Harangszó, 1939
1939-08-20 / 34. szám
lj>3$. augusztus 20. HARANGSZÍJ 271. Isten kegyelmét látod ragyogni és ebben a ragyogásban tisztábban látod kötelességeidet és sötét gondjaid világosabbakká szépülnek! Bácsi Sándor. Leánycserkészeínk első világtábora hazánkban. Egy álom vált valóra, amikor a győri ifjúsági egyesület 85. sz. „Nádasdy Ta- másné Kanizsai Orsika“ cserkészleány csapatának egy része július 22.-én elindult az első nemzetközi cserkészleány világtáborba Gödöllőre. A Pax-Ting megnyitotta kapuit, mert azt akarta, hogy: országvilág lássa azt a munkát, melyet a leánycserkészet végez. Ismerjék meg célkitűzéseit, melyeknél magaszto- sabbat senki sem tűzhet ki maga elé: a nemzet jövendő anyáinak nevelését Ezer és ezer testvéri szív dobbant össze boldogan a magyar cserkészleányok gödöllői békegyűlésén, hogy a szeretetben I összeforrott ifjú I szívek a maguk I törhetetlen hitét, I áldozatos szerete- Itét ajánlják fel az [örökkévalónak az [emberiség békés | együttműködésére. Pax-Ting! Bé- [kegyűlés! Csodálatos szavak! Mi [megláttuk, hogy |nemcsak szavak! Eleven ölelés testvérekkel, mindenkivel, akinek lelkében élnek a |nagy eszmények, a hősies önfeládozás, [az önfeláldozó hazaszeretet, a szépség |vágya. A végtelen mosolygó magyar kék [ég alatt valóságos béke költözött miniden résztvevő szívébe. Akik itt a béke- Igyűlésen találkoztunk össze először—an- fcolok, franciák, svédek, svájciak, Írek, lengyelek, hollandusok, dánok, norvégek, ■'innék, észtek, magyarok — jól egymás Izemébe néztünk, hogy egymást igazán Inegismerjük. Személyes találkozásunkkal egy életre szóló mély barátságot pecsételtünk meg azokkal, akikkel eddig fsak levelek útján érintkeztünk. ■ Egymás szemébe néztünk, hogy a Izemen a lélek tükrén keresztül cserkész- lestvérünk népének, fajának, nemzeti lörténelmének ismerőjévé, tudójává vállunk. A megismerés, a tudás pedig szeletetet jelent s a szeretet hajszálnál vékonyabb szálaival fűzte össze az ifjú színeiket. összefűzte, hogy a titokzatos fátyollal eltakart jövendő békemunkásaivá láljunk mindannyian, akik az 1939. évi fax-Tingen résztvettünk. Erre a nagy munkára készültünk mi is imádságos lélekkel, szorgos kezekkel s minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy a világ cserkészleányai között is megálljuk helyünket. Azzal a hittel jöttünk haza, hogy az Örökkévaló elfogadja áldozatos lelkünk munkáját a bizonytalan világ békéjének váltságául. Magunkkal hoztuk az ő gyönyörűséges erdei szentélyéből biztató szavát: Munkára fel! ötezer leány indult a világ minden része felé azzal a hittel, hogy nemcsak a gödöllői „békegyűlésünk“ fölé terjesztette ki az Örökkévaló Isten a „békességnek sátorát“, hanem majd a népek, Hazatért templomaink. — Képszemelvény az 1940-es évi Harangszó-naptárból. nemzetek, vallások és felekezetek táborait is a szeretetnek és megértésnek az egymás-segítésnek aranyszálai fonják össze szoros elválaszthatatlan közösségbe. Sziji Jolán. Erdély. (Folytatás.) Mindezekkel az irányokkal szemben áll a magyarság politikai élete. Külsőleg ők is bele helyezkedtek a román politikába, mert a magyar tagozatát képezzük a N. U. F.-nak. Ez a látszólagos behódolás annyira megy, hogy a képviselőknek és vezetőknek román nyomásra még a revízió ellen is fel kell esküdniük. Az igazi magyar politika azonban ellenőrizhetetlenül és titokban folyik. A kapcsolatok Magyarországgal állandóak és erősek. Mutatja ezt az a tény, hogy a felvidéki események idején a hírek nagyon gyorsan eljutottak Erdély legtávolibb részébe is, annak dacára, hogy a rádió hírek hallgatását zavarásokkal és betiltásokkal tették lehetetlenné. Az egyetlen óhajtott és várva-várt politikai esemény természetesen a csatlakozás. A Felvidék után ezt természetes folyamatként őszre, vagy nagyon közelről várjuk. A hangulat mindenütt, de leginkább a tisztán székely vidékeken izzó. A székelyföldi renegátok sietve váltották vissza a régi, református „magyar vallást.“ Időnként azonban egy-egy lemondó hír is elkeseríti a csüggedőket. Általában észre vehető az eddig inkább románok társaságát kereső kétes magyarok hirtelen tanúsított érdeklődése a revízió iránt. Az ilyenek egyetlen kételye az, hogy ebben az esetben Magyarar- szágból fognak úgy beözönleni ide, hogy mi megint kisebbségben maradunk. De aztán megint felcsap a lelkesedés, amikor látjuk, hogy maguk a románok sem bíznak Erdély megmaradásában. A kárpátaljai bevonuláskor a határt kiürítik, mindent visszaszállítanak az országba. A katonai mozgósítás kétségbeejtő eredményéről pedig még a román katona is fejezeteket tudna írni. Napokig fa- gyoskodni és saját pénzén idegenben élni amíg beöltöztetik. Otthon pedig a rekvirálá- sokat már is megkezdték. Élelmiszer ellenszolgáltatás nélkül, járműveket pedig megrongálva és kicserélve szolgáltattak vissza. A fegyelem teljesen hiányzott, bár a katonákat azzal próbálták lelkesíteni, hogy „Budapestig meg sem állunk“ akár csak 1918-ban, az eredmény mégis elmaradt. Amikor végre aztán a határt megszállhatták, az otthoni rendezetlen állapotok, család, szántás miatt olyan zúgolódás támadt, amit a tisztikar csak gyakori cigaretta kiosztással és állandó szabadságolással tudott enyhíteni. Most pedig ők maguk vannak meglepve, hogy az elhagyott határmentébe visszamehetnek, hiszen saját bevallásuk szerint egy napig sem állhatták volna ellent. örvendenek, látszik nem tudják a magyar közmondást: „Ami késik, nem múlik.“ b) Az általános gazdasági helyzet Erdélyben mindenki előtt ismeretes. Nagy- birtokosok nincsenek. 500 holdas föld- birtokosnak már semmi féle lefizetéssel (ami pedig nálunk nagy dolog) nem szabad birtokát növelnie. A birtok elosztás elég arányos volt a román és m>-
