Harangszó, 1939
1939-07-30 / 31. szám
30. évfolyam lm Július 30. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin milléklit tinlv alatt kéthetinként ■ KIS HARANUSZÚ. Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. 9 ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a ml Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunkl 31. szám. A Harangaiú anrkuiU-klaúöblvataU GYŐR II., Petófi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egész évre c dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,520. Örökkévaló házunk. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben. Korinthusi második levél 5, 1. Igaza van Pálnak: ez a testünk csupán a lélek földből csinált porsátora. Megavult ruha. Mivel azonban lelkünk a hit által immár az új, örök, meny- nyei életben van s nem halhat meg, nincs más várni- valónk, mint hogy e nyomorult sátorház is megújuljon és soha többé el ne pusztulhasson. A jobbik rész már odafenn van: a test se maradhat idelenn. Ha a Krisztus feltámadott, annak is fel kell támadnia, aki Benne hisz és Rajta csüng. Mert azért ment előttünk, hogy kövessük. A mi feltámadásunk is elkezdődött már, mert az igével és keresztséggel naponként feltámadunk Krisztusban. Aki az igét hittel megragadja, más szemet kap. Olyant, mely a halál mögé, a feltámadásba tekint s csupa életet lát. Ha az értelmemhez igazodom, — veszve vagyok. De én magasabb értelmet kaptam, mert szemem azt látja, amire a hit tanít. Mert az ige azt mondja: feltámadott; és pedig nem magáért, hanem érettünk. Mienk a feltámadása. Vele mi is feltámadunk. Nem maradunk a sírban és halálban, hanem testileg is örök husvétunk lesz — Vele. Dr. Luther Márton. örvendj lelkem sorsodnak, Törékepy porsátorod, A test, mellyel bajodnak Ezer terheit hordozod, Setét sírjából kikel S dicsőbb létre ébred fel Imádkozzunk a békéért! Azzal vádolják az egyházakat, hogy semmit nem tesznek a békéért. Ennek a vádnak a jogosultsága attól függ, hogy kinek az ajkáról hangzik el. Mert ezt a kérdést, hogy mit tesz az egyház a békéért? csak az egyháznak van joga feltenni önmagával szemben. Az egyháznak azért van joga feltenni ezt a kérdést, mert ő a béke alatt nem akármilyen állapotnak a rögzítését érti, hanem azt, hogy ezen a földön az Isten akarata legyen meg. S ha erről van szó, akkor tudja, hogy ezen a világon sokszor inkább a fegyvernek, mint a békének van helye. A Sátán hatalma miatt, mely az emberek hitetlensége miatt uralkodik, a világon ma sajnos sokkal több okunk van — bár súlyos aggodalmak és sötét látások közepette — az Isten akaratának fegyver által való teljesülését szemlélni, mint a béke által, de ez még nem a vég. Az egyház az Isten békéjének birtokában tudja, hogyha ma még viszonylag e világ szerint is békében élhetünk, Istennek köszönhetjük. Isten hosszútűrő kegyelme cselekszi azt, hogy bármilyen élesek a kardok még hüvelyükben, a robbanó anyaggal telített bombák pecsétjük alatt pihennek. Az Isten nyilván megtérésre akar indítani minden embert. A megtért ember pedig tudja, hogy az Isten békessége minden emberi értelmet felülhalad. Ezt a békét nem az emberek csinálják, még csak nem is ők tervezik, hanem az Isten adja a KriszN F A ;-N< . REFORMÁTÜS FŐISKOLA } tus titokzatos testén az egyházon keresztül Szentlélek által. Az a kérdés tehát, hogy a világ embere, aki az egyházat akarja kérdőre vonni, tudomásul veszi-e, hiszi-e, egyáltalán meghallgatja-e, amit az egyház hirdet az Isten országáról, ahol egyedül van igazi béke. Ha igen, akkor nem az egyházzal, hanem önmagával szemben fogja feltenni a kérdést: megtanultam-e az Igéből, hogy a világ békéjének alfája és ómegája ott kezdődik, hogy az ember elismeri-e, hogy az Isten Isten és hogy ő az, aki a világot is megbékéltette önmagával a kereszt által. Ez a béke, az igazi béke! Nem úgy lesz az enyém, hogy másoktól követelem, hanem ha imádkozom érte, Molnár SándQf,