Harangszó, 1939
1939-07-23 / 30. szám
238. HXKÄNGSfÖ 1339. július 23. Magasra lobogó lángok/) „És megjelenék az Úrnak angyala tűznek lángjában . . . II. Mózes 3:2. Ahol Isten keze tüzet gyújt, ott nem parazsak pislognak, hanem lángok csapnak fel és magasra lobognak. Az 1690-es években alig hangzik el Asbóth János nemeskéri lelkésznek ajakéról a szétszórtság, szervezetlenség miatti panaszos szó: „Olyanok vagyunk, mint a pásztor nélküli nyáj, ki-ki az ő kénye, kedve szerint jár“, Kemenesalja és a szomszéd vármegyék 41 evangélikus gyülekezete a mihályfai gyűlésbe jön össze, ahol esperességgé alakul. Első esperessé Asbóth János nemeskéri lelkészt választják, aki 1695-ben egyházlátogatást végez. Ekkori feljegyzésekből tudjuk, hogy úgy Hőgyész, mint Genes különálló gyülekezetek voltak. 1695. nov. 2-án Genesen, nov. 3-án pedig Hőgyészen tartott egyházlátogatáskor a gencsi gyülekezetben Rajki János, a hőgyészi gyülekezetben pedig Jeszenszky Pál á lelkész. Mindkét gyülekezetnek van a falu közepén temploma (a mai róm. kath. templomok) lelkészlakása, lelkészi földbirtoka; iskolája azonban még nincs. Nemsokára 1698-ban gyülekezeteinkben a katolikusok végeztek egyházlátogatást és pedig jan. 28.-án Genesen, jan. 30.-án pedig Hőgyészen. Ezen egyházlátogatás anyakönyvünk II. kötetének utolsó lapján a gyülekezetekre vonatkozó adatok részletes felsorolásával van leírva. Innen tudjuk, hogy Hőgyészen 350 evangélikus és 26 katholikus él. Az evangélikus templom a falu közepén van (a mai kath. templom), mellette a temető, amit földbeásott fakerítés vesz körül, de ez a kerítés a török pusztítás alkalmával elégett úgy, hogy a falon és a tornyon kívül semmi sem maradt meg. Egy harang van a temetőn kívül álló haranglábon. A lelkészlak a templom átellené- ben van nyugatról. Lelkész a már említett Jeszenszky Pál, 54 éves, aki mint evangélikus lelkész már kb. 20 éve végzi itt a szolgálatot. Ugyanekkor Genesen 319 evangélikus és 12 római katholikus él. A templom itt is a falu közepén van jó állapotban, körülötte ugyancsak temető van földbeásott fakerítéssel, a temetőn kívül falábon 2 harang van. A lelkészlak a mostani róm. kath. iskola helyén áll. A lelkész ekkor Rajki után, aki Gencs- ről Magasiba ment közben, Mis- key Sándor, aki 24 éves. — Nyolc évvel később, 1706-ban Ács Mihály devecseri esperes-lelkész által tartott egyházlátogatáskor Gencsnek már tanítója van Szivágyi István személyében, akit — úgy látszik — a lelkész a maga segítségére hívott, mert — mint az adatok említik — „fizetése a lelkész kegyelmétől függ“. — A következő 1707. évben a hőgyésziek lelkésze, Jeszenszky távozni készül lelkészi állásából, de hívei kérik, hogy „maradna náluk halálig“. E kéréssel kapcsolatban tanító hívását és alkalmazását határozzák el. 1708-ban a gencsiek tanítóját, Szivágyi Istvánt hívRészlet „A kemeneshőgyész-magyargencsi evangélikus gyülekezet története“ cimü sajtó alatt álló munkából. Irta: Lukács István lelkész. ják át Hőgyészre tanítónak. Mellette 1710-ben már segédtanító is van Luthár István személyében. Ugyanezen évben Genesen Rusa Mihály a tanító, Cseh György pedig a lelkész. Csodálatos, hogy milyen gyorsan váltogatták egymást a gyülekezetekben a A kemeneshőgyész-magyargencsi evangélikus gyülekezet temploma. lelkészek és tanítók. 1725-ben Bokányi József lelkészkedik Hőgyészen, kinek helyébe 1726-ban Lucze Jánost hívják meg Nagyszöllősről, Genesen pedig 1726. január közepétől Holéczy Ádám a lelkész, miután elődje, Cseh György Magasiba választatott meg. Változtak a gyülekezetek munkásai, lelkészek, tanítók, egyik ment, a másik jött, hogy szolgálatával őrizze, élessze és növelje a hitnek a tüzét, amit Isten keze e gyülekezetekben meggyújtott és olyan hatalmasan lángralobbantott, hogy fénye és melege köré — amint láttuk —• mindkét községnek szinte valamennyi lakosa odasereglett, evangélikussá lett. A gyülekezetek a felvirágzás útján haladtak. Az Evangélium tüze mindkét helyen lángra lobbant és égett! A Szepesség. Irta: Vozáry Katalin. Elszakított területeink között kevés van, amely oly hűségesen osztozott volna a magyarság minden küzdelmében és minden szenvedésében, a magyar sorsközösséget minden időben úgy vállalta volna és oly büszke lett volna rá, mint a Szepesség. És éppen ezért nem volt talán egy sem, amely annyira idetarto- zónak érezte volna magát, s ennélfogva az elszakítást oly nagy csapásnak érezte volna, mint a Szepesség. Ma ugyan a Német birodalom kitűnően megszervezett propagandája ott is érezteti a maga hatását, de ezzel szemben van még egy kis csapat, mely annál lelkesebben és erőteljesebben lát munkához mindig újból és újból, minél hiábavalóbbnak látszik a küzdelem és megpróbálja a régi magyar lelket, a régi hagyományokat, a régi közmondásos cipszer hűséget ébren tartani. Ezzel szemben ideát, minálunk is vannak még emberek, akik azért dolgoznak és küzdenek, hogy valahogyan el ne aludjék az a szeretet, az a vágyódás, amellyel a megcsonkított Magyarország népe ma is gondol a megszállott területekre és ezek között talán leginkább a Szepességre. Az öntudatlanul is összefűző történelmi kapcsolatokon kívül a mind sűrűbbé és szívélyesebbé vált személyi kapcsolatok elsősorban a cseregyerek-intézmény folytán alakultak ki az Alföld és a Szepesség között. Régi időkre nyúlik vissza ez az intézmény, mely sokszor több emberöltőn át kapcsolt egybe egy-egy magyar és cipszer családot. E kapcsolatokon kívül vonzottak a Szepesség természeti szépségei, amelyeket nem felejt el többé az, aki egyszer arra járt, vonzottak a csinos, élénk kis városok egyszerű, kedélyes, szívélyes lakosaikkal s a bennük folyó élet meghitt, szinte idillikus hangulatával. Területileg a régi Szepes vármegye északon Lengyelországgal határos; a Dunajecz folyó és a Pieninnek hegylánca alkotta a határt, ma mind a kettő Lengyel- országhoz tartozik. Keleten Sáros, nyugaton Liptó megye határolja, délen Gömör és Abauj-Tor- na. Két nagyobb területegységre oszlik: a felső, északi Szepességre, s a délire, a bányavárosok vidékére, amely közigazgatásilag csak később csatlakozott a Szepesség- hez, eredetileg a Torna várispán- sághoz tartozott. Három főfolyója a Gölnic, a Hernád és a Poprád, ezek mentén haladtak régen is az útvonalak egyrészt az ország belseje, másrészt Lengyelország felé s ezek völgyében keletkeztek a városok. Legjellegzetesebb része azonban a Magas Tátra, gránitcsúcsaival, sötétvizű, mély tavaival, vízeséseivel, erdőségeivel. A Tátra a szepesi ember igazi hazája, gondolatvilága középpontjában a Tátra áll, képzeletvilágát ez foglalkoztatja, költészetében ennek jut a legjelentősebb hely; s ha elszakad, sorsa más vidékre sodorja, a Tátra az, ami visszahúzza, A kemeneshőgyész-magyargencsi evangélikus templom belseje.
