Harangszó, 1939
1939-01-15 / 3. szám
30. évfolyam, 1939 Január 15. 3. szám. Alapította: KAPI BÉLA I9iu-ben. Laptulajdonos : Dunántúli luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingysn malléklat tanév alatt kóthatankénf a KIS HARANUSZÓ. Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, ió fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Or a ml oltalmunkl A Harangsió ■zerkesztó-kiadóhivaUla GYŐR II., PetÖfi-ter 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, ieiévre 2 P 4" fillér, egy évre 4 P &o fillér. Csoportos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekks2ámla : 30,526. Az engedelmesség határa. Monda néki Jézus: Mi közöm nékem tehozzád, oh asz- szony? János 2, 4. Gorombának látszik, pedig csupa-szív. Csak azért ily kemény tulajdon anyjához is, hogy lássuk: Isten dolgaiban és szolgálatában még szüléinkre sem szabad tekintenünk. Mert bár a földön nincs nagyobb hatalom a szülőkénél, mégis mellékesek, mikor Isten igéjéről és ügyéről van szó. Isten dolgaiban sem atyánk, sem anyánk, se püspök, se senki más nem lehet az irányadó, hanem egyedül Isten igéje. S ha apád, anyád Isten és az ö szolgálata ellen parancsolna, tanítana, vagy akár csak kérne is valamit, miről világos, hogy nem Istentől van, mondjad nékik: Mi közünk nékünk egymáshoz?! Mert a szülők is bűnös emberek. Sőt Isten éppen azért teremtette őket atyának-anyának, hogy gyermekeiket ne a saját kegyes elképzeléseik szerint tanítsák és vezessék Istenhez, hanem Isten parancsolata szerint. Dr. Luther Márton. Jézus óvd meg egyházadat, Nevelj neki hű fiakat, Akik igédet szeretik S bőven íermik gyümölcseit. *** Szemelvény a „Jer, örvendjünk keresztyének!" című áhí- tatossági könyvből. Isten munkája. Isten kezemunkájának nyomát a hívő ember mindenütt megtalálhatja, de manapság talán sehol sem annyira világos az ö cselekedeteinek a nyoma, mint a szórványok népénél. Amit szórványmunkás tapasztalhat szétszórtan élő evangé- likusságunk körében, arra nincsen más magyarázat, csak ez: Isten munkálkodik közöttük. Csak Isten ereje képes évtizedes lelki tétlenségből kiszakítani evangélikusokat, csak az ő ereje képes 90 lelkes szórványból egyszerre 32 embert, közöttük nagyapákat is, a konfirmációi oltár köré gyűjteni, csak ő képes a hit ajándékaival újra meggazdagítani őket. A mi munkánk jóformán csak annyi, hogy szemléljük, hogyan dolgozik az Isten. Megyünk egyik faluból a másikba megcsodálni, hogy előző látogatásunk óta mennyit cselekedett az ő igéje és mennyit formált embereken, evangélikusokon az Ő Lelke. A megindult szórványmunka minden állomására ráillik a 44. Zsoltár 4. verse. Lehet ezer ágú a mi szórványmunkánk, fegyverünk lehet az Ige, tarthatunk bibliaórákat, hitoktatásban szorgalmatoskodhatunk, sorba látogathatjuk őket, prédikálhatunk nékik és imádkozhatunk velük, mégis megtapasztaljuk mindig, hogy „ ... a te jobbod, a te karod és a te orcád világossága ..segített nékik. Talán különösen hangzik, mégis azt merem állítani, hogy Isten szórványokat összegyűjtő munkájának legnagyobb igazolását én nem abban látom, hogy a meghirdetett istentisztelet alkalmával telt imaház, vagy zsúfolt iskola népe zengi Isten dícséretét. Nem is abban, hogy szomjas lelkek várják bibliaórákon és hittanórákon Istenről való tanításunk igazságait. Nem is abban, hogy vannak, akik mindig többet és többet akarnak hallani az ő Megváltójukról. Nem is abban, hogy az adakozó szeretet munkája apró csodákat terem egy-egy szórványban. Hanem Isten szórványokat összegyűjtő munkájának igazolását abban látom, hogy ezzel a munkával szemben már felfegyverkezett a sátán is! Ahol Isten áldott rtíutf( REFORMÁTUS I kája embereket formál, ott a teremtés óta mindig pusztító munkára fegyverkezik a sátán. Szórványaink életének figyelő szemlélése ezt igazolja, mert innen származnak embermunkánk látszólagos sikertelenségei. Erről beszélnek azok a tapasztalatok, amelyek hiábavalónak mutatják sokszor a munkánkat. És a mi munkánk hiábavaló is lenne, mert a miénket könnyen győzi ellensúlyozni a sátán. De ilyenkor jó hinni, bízni abban, hogy Isten munkája a szórványmisszió, hogy Krisztus munkája folyik itt is megváltásra szoruló emberek leikéért s ezért itt a vesztesek mégsem mi leszünk. Nem, akár mit tud közben a mi munkánkon pusztítani a sátán. E nélkül a bizonyosság nélkül bizony sokszor elcsüggednénk. Elcsüggednénk például akkor, amikor egyik szépen szervezett szórványunk imaházát leventeotthonná akarják átalakítani azon a jogon, hogy az épület te- lekkönyvileg nem a miénk, hanem ai uradalomé. Elcsüggednénk, ami- ko$Nhívő evangélikusnak ismert ISKOLA )
