Harangszó, 1939
1939-05-28 / 22. szám
174 HARANGSZÓ 1339 május 28. A konfirmáció által erősödünk hitben és szeretetben, hogy megharcoljuk az élet harcát, bármily kereszt súlya alatt görnyedezünk is, bármily’ nagy nyomorúságoknak és szenvedéseknek hordozója lesz is a mi életünk... A konfirmáció drága kincs, melyet tolvajok el nem lophatnak, fényét semmiféle sötétség el nem homályosíthatja, értéke birtokunkban marad mindörökké! A konfirmáció ilyen értelemben legyen utánpótlás, hogy egyházunk virulhasson és Krisztusunk, a mi vezérünk diadalra jusson! Szuchovszky Gyula. JÖVEL SZENTLÉLEK. Jövel Szentlélek! Jövel onnan, hol fény van és áldás, szívből-szívhe szeretet-sugárzás, hol békesség van és nincsen harag, ahol Istent dicséri minden ajak és örök csodákat rejt az élet. Jövel Szentlélek! Jövel Szentlélek! Jövel hozzánk pünkösd szép reggelén, mikor harangszó zúg az ég felé, mikor orgona búg és zsolozsma csendül s szivünkön néma, hallgatag csend ül. Töltsön el minket szent zendülésed: Jövel Szentlélek! Jövel Szentlélek! Jöjj ide alá, hol átok fogan és sírnak búsan jaj, nagyon sokan, mert nincs itt béke, szeretet sincsen, csak gyűlölet van s megvetett Isten s arat a pokol és nincs Ígéret. Jövel Szentlélek! Jövel Szentlélek! Nincs itt már mentség, csak Teáltalad. Hozd el Ítélő igazságodat! Törd össze bennünk, mi bűn és átok, tanítsd sírni bűnén a világot! Remegve lássuk jönni a Véget... Jövel Szentlélek! Jövel Szentlélek! S ha megítéltél, adj hitet nekünk porból az égre emelni szemünk, leverni rólunk a bűnök porát, hinni: az Isten mindent megbocsát s a megtérőnek ád üdvösséget. Jövel Szentlélek! Jövel Szentlélek! Emelj fel minket s mi új úton megyünk, Istent hiszünk és jobban szeretünk, megbocsátunk és új imádságok magvával vetünk új, szebb világot, hol örökké zeng az ének Néked: Áldott Szentlélek! Sümegi István. Szociális keresztyénség. Sokan kifogásolták már ha valaki ezt a két szót egymás mellé merte tenni: szociális keresztyénség. A keresztyéneknek sem nagyon tetszik, a szocialisták pedig épen nem lelkesednek érte. Az egyik félti ettől a párosítástól pártjának nem keresztyén, de azért kedvelt célkitűzéseit, a másik pedig leplezni akarja keresztyénségének egyre világosabban meglátszódó szociális hibáit, vagy hiányait. Bennünket pártok felfogású nem érdekel most, de keresztyén- ségünk — és közelebbről evangélikus egyházunk állásfoglalása annál inkább, mert egyre világosabban kezd látszani azok igaza, akik ezen a téren váddal illetnek bennünket. Sok mulasztást kell helyrehoznunk és sokat lehet is! Akik ennek a munkának bármelyik ágában dolgozni kezdenek, azok megtapasztalják azt, hogy Istennek is akarata e munka megkezdése és hűséges folytatása. Az Ő királyi helyeslése minden embert mentő és nevelő szociális munkán a siker, fejlődés és áldás. A keresztyénség, vagy a reformáció elterjedése és diadala csodálatosan igazolta Isten helyeslését és hozzájárulását. E csodák mellé azóta is és most is azokat a csodákat állíthatjuk legköny- nyebben, amelyekkel a testvért mentő, elesetteket és kicsinyeket gondozó — tehát szociális munkákat segítette és igazolta mindig az Isten. Külföldi vagy hazai szeretetintézmények születésének körülményeit vizsgálva sokan mondták már, hogy azok is, amelyek ma a legnagyobbak és leggazdagabbak, mind a „semmiből lettek.“ De ahol mások a „semmit“ látják, ott a mi hitünk Istent találja meg. A legkisebb falusi gyülekezet szociális munkája és hatalmas árvaházak kiépülése és fennmaradása egyformán Isten helyesléséről beszél. Amit pedig Isten helyesel, igazol és támogat, azt az ő nyermekeinek tenni kötelesség. Ebből az elgondolásból született meg a mi kis falusi gyülekezetünkben is egy ilyen szociális munka, az evangélikus napközi gyermekotthon. Három év óta, a megnyitás után eltelt minden nap, az, hogy megbirkóztunk a fenntartás nehézségével, hogy támogatókat nyertünk ennek a munkának, hogy a szülők felismerték jelentőségét, hogy a gyermekek megszerették otthonunk legkisebb zugát is, mind azt igazolja, hogy Isten akarja ezt a munkát! A Harangszó falusi olvasóinak nem kell sok szóval bizonyítgatni, hogy mennyi áldást jelent ez a munka. Azért csak néhány szóval mondom el, hogy nekünk mit jelent. 50 gyermek — 2 és fél évestől 6 évesig — tölti meg az otthont, tehát 50 gyermek reggel 6-tól este 7-ig gondos felügyelet alatt áll.Közülük már egyik sem szenvedi végig talán két ajtó közé zárva, talán ágy lábához kötve azt az időt, amig édesanyja ebédet visz dolgozó apjának. Fejlődő kis életük nincsen rákényszerítve arra, hogy magános, vagy jobb esetben zsíros kenyér ebéden, beteges nagymama mellett, vagy uccai pajtásokkal való hancúrozás közben várja a napszámból csak este érkező szüleit, akik este 9—10 órára egy kis főtt ételt is tesznek eléje. A magyar föld népe látástól vakulásig munkában kényszerül állani, ha be akarja gyűjteni a télire valót s ebben a robotban sem módja sem ideje nincsen gyermekének sem testi, sem lelki gondozásával kellőképen törődni. És kire bízhathá rá nyu- godtabban a gyermekét, mint egyházára? Itt nem csak testi, hanem lelki gondozást is kap. Nem csak ebédet, vagy uzsonnát — ezt megkaphatná esetleg egy rokonnál is — hanem egész napon át eválngéliumi szellemű gondozást és a gondozásban lelki nevelést. Kis testvérek közösségét élvezi és egyházának szeretetét érzi. Amit a teste kap, az a szociális gondozás, amiben a lelke részesül, az a keresztyén gondozás. Hogyne kellene tehát buzgón imádkoznunk azért, hogy ahol csak egy parányi lehetőség van, ott induljon meg ez a munka legalább azokon a nyári hónapokon, amelyeken állandó robottól hajszás a falu népének élete. De a napközi otthon csak egy kicsiny sarka annak a hatalmas műhelynek, amelyben mi a testvértmentő szeretet munkáit végrehajtjuk és amelyben Isten a mi segítséget és irányítást adó gazdánk. Innen is származnak ugyan már áldások a gyermekek életén kívül a család, az egyház, az iskola és a nemzet életére is, de szociális munkánkat mindig jobbon és jobban tovább kell építenünk. Ezt cselekszi a mi időnkben az állam is s én felbecsülhetetlen veszteség rémét látom magam előtt, ha arra gondolok, hogy egyházunk ma nem tud az államnak olyan szervezetet rendelkezésre bocsátani, amelyen keresztül az állam jószándéka közel jusson a rászoruló néphez. Ezért kell különféle uj alkotásokkal próbálkoznia az államnak, holott a szociális segítések útja a legegyene- sebb s eredménye a leggazdagabb bizonyosan az egyházakon keresztül lenne. És ezért él bennem már régen a vágy, hogy az evangélikusság, a legkisebb szórvány és a leggazdagabb, hatalmas gyülekezet testvéri összetartásával alkossák meg „evangélikus testvériség“ vagy akár milyen más néven azt a közösséget, amely alkalmas lenne a gyülekezetek saját erejéből telő szociális munkák kiépítésére és irányítására éppen úgy, mint az állam szociális munkájának hathatós támogatására és közvetítésére. Hiszem, hogy ezt a munkát Isten helyeslése igazolná és akarata áldott sikerekhez vezetné azoknak a testvéreinknek javára, akik ma tömegesen várják az egyház és állam szociális támogatását. Murányi György. JÖVEL SZENTLÉLEK. Jövel Szentlélek, pünkösdi nagy csoda, Elfásult telkeknek csattogó ostora; Égető füzeddel olvaszd meg szivünket, Erősítsd Lelkeddel lankadó hitünket, Nélküled az élet csak sivatag csupán S epedve kutatunk az oázis után: De nálad a forrás, nálad van az élet, Hozzád esedezünk: oh jövel Szentlélek. Jövel a sírókhoz könnyet szárítani, Rettegök elől a veszélyt hárítani És hogyha közöttünk hitetlen is akad, Jusson el hozzájuk hívogató szavad. Segélj, hogy járjuk az igazság ösvényét, S betartsuk mindig a szeretet törvényét. Hogy kik egykor hozzád a mennyekbe megyünk. Már itt a földön is híveid lehessünk! Bencsik Józsei. Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország titjátl
