Harangszó, 1939
1939-06-04 / 23. szám
182. HARANGSZÓ 1939. június 4. kibúvókat: célja van, tehát elindul a célja felé. Azoknak az okoknak, amiket mentségül fel szoktak hozni, csak annyiban van szerepük a nyári istentiszteletek látogattat- lanságának megértésében, hogy ügyes, vagy ügyetlen takarói sokak közönyének, az Isten dolgaival szemben való nemtörődésüknek. Amúgy sem igen vágyódnak a templom és annak ajándékai után, nyáron kapóra jön hát a meleg, a fáradtság, a távolság, hogy az Isten szemét bekössék. A nyár tehát nagy leleplezés. Megmutatja azok hitét, akik télen- nyáron egyforma sóvárgással vágyódnak az Isten éltető igéje után, de leleplezi azok halott, látszatke- resztyénségét is, akik csak azért nem mennek templomba, mert — nyár van. De a nyár ítélet is lehet életeken, amelyek évszakok változása szerint mérik Istent imádásu- kat. Mert nem egyszerűen csak templombamenésről van szó. Nem egy óráról, amiért ünneplőbe kell öltözni és a dacos testnek áldozatot hoznia. Arról van szó, hogy az Isten határozottan kijelentette akaratát: Az ünnepnapot megszenteljed! Arról van szó, hogy az embernek nyáron is meg kell hallania Isten parancsát és készségesen rábólintania: Ügy legyen! Isten nem tesz különbséget nyár és tél, tavasz és ősz között, ö az egész ember egész életének egész szolgálatát kívánja. Aki másképpen hiszi, könnyen ítélete lehet a nyár. Jól meggondold hát Testvérem, hogy mit kíván tőled nyáron is az Isten! Sümegi István. A perjései templom. Hazatért 1938. november 10.-én. 12. Balogpádár. Hazatért. Balogpádár Rimaszombattól északkeleti irányban 10 km-re a gömöri erdők között festői szép vidéken terül el. A jelek arra mutatnak, hogy Balogpádár már a reformáció hajnalán meghódolt Luther tanai előtt s kezdettől a balogi (Balog község 3 km-re fekszik Balogpádártól) evangélikus egyházhoz tartozott. Ebben az időben az egyház központja s a lelkész székhelye Balog volt, fíliái pedig, vagy mint akkor nevezték megyései Balogpádár, Perjése, Meleghegy, Uzapanyit és Balogtamási voltak. Szépen fejlődő gyülekezet volt addig, míg a nagyobb kálvinizálás folytán az egyenetlenség el nem süllyesztette a balogi evangélikus egyház hajóját. Hogy mily nagy arányú volt a kálvini- záló hatás, az kitűnik a balogi egyháznak és filiáinak 1653. február 12.-én kelt nyilatkozatából, mely így hangzik: „Mi balogi eklézsiának lakosai és hozzá való megyései úgy mint Uzapanyit, Perjése, Meleghegy, Augusztána Konfessiónak ar- tikulusát bevesszük és az mi lelki tanítónknak kézi és pecséti erősségi szerint halálunknak órájáig az igaz hitben maradunk. Dat. 12. febr. anno 1653.“ Balogpádár, Perjése és Meleghegy lakói, kik állhatatosan evangélikusok maradtak, elhatározták, hogy külön egyházat létesítenek Pádár székhellyel (Balogpádár neve akkor Pádár volt) és 1680 január 4.-én lelkészt is választottak Magyar András személyében. A kezdet nehéz volt, de lassan felépültek mind a három községben a templomok, iskolák és Pádáron a lelkészlak is, melyek azóta sokszor voltak újjáalakítva, illetve újólag építve. A trianoni határ megfosztotta Balogpádár lakosságát foglalkozásától és keA fekete halár mentén Színmű három felvonásban. — Irta: dr. Schlitt Gyula. 19 HARMADIK FELVONÁS. Szín: Börtön. Asztal, sarokban ágy. 1. JELENET. Bodó: (Egyedül. Járkál.) Ez hát a vég. Az álmok vége. A teljesülés. Gyűlöletben izzó bírák, s a halál. A harc után megpihenni a fáradtak vágya, de tépelődní addig, nem volt-e minden hiába való... ez a kín. Befejezetlen élet! Rettentő tudat! Rám ásít, mint összes gyötrelmeivel a pokol. Hiába volt a verejték, az áldozat az a fekete határ. (Megjelenik a hátfalon a trianoni határ.) Nem akar elhomályosodni, nem akar eltűnni. Gyűlölet, irigy telhetetlenség húzta és a tudatlanság. Európa szégyenvonala. Fekete kötél, melyet egy ezeréves nép nyaka köré csavartak, hogy megfojtsák. S ez a nép gyilkos viharban már akkor ontotta az ijedt Európáért vérét, mikor a ma bitorlói még az öntudatlanság kábulatában támolyogtak. Rút hálátlanság! Szakadj le ég s rázd eszméletre a fejbevert erkölcsöt. (Szünet. Nézi a határt, míg eltűnik.) Olyan Csonka-Magyarország, mint ez a börtön, szűk, sötét. Még lélegzetvételre sem telik levegőjéből a magyarnak s falba üti magát, ha nyújtózkodik. Szorítja a korlát, s minden mozdulata fáj. Ketrecbe szorult s a törpék játékait kell majmolnia, mikor az óriás ereje feszül izmaiban. Nevetséges! Az őstüzet akarják belefojtani a vulkánba. Vigyázzatok népek, mert széjjel dobja a korlátot, a hegyet s halálba emészti maga körül a világot. Nem, s ezerszer nem. Nem kötheti a történet óriását a hitvány s amíg elszántság, hit fűti önérzetünket, addig élünk. S ha vért, húst követel a szent cél, kéjjel dobom oda testem az éhes kutyáknak. 2. JELENET. Gyuri: (Előbújik az ágy alól.) Nem szabad... nem szabad ...! Bodó: Ki vagy, ki zavarsz, mikor a végzettel tárgyalok? Gyuri: Én vagyok, Gyuri. Ide lopakodtam, ne légy egyedül. Ugye, nem haragszol, Miklós? Bodó: Drága gyermek, jöjj ide, hadd öleljelek magamhoz s érezzem a jövőt. Te vagy a jövő, a vakmerőség, a hit. Ti kicsinyek. Ti vagytok a Nagy-Magyarország. Ha téged látlak, Gyuri, nem aggaszt a halál. Gyuri: S még sem fogsz meghalni. Bodó: A gyűlölet s a bosszú kegyetlenül kemény. Gyuri: Könyörögni fogok érted a bíráknak, hogy a falak is megindulnak. Bodó: S a bírák szíve könyörtelen marad. Gyuri: Akkor veled halok, ne szenvedj egyedül. Bodó: Kiveszne veled a fődről az ártalan hevület s már ezért is életben kell maradnod. S rád még szükség van. Nagy szükség. Te veszed majd egyszer kézbe az ügyet. Gyuri: Nélküled gyenge vagyok s félek, nem állom a harcot. Bodó: Akkor te rajtad is hiábavaló volt a munkám s kétszeresen keserű a halál. Nem tudtam meggyujtani a lelkedet. Szégyellem magam. Hasztalan volt az élet, a hit s üres lotyogás volt minden szó, melyet levegőbe, a pusztába löktem. Te félsz. Szégyellem magam. Tudd meg, Gyuri, a mi sorsunk, hogy egyedül is oly erősek legyünk, mint másoknál egy egész hadsereg. Kevesen vagyunk s a tömeget az önbizalom pótolja nálunk, a vakmerő akarás, mely a falnak is neki megy, ha a nagy célt tudja mögötte. Ez a magyar sors s te félsz, Gyuri!? Gyuri: Ne haragudj, de szeretlek, s fáj, hogy el kell válnunk Bodó: Ha szeretsz, akkor kihűlt testem felett is harcba viszed a telkemet. Hadd érezzék még akkor is hitem hatalmát,
