Harangszó, 1939
1939-06-25 / 26. szám
206. HARANGSZÓ 1333. június 25. kességet is ad. Aratás idején, amikor látszólag az egész évi kenyér forog kockán, különösen nyugtalanok, zaklatottak vagyunk. Gyakran esnek ilyenkor ingerült szóváltások, tettlegességek, istenkáromló beszédek; ennek oka a kenyérért való lázas aggodalom, nyugtalanság. „Mi lesz, ha még lábon éri a jég a vetést? Mi lesz, ha a betakarítás az eső miatt elmarad s a keresztekben kicsirázik a gabona?!“ Hogy mennyiféle aggodalma van ilyenkor a gazdaembernek, azt nagyon jól tudja mindenki, aki ezt a munkát végzi. Isten ezekhez az aggodalmaskodókhoz is szól: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.“ Nem attól függ a jó aratás, hogy mennyit fárasztjuk, gyötörjük magunkat miatta, — ez nem használ semmit, — Isten adja meg a mi mindennapi kenyerünket. Természetesen nem várhatjuk dologtalanul, karbafont kézzel, hogy a gabona a mezőről betakarodjék; munkánkat Isten iránti hűséggel végeznünk kell, de legyünk tudatában mindenkor annak, hogy munkánknak eredménye csak Isten kegyelméből lehet. Éppen ez a tény az, amely megnyugtat bennünket, mert Isten minékünk nem ellenségünk, hanem szerető mennyei Atyánk, aki gyermekeinek testi táplálékáról is jóságosán gondoskodik. Néki még rossz aratás esetén is van hatalma arra, hogy megadja a mi mindennapi kenyerünket. Ne kösse hát le minden figyelmünket, minden érdeklődésünket, minden gondolatunkat a várható termés, hanem elsősorban Istenen csüngjünk: így kapjuk meg ajándékba Istentől nemcsak mindennapi kenyerünket, de örök üdvösségünket is. Sághy Jenő. A nyári por. Ránk szakadt a nyár és vele a por. Fél tőle mindenki és menekülni igyekszik előle. Ismered ugye? Láttad amint az utak mellett vastagon befed mindent? Irtózol tőle ugye? Sőt a por nemcsak nyáron van, hanem mindig és mindig száll is. Télen is. A lakásban is. Mindent befed, mert a por nem válogatja meg a helyet. Mindenütt és mindig száll. Még a legtisztább lakásban is. Azért le kell törölni. Sőt mindig újra kell kezdeni a törlést, mert ha csak egyszer mulasztod is el, már meglátszik és vendégeid előtt pirulnod kell. Ezt is tudod ugye? Sőt annyira tudod, hogy lakásod rabja lész miatta, mert mindig törlőd. Különösen nagy ünnepek előtt van nagy portörlés. Néhol csak akkor. Pedig por ünnepek után is van és akkor is le kell törölni. Száll a por! És ezt úgyis szoktuk mondani, hogy a bűn mindig uralkodik mindenkin. A legtisztábbon is és a leg- jobbon is. Rá száll és befedi. Eltakarja rajtam az Isten képét. Burkot von kő- rém. Ezt a „port“ is le kell törölni. Nemcsak karácsonykor, husvétkor és pünkösdkor, hanem nyáron is, mert a por nyáron is száll, sőt nyáron jobban száll. A lakás porát letörlőd, mert félsz a szégyentől. Ismerek olyan embert is, akit a lakás pora anrvira rabjává tette, hogy e miatt nem ér rá letörölni a leikéről a „port“. Pedig a lélek pora is látszik. Gondolj arra a lakásra, ahol egy évig nincs portörlés. Ugye nem lehet odai belépni. Pedig sok olyan ember van, akit éven át nem látni templomban és az úrvacsorázók között. Milyen vastag azon a por? A nagyünnepi evangélikusok ezért olyanok, mint a nagyünnepi portörlők. A por öl. Megfojtja az életet. Hallottál már ugye olyan városokról, amelyeket eltemetett a por. Ma sivatag. A „por“ megöli a lelkedet is és sivataggá változtatja. Egy napi még nem, de sok napi igen. A sivatagban pedig csak kóró terem. Az is csak olyan, amit ördögszekérnek neveznek. A lelki sivatagban sem terem más, mint ördöggyümölcs. Azért a port le kell törölni. És le lehet törölni. De csak addig míg vékony, amíg egy napos. Ha vastag, akkor már nem. Azért minden nap le kell törölni. A nyári por pedig nagyon vastag és sűrű. Jobban száll, jobban takar és — jobban öl. Mesterházy Ferenc. Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország útját! A fekete halár mentén ... Színmű, három felvonásban. — Irta: dr. Schlitt Gyula. 22 Marusánné: Istenem, mi lesz? Bodó: Mihály, menjenek. Menjenek mind. Ne találják itt magukat, én maradok. Zsuzsi: Megőrült? Itt a határ, néhány lépés és.,. Siessünk! Bodó: Senki elől nem futok. Eleget adóztam már az éjjel a gyávaságnak. Lesz, ami lesz. De maguk menjenek! Marusánné: Zsuzsi, menjünk. Szegény jó uram! Zsuzsi: Én egy tapodtat sem. Én maradok. Gyuri: Én is. Bodó: Gyuri te méssz. Édesanyáddal méssz. Zsuzsinak nem lesz semmi baja. Menjenek, Mihály! Marusánné: Gyere fiam. Szegény jó uram. (Gyurival el.) Mihály: Itt leszünk a közelben. (El utánuk.) 6. JELENET. Zsuzsi: Kész öngyilkosság, amit csinál. Olcsó magának az élet. Bodó: Nem számít az élet, mikor a hozzá való ragaszkodás nevetségessé tesz. Ha menekülök, röhög rajtam az egész város és méltán. Zsuzsi: Nevessenek, de maga életben marad s tehet még valamit a magyarságért. Ily esetben hősködni ostobaság! Bodó: A becsületemről van szó. Zsuzsi: A közért, a hazáért még azt is odadobom. Bodó: Az erénnyel nem játszom. Zsuzsi: Az erény, a jelleme persze a magáé, lelkének büszkesége, ezzel nem játszik. Milyen önző maga, Miklós. Az életével azonban, melyért mások remegnek, azzal játszik. (El- érzékenyedik.) Bodó: Zsuzsi, Zsuzsi maga én értem? Zsuzsi: (Elsírja magát.) Nem érzi, nem látja? Minden szívdobbanásom teérted retteg. Meneküljünk, Miklós! 7. JELENET. Rodescu: (Jön.) Sejtettem, hogy önök. A menyasszonyom s a rab. ■Zsuzsi: Ha meghallgat, megért. Rodescu: Mindent értek, mindent tudok s röstellem tegnapi viselkedésemet. Bodó: Tévedést belátni csak a férfi sajátja. Rodescu: Igen. Tévedésnek lettem az áldozata. Azt hittem románná lehet tenni e földet s ma belátom, nem a tömegek adják a föld jellegét, hanem a múlt lelke. A történetből előkiáltó lélek. Belátom, nincs itt keresni valónk. Bodó: Szükséges hát a revízió? Rodescu: Egyenesen román érdek. Mert ha idejében le nem kerül testünkről Erdély, ez a daganat, belepusztulunk. Nem lehet idegen levegőn nevelődött népeket egyszerűén lenyelni, még akkor sem, ha az a nép a saját vérünk. Erről többszöri ittlétem alatt meggyőződtem. Különösen az éjjel. Zsuzsi: Bocsásson meg, de meg kellett tennem. Rodescu: Megértem és köszönöm a leckét. Ahol az ártatlanság faji érzésből ilyenre képes, ott hiába okvetetlen- kedik a bűn, az erőszak. Ezért is megyek s tájékoztatom az illetékeseket. Bodó: S a megértés minden problémát megold. Ha már egyszer az elfogulatlanság ítélkezik, akkor közel az igazság. Rodescu: Hej és épen nekünk, a kis nemzeteknek, kiket Isten egymás szomszédságába állított, lenne szükségünk a megértésre, az összefogásra. Ha nem vigyázunk, keresztül rohan rajtunk a történet, mint csigán a vashenger. A nagyok előtt mi csak kövecsek vagyunk, melyeket félre kell rúgni, ha a céljaik úgy kívánják. Bodó: (Kezét nyújtja Rodescunak.) Ezt a szeretetet hirdessük s a megértést. Zsuzsi: Csak apám hallaná. Rodescu: Mindent tud s alig tudtam megvígasztaínl,
