőségedre és elnyomott egyházunk segélyére indultam el. Adj továbbra is szerencsét, hogy a szent feladatot teljesíthessem azon óráig és célig, melyet számomra te magad kitűztél.“ Jó akart lenni a nagy király, jó akart lenni evangélikus egyházához, hittestvéreihez, meg akarta őket menteni a végveszedelemtől, mely őket fenyegette. Magyar evangélikus egyházunkat is újból nagy veszedelem környékezi. Keletről, nyugatról, északról, délről felvonulnak ellenségeink s erőtlenségünkre számítva könnyű diadalt akarnak venni rajtunk. Templomaink, iskoláink sok helyt roskadoznak, másutt meg egészen hiányoznak. Amott nem tudunk megküzdeni a nagy adóssággal. Ki nem akarna segíteni? Ki nem akarna jó lenni? Ki ne akarna szíve szerinti adománnyal segítségére sietni a Gusztáv Adolf Gyámintézetnek, hogy mentő munkáját elvégezhesse? A Gusztáv Adolf Gyámintézet gyűjtői ugyan már egyszer végigjárták gyülekezeteinket, bekopogtattak a házakba, s kinyújtották kérő kezüket feléd. De azért az is lehet, hogy éppen te kimaradtál, nálad még nem jártak a Gyámintézet gyűjtői, vagy ha éppen jártak, ne haragudj, hogy most még egyszer is bekopogtatunk és jókedvű adományodat kérjük a Központi gyűjtéshez. Központi gyűjtés címén 10 esztendővel ezelőtt kezdtük meg a gyűjtést és a gyűjtés eredményét 1. 817.50 P, 2. 360 P, 3. 834 P, 4. 300 P, 5. 540 P, 6. 466.78 P, 7. 404.66 P, 8. 460 P, 9. 350 P, minden évben kerületenként váltakozva egy vagy legfeljebb két leginkább rászorult gyülekezetünknek juttattuk, hogy hathatósabban segítsünk rajtuk. Eddig Komá- di, Tatabánya, Vác, újból Komádi, Tata- bánya-Felsőgalla, Zalaegerszeg, több bányai gyülekezet, Sajókaza, Nagyveleg, Dunaföldvár, Nagymágocs részesültek ily központi adományokban. Most a dunáninneni és tiszai egyházkerületekre kerül megint a sor. Azért ez idén is megindítjuk Központi gyűjtésünket. Légy jó, küldd el ajándékodat a kérésünkhöz mellékelt csekklapon közoonti pénztárunkba (Egyetemes Egyház Pénztár Budaoest. IV. Deák-tér 4. sz. csekkszám 4224). Ne feledd el, hogy lelki édesanyádnak, evangélikus keresztyén egyházadnak szolgálsz adományoddal. Annak az anyaszentegyháznak, amelynek nevelése. tanítása, oktatása átformálta egész belső világodat és elindított az életúton. Ez az édesanya kér most gyermekeitől. Légy jó, és ne vondd meg tőle gyermeki segítségedet. Ugye nem kér hiába? Ugye te is azzal felelsz az édesanyai kérésre: Jó akarok lenni! És a szíved parancsára elküldöd ajándékodat az egyházmentés szent szolgálatára. Hittestvéri meleg szeretettel: Sopron, 1939. augusztus hó 18.-án. Ziermann Lajos s. k. a Magyarhoni O. A. Gyámlntézet egyházi elnöke Az egyetemes Gusztáv Adolf Gyámintézet egyházi elnökének felhívását magunkévá téve, mi is szeretettel kérjük hittestvéreinket, hogy a „központi gyűjtésihez járuljanak hozzá egy-egy szívük szerinti adománnyal. Sárkány Béla s. k. Podhradszky János s. k. Dr. Tomcsányi Vilmos s. k. Laszkáry Gyula s. k. bányai dunáninneni Scholtz Ödön s. k. Marcsek János s. k. Dr. Traeger Érni s. k. Pazár István s. k. dunántúli tiszai egyházkerületi gyámintézeti egyházi és világi elnökök A bányai evangélikus egyházkerület híveinek szeretetébe és áldozatkészségébe melegen ajánlom Gyámintézetünk kérését. D. Raiíay Sándor püspök. A budapesti egyházmegye híveit szeretettel kérjük a Gyámintézet buzgó és megértő támogatására. Kemény Lajos Broschó G. A. esperes egyházmegyei Gyámintézeti elnök. Szentlélek>tüz Losoncon. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek (KIÉ) életében minden, csak négy évenként előforduló esemény színhelye volt Losonc. Itt tartotta V. Nemzeti Konferenciáját. Ez a most már újra szabad magyar város igazi magyaros szeretettel várta azt a másfél ezer, az ország minden részéből összesereglett fiatalembert. Országos eseménnyé avatta ezt a találkozót a miniszterelnök s egyházivá a két protestáns egyház számára 3 püspök személyes megjelenése. Az ifjúság számára ez a konferencia a Szenlélek erejének bőséges kicsordulása volt. 400 kilométer kerékpáron. Hőskölteményt kellene írni azokról a fiatalokról, akik többszáz kilométert tettek meg kerékpáron, hogy elérjenek a konferencia színhelyére. Több kell az ilyen hosszú út megtevéséhez, mint fiatalos kalandvágyból adódó elszánás, az újság csillapíthatatlan keresése, ez már áldozat volt. Sokan jöttek úgy, hogy a költséget sem tudták egészében megfizetni, de mégis ott akartak lenni. Sok havi gondos pénzgyűjtés, fortélyos takarékosság, komoly áldozathozás a legtöbb fiatalembe.r résztvevőse mögött. Sok volt az akadály, amelyet le kellett győzniük, de ott voltak mégis, akár tudva, akár tudatlanul Isten küldetésében. Édesanya, aki a fiát bejelenti. A megérkezés napján a nagy sürgésforgásban egy egyszerű falusi asszony kelt feltűnést. Egy távolabbi faluból jött azért, hogy a fiát bejelentse a konferencián, aki az első konferencianap végére tud csak megérkezni, mert még gabonát csépel. Nem akarta, hogy fia elmaradjon. Ha már az édesanyák is megérzik miről van szó egy ilyen ifjúsági mozgalomban, akkor sokkal könnyebb lesz már fiatal embereket odaállítani az örök Vezér mellé. Csak sok ilyen édesanya volna! 307 evangélikus. Az ilyen közös találkozókon bennünket evangélikusokat mindig különösképpen érdekel hányán is vagyunk. Nemcsak a szám ismerete miatt, hanem azért is, hogy az ilyen találkozások alkalmával tapasztalt kisebbségi érzés, amely hatalmába keríti a résztvevőket — eltűnjék. A két emeletes KIÉ házban ezért külön találkozót rendeztünk, amelyen Túróczy püspök úr szólt hozzánk. Ekkor állapítottuk meg, hogy 307 evangélikus vett részt a konferencián. Ha meggondoljuk, hogy az evangélikus résztvevők majdnem kivétel nélkül kis gyülekezetek képviselői voltak, meg lehetünk elégedve az evangélikusság részvételével. Bár sajnáltuk, hogy nagyon sokan maradtak el azok őzül, akiknek itt lett volna a helye. Jól esett látni ebben a nagy sokadalom- ban a konferencia jelvény mögött a Lu- ther-rózsát. A világ ifjúságának szeme Losoncon. A K1E szoros kapcsolatot tart fenn a világ minden részében levő KIÉ egyesületekkel. Ezt láttuk a konferencia megnyitója alkalmával, amikor a messze világrészek KIE-inek üdvözletét hallottuk. A háborús Kina éppenúgy elküldöt- te a testvéri köszöntését, mint Ausztrália, vagy Amerika. Jól esett hallani, hogy a nemzetközi helyzet idegessége és feszültsége közepette van a megértésnek egy szilárd pontja: Jézus Krisztus. Minden üzenet erre az egyetlen szilárd fundamentumra, mindannyiunk közös Megváltójára mutatott. Tűzgerjesztők. Az elhangzott előadások és bizonyságtételek mindegyike az örökké aktuális, mindig bilincseket megoldó Jézus Krisztust állította a hallgatóság elé. Áldott alkalmak voltak a bibliakörök is, ahol 60 csoportban igyekezett az ifjúság elcsendesedni lélekben a nagy Király mondanivalója előtt. Hogy az előadások és bizonyságtételek az ifjúság lelkének a mélységeit mozgatták meg, arról számtalan bizonyságot szereztünk. „Megvertem az édesanyámat.“ A konferencia lelki mérlegét mindig az utolsó este mutatja meg. Ekkor tesz-
