Harangszó, 1939
1939-06-04 / 23. szám
1939. fűnius 4. HÄRXNGSZÖ 183 vű tiszta magyar egyházzá vált. Melegheggyel 180 lelket, egy templomot és egy egytanerős iskolát vesztettünk. Balogpádár és Perjése templomba- járó, buzgó evangélikus népe, Meleghegy elveszítésének dacára is kitörő örömmel fogadta a felszabadító honvédeket s az Ür segítségül hívásával indul boldogabb jövendője felé. Bándy György lelkész. TERJESSZÜK A „HARANGSZÓ“-tl A balogpádári templom. Hazatért 1939. március 14.-én. Mi lesz a fiamból? Ilyenkor tanév végén, az iskolai kapuzárás küszöbén nagyon sok szülő szinte kétségbeesetten veti fel ezt a kérdést, különösen akkor, ha gyermeke nem bizonyult alkalmasnak az egyetemi tanulmányok folytatására, vagy ha a szülőknek nem telik, hogy gyermeküket tovább taníttassák. Valamikor talán nehezebb volt erre a kérdésre feleletet adni, mint ma. Az új ipartörvény életbelépésével a keresztyén ifjúság előtt nyitva állanak olyan pályák, amelyekre azelőtt főleg azért nem ment a keresztyén ifjúság, mert nem merte felvenni a versenyt a zsidósággal. Most lehetőség van arra, hogy a kereskedelmi és az ipari pályákon a mi keresztyén ifjaink helyezkedjenek el. Ne tétovázzanak tehát a szülők, se ne essenek kétségbe, mert esetleg fiúkból nem lehet ügyvéd, vagy orvos, lássák be végre, hogy a jólvezetett üzlet sokszor biztosabb megélhetést biztosít, mint a hosszadalmas jogi pálya. Igaz, hogy az üzletnyitáshoz pénz szükséges, de ha a szülők félreteszik gyermeküknek azt a pénzt, amibe pl. az egyetemi tanulmányok kerülnek, akkor amíg fiúk tanonc- és segédéveit végzi, egy szép összeg jön össze, amivel kisebb üzletet lehet kezdeni. A becsületes és kitartó munka rövidesen meghozza a maga gyümölcsét, az üzletbe fektetett tőke megkétszereződik s akkor az üzletet lehet szélesebb alapokra fektetni. Bizonyos, hogy nem mindenki való kereskedőnek. De az is bizonyos, hogy nem mindenki való az egyetemre. A családi nevelés tehát odairányuljon, hogy a szülő észrevegye, mire van hajlama gyermekének és ne kényszerítse esetresetétől. A lakosság 90%-a agyagedény készítésével foglalkozott, melyet az Alföldre vittek s ott búzáért értékesítették. A trianoni határ ezt az utat elvágta s a lakosság kénytelen volt szegényes földjét művelni. Az emlékezetes bécsi döntés kétszer vágta ketté a Balogpádár—Perjése—Meleghegyi egyházat. Először 1938. nov. 10.-én Perjése szabadult fel s a demarkációs vonal Balogpádárt és Meleghegyet Szlovákjában hagyta. Balogpádár magyar népének szívébe ez az időszak 1938. nov. 10.—1939. márc. 14.-ig leírhatatlan szenvedések nyomait véste be. Balogpádár lakossága ez idő alatt mindent elkövetett, hogy a hntárkiigazftás- nál e szinmagyar község is felszabaduljon, ami hála a Gondviselésnek 1939. március 14.-én meg is történt. A határkiigazítás újból kettévágta egyházunkat, mert most Meleghegy maradt továbbra is szlovák területen. Balogpádár és Perjése lakói magvarok. Meleghegy azonban szlovák. A lelkész felváltva végezte az istentiszteletet e három községben. Bntogpádáron és Perjésén magyarul és Meleghegyen szlovák nyelven. 1939. március 12.-én, amikor már tudtuk, hogy a határkiigazítással Meleghegy nem iön velünk, a meleghegyi egyház közgyűlése egyhangúlag úgy határozott, hogy továbbra is Balogpádár fíliáia illetve társegyháza kíván maradni és a jelenlegi lelkészt kérte, hogy továbbra is úgy mint eddig, végezze náluk is az istentiszteleteket. Ezt azonban a szlovák hatóságok megakadályozták azzal, hogy a helyi lelkésznek bizonytalan időre megtiltották, hogy Szlovákia területére lépjen. Az új határ következtében a Balog- oádár-Periése-Meleghegyi egyházból Ba- logpádár-Perjése-i egyház lett. Az eddig vegyes nyelvű egyház most egynyelérezzék körmeim markolását, amint halálba meredten is a jö- vőnkbe kapaszkodnak. Gyuri: Már a szavad is harc, győzelem, Miklós! Bodó: S a szavam veled lesz. Veled lesz mindig. Gyuri: Akkor nem félek. Bodó: így megint az enyém vagy. Jöjj ide. (Magához öleli s megcsókolja. Fordul az ajtóban a kulcs.) Valaki jön. Gyuri: Elbújom. (Elbújik.) 3. JELENET. Bodó: Ki az? Hóhér? Marusán: Marusán vagyok. Csak csendesen! Titokban jöttem. Bodó: Tán vezekelni jött le ebbe az odúba? Arra való hely. Marusán: Segíteni akarok. Bodó: Gyanús, ha a szívtelenség indul könyörületre és segíteni akar. Marusán: Nem akarom a véredet lelkemre venni. Bodó: A sok mellett megfér ott még az is. Marossy úr ne tetézze bűnét újabb hazugsággel! Marusán: Nem bírom már Rodescu garázdálkodását. Lázadoz a lelkiismeretem. Bodó: Nem hinném, hogy volna lekiismeretének még egy ép ökle, hogy beléje sújtson. Nem hinném. Marusán: Csak gorombáskodj. Ezúttal tűröm. Megértlek, de ha tudnád, mit akar Rodescu, hát szelídebb lennél. Bodó: El vagyok szánva mindenre. Marusán: Végezni akar veled. Bodó: Csak a testemmel. A lelkem, a hitem visszaüt, hogy ... Marusán: (Belevág.) Na... na, hagyd már ezt a fel- lengző modort. Nem használ, s ha nem vagyok, felkötnek, tnipt a pinty, de sikerült Rodescut leszerelnem. Bodó: S ezt jött megmondani? Kétlem. Más hajtja magát, hogy éjnek idején titokban ide jött. Nem a jószándék. Marusán: Tisztán a jószándék. Családi ékszereid vannak veszélyben s azokat akarom neked megmenteni. Bodó: (Érthetetlen csodálkozással.) Az én családi ékszereim? Soha nem is volt. Gúnyolódik? Lelketlenség, hogy a halál küszöbén tréfát űz a nyomorúsággal. Marusán: Semmi kedvem gúnyolódni s értsd meg, Rodescu kutat a kincs után s már a nyomára jött. Elébe kell vágni, mert ha rátalál... Ismered az oláh telhetetlenséget. Már én is megelégeltem. Bodó: Későn elégelte meg, Marossy úr. Nagyon későn. Marusán: Most ne leckéztess, de mondd, hová ástad, hogy biztonságba hozzam. A vagyonodról van szó. Bodó: Megbolondult? Nálam keres kincset? Nálam? Már a velőmet is kikapartátok a csontjaimból. 4. JELENET. Zsuzsi: (Jön sietve. Utcai ruhában. Atyját nem veszi észre.) Gyorsan, Miklós, gyorsan. Az út szabad. Marusán: Zsuzsi! Zsuzsi: Apám! (Nézik egymást.) Mit akar itt? Bodó: A kincseimet akarja megmenteni. Zsuzsi: (Mindent megért.) A családi ékszereit. Bodó: Igen. Az én családi ékszereimre éhes. Káviárt szimatol a cigánynál. Kezdem sajnálni, Marossy úr. Marusán: Akkor hát pusztulj, lógni fogsz! Zsuzsi: (Nyugodtan.) Bodó még ma éjjel átmegy a határon. Marusán: Hová ástad a kincset? A kincset? Minden érték nemzeti vagyon s aki elrejti, az államot lopja. Érted? Hová tetted? A bíróság előtt felelsz! Bodó: Szerencsétlen! Marusán: (Majd magánkívül.) A kincset... a kincset!! (Folytatjuk.)'
