Harangszó, 1939
1939-06-25 / 26. szám
1939. Jdnius 25. HXRXNG5ZÖ 207. zel vagyunk a jó Istenhez és mi mind- mind testvérek vagyunk. „Harangszó.“ Orgonaiilat. Igen! Egyek vagytok ti... Ez az érzékeinket, az a lelkünket melengeti itt a Mátra tetején. Küldjétek csak azokat a „Harang- szó“-kat a szanatóriumokba, kórházakba, a betegágyakhoz. Itt megértőbbek a szívek. Itt gyógyít, vígasztal, Istenhez vezet. Sápadt, beteg arcok, Harangszó, fehér orgonák... Isteni üzenetek. A protestáns zene és a magyarság.*) Irta: Fodor Kálmán. De mindezeknek a hiányosságoknak van orvossága. Majd egyszer rájön ez a magyar protestalntizmus arra, hogy óriási értékei feküsznek rég megírott, poros kótalapokon, amelyeket ha élőhanggá varázsol: akkor az egyházi zene művészetében az első lehet ott, ahol ma szerényebb helyezéssel kell megelégednie. Meg vagyok arról győződve, hogy az egyetemes egyház tudna gondoskodni magyar fordításokról, magyar kiadásokról, ha becsületbe vágó dolognak tartaná a zenei nívót tartani, megtalálná a módját, hogy nagyobb gyülekezeteink zenekart szervezhessenek templomi célokra. Ha szemelőtt tartaná, hogy pl. az evang. gyermekek énektanításának a végső célja Bach szólamainak a folyékony éneklése, bizonyára hozna olyan törvényes rendelkezéseket, ame*)”Felolvastatott a Győri Protestáns Kör 1939. évi február 2-i estjén. lyek elsegítenének bennünket ehhez a célhoz. S ha egyházaink nem elégednének meg akármilyen zenével, hanem magasabb mértéket kívánóénak alkalmazni, akkor tudnák, hogy mit követeljenek meg az egyházközségek jövendő zenei vezetőitől. Január hó végén Pécsett jártam orgonahangverseny ügyében. Vasárnap délelőtt időt szakítottam magamnak arra, hogy a világhíres székesegyházi gyermekkórust meghallgassam. El voltam telve a gyönyörűségtől, mikor hallottam őket. Azt a kicsiszolt gyermekhangot, amelyet a folytonos gyakorlás anyagtalan könyűvé tett, egy hozzáértő kéz összefogta harmóniába s ezek a harmóniák megfogták az emberi lelket természetességükkel s egyszerű közvetlenségükkel. A klasszikus kor műveinek sajátságosán külön értéke, hogy jó előadásban eltűnik a zene produkciószerűsége, eltűnik az előadó személye s csak a zene él, halkul, erősödik s éli a maga beszédfölötti életét, mintha csak a templomban levő hívek hitéből fakadt volna, hogy visszasugározva megerősítse és bátorítsa ezt a hitet. Pécsi barátaim megmutatták nekem azt a hatalmas palotát, ahol az a körülbelül 30 gyermek lakik nevelőivel, tanáraival, ahol ellátják őket mindennel, gondoskodnak a gyerekek neveltetéséről, a szülők minden gondját átveszi az egyház, hogy együtt tarthassa a gyerekeket, s hogy céltudatos kiképzéssel a legszebb áhítatot nyújthassa általuk a híveknek vasárnapról-vasárnanra. Eszembe jutott, hogy Bach városában, a németországi Lipcsében szakasztott így tesz már századok óta az evangélikus egyház s Bach templomának híres gyermekkórusa, a Thomaner-chor, mikor tavaly Budapesten a Zeneakadémián hangversenyt adott, a kritika bámulattal állapította meg, hogy csodálatos az énekFehér orgonák. Irta: Varga Géza ev. lg. tanító. Hosszú, kígyózó úton kapaszkodott a betegszállító autó, míg végre hatalmas park fogadóterme előtt megállt. Ózondús levegő, csodás orgona illat simogatta sápadt arcomat. Előzékeny szolga segít le az autóról s vezet fel a felvevő iroda ragyogóan tiszta halijába. Szobám ajtaján kopogtatnak. Szolga lép be. A hadviselt katona fegyelmezettségével áll előttem, kezében a „Ha- rangszó“-val. Melegség futotta át a lel - kernet... „Harangszó“ a szanatóriumban. Elmondja, hogy holnap áldozócsütörtök délelőtt 10 órakor református istentisztelet lesz, kedves lenne, ha elmennék. Ott voltunk vagy 70-en, református és evangélikus vallásuak. Telefon értesítés jött, hogy a tiszteletes úr nem jött meg, az istentisztelet elmarad. 70 lélek jött össze, hogy imádkozzon, hogy lelke szomjúságát kielégítse, hogy átvegye Isten üzenetét. Ne menjünk szét testvérek! Együtt maradtunk. Énekeltünk, imádkoztunk, hirdettük az Igét. Igen, a hívőnek minden lehetséges. — Az a sok ragyogó könnycsepp a szemekben igazolta, hogy jó munkát végeztünk. Vasárnap volt. Evangélikus istentiszteletre készültünk. Az imateremben a Főnökasszony maga rendez, díszít. Pompás fehér orgonák. ízléses elhelyezés. Egy meleg, tiszta lélek szűzi ártatlansága árad szét az oltárról. Isteni áhítat, illat és melegség ölel át bennünket, amint hallgatjuk lelkészünk mélyen szántó, ihletett megnyilatkozásait. Ugyanaz a 70 lélek volt együtt, aki áldozócsütörtökön, — de mindannyian éreztük, hogy nagyon köhogy tizenöt évig románnak hazudta magát. Bántja s nyomott a kedélye. Zsuzsi: S mi lesz vele? Rodescu: Kéri a felmentését s él a birtokán. 8. JELENET. Muki: (Jön türelmetlenül.) Hol maradsz, sógorka? (Zsuzsihoz.) Kezét csókolom. Jöjj már Sveti. Úgy félek. Zsuzsi: Csak nem fél, Muki? Muki: (Bodóra mutatva.) Ennek a goromba embernek úgy villog a szeme. Rodescu: Nem te rád villog, Muki, ne félj! Muki: Mimi is fél, gyere! Zsuzsi: Mimit csókolom. Bodó: Sok boldogságot a házassághoz. Muki: Meglesz. Van tízezer holdam. 9. JELENET. Mimi: (Jön.) Ha az se volna! Zsuzsi pá. (Megcsókolja.) Ne vedd rossz néven, de sietünk. Nem jól érzem magam. 10. JELENET. Muki: Én se. Julis: (Jön.) Hát a töltött gombóc? (Megcsípi Muki arcát.) Hogy az Isten növessze a hasát. Muki: Micsoda fogása van. Csak úgy lüktet a... Zakatol bennem valami. Mimi: (Húzza Mukit kifelé.) Gyerünk, Muki, gyerünk. Még elkárhozol. Pá Zsuzsi. (El Mukival.) Rodescu: (összeveri bokáját.) Isten önökkel. Megértés és szeretet. Kezét csókolom, Zsuzsi. (El.) 11. JELENET. Julis: Furcsa teremtménye az Istennek ez a Muki, de ha oly bőven mérik még rá a hájat, mint amilyen szűkén jutott neki az észből, akkor még gyarapodhatik teste állapotában. Zsuzsi: Ne bántsd szegényt. Julis: Csak ép, hogy mondom. De mikor ránézek, mindig ilyen gondolataim jönnek. Ne haragudjanak, de olyan kedvem van, hogy ... Bodó: Jókedved van, Julis s miért? Julis: Magam se tudom, de látom, megegyezlek az oláhval s Bodó úr itt marad velünk. (Nézi hol Zsuzsit, hol Bodót.) Meg aztán úgy örül a lelkem, ha kettőjüket nézem. Bodó: Eredj s mondd meg a nagyságos asszonynak, megyünk haza. Haza megyünk mind. Ott lesznek lent a völgyben. Eredj. Julis: Repülök! (El.) 12. JELENET. Bodó: (Nézik egymást.) Maradunk Zsuzsi? Zsuzsi: Maga konok. Bodó: Mikor hitünk, akarásunk előtt az ellenség is megtörik, akkor itt a helyünk. Zsuzsi: (Szerelmesen.) Miklós! Bodó: (Zavartan.) Most kél a nap. Zsuzsi: A mi napunk, Miklós. Bodó: Zsuzsi, (összeölelkeznek.) Élni akarok, élni s küzdeni a végsőkig! 13. JELENET. (Jön Marusán és Csontos a kötéllel.) Zsuzsi: Kik jönnek itt? Bodó: A két szerencsétlen. Zsuzsi: Istenem, az apám. (Megy feléje.) Bodó: (Visszahúzza.) Húzódjunk félre. Hadd halljuk beszédjüket s lássunk a lelkűkbe. (Félre állnak.) Csontos: Mit keresel, méltóságos úr? Bizonyára magadhoz méltót. Én kötnivalót keresek. Gyere! (Folytatjuk.)
