Harangszó, 1939
1939-01-15 / 3. szám
18. HARANGSZÓ 1939. január 15. testvérünktől azzal a jelzéssel hozza vissza üzenetünket a posta, hogy „nem fogadta el“ s ezt a jel-* zést a tulajdon fia jegyezte fel az édesapja tudta nélkül. Elcsüggednénk a vissza-visszatérő érdektelenség láttán, amikor áldott gyümölcsöket ígérő kezdet után szinte törvényszerűleg következik be a hanyatlás. Jó ilyenkor hinni abban, ami véget vet a csüggedés kísértésének: maga az Isten munkálkodik értük. Szórványmunkánknak annyi az akadálya, olyan sok a látszólagos sikertelensége, hogy csak ezzel a hittel lehet mindig folytatni. Egész evangélikus anyaszentegyhá- zunknak jövendő alakulása és a szórványban élő testvérek hívő, vagy hitetlenségben maradó élete is azon fordulhat meg, hogy sikerek idején mondjuk-e alázatos örömmel: Isten munkálkodik; és a sikertelenségben hisszük-e: Isten nem hagyja abba a megkezdett munkát! Felsőszeli. (Hazatért.) Ez a legnagyobb mátyusföldi evangélikus gyülekezet mindjárt a reformáció elterjedésének első éveiben keletkezett. Felsőszelei a Thurzó család birtoka volt és ez mindent megmagyaráz. Az evangélikus Thurzók összes jobbágyaikat áttérítették az evangélikus vallásra. 1560 után egyszerűen megszűnt a római katolikus egyház. így volt ez abban az időben az egész vidéken, így Felsőszeli két filiájában Kajaion és Taksonyon is, ahol ma már alig van 200—200 hívő. A taksonyi krónikák jegyzik fel azt a történetet, amely a váci püspök egyházlátogatásáról és annak különös kimeneteléről szól. Amikor 1634-ben egyházlátogatásra jött Draskovics püspök úr, az evangélikussá lett nép oly ridegen fogadta, hogy még a templomba se mehetett be. A bíró nem akart vele szóba állni, a nép a plébánia előtt gyűlt ösz- sze, az evangélikus lelkész és a kántor nem akartak kijönni a lakásból. Draskovics püspök erre azt a nyilatkozatot tette, hogy ez a taksonyi nép a nyers modort talán a pogány magyar vezértől, Taksonytól örökölte, aki a falut alapította s talán ott is van eltemetve. Valószínűleg ilyen fogadtatásban volt része Felsőszeliben is. Volt szép magas tornyú templomuk is a felsőszeli evangélikusoknak, amelyet a Thurzó-család építtetett. Az ellenreformáció akkor indult el ezen a vidéken, amikor Thurzó Imre 1621-ben meghalt és özvegyét Eszterházy Miklós vette nőül és férje kívánságára áttért a római katolikus vallásra. Ekkor kezdődött az ellenreformáció szomorú korszaka. Az egész Mátyusföldön csak két artikuláris gyülekezetben tarthattak nyilvános istentiszteletet: Rétén és Pusz- tafödémesen. A felsőszeli hú evangélikusoknak ekkor kezdődött meg a minden vasárnapi hosszú kálváriás útjuk a környező római katolikus községeken keresztül a pusztafödémesi artikuláris templomba. Sok gúnynak és bántalmazásnak voltak kitéve. A türelmetlen szomszéd községbeliek megdobálták kővel és mindenféle piszokkal a falujokon keresztülhaladó evangélikusokat. Menynyi szidalmat és bántalmazást kellett elszenvedniük csak azért, mert egy istentiszteleten akartak résztvenni. II. József türelmi rendeletének megjelenése után a felsőszeli gyülekezet újjá éledt és azonnal imaház építéséhez kezdett. Mindjárt 1784-ben építési enA hazatért felsőszeli templom. gedélyért folyamodtak, amit meg is kaptak. A nagy lendülettel kezdett templomépítés annak a bizonyítéka, hogy a legkegyetlenebb ellenreformáció sem tudta megtörni a szeli evangélikusok hitét és Krisztusba vetett hitük nem ingott meg. Számukra az üldöztetés a megerősödés ideje volt. Ezt a saját erejükből épített első imaházat 1790-ben szentelte fel li.sitorisz Mihály pozsonyi lelkész. „A templomba való idvességes járásról“ szólt a prédikációja. Ez a templom természetesen egészen egyszerű volt, amely hamarosan szűknek bizonyult a hívek számára. Sokáig orgona sem volt benne, míg végre azt is vett a gyülekezet a komáromi egyháztól. Oltárképe a töviskoszorúzta Megváltó volt. Kajal és Taksony filiális egyházakat 1786-ban, a templom építésének megkezdése előtt csatolták Felsőszelihez. A mostani szép, tágas templomot 1856-ban hosszú és alapos előkészület után kezdték el építeni és 1861-ben szentelték fel Geduly püspök jelenlétében. Isten megáldotta a felsőszeli igehirdetők munkáját. A gyülekezetben egy csodálatos ébredési irány észlelhető, amely mint kovász áthatja az egész gyülekezet életét. Isten nagy kegyelme az, hogy ez a mozgalom nem süllyedt a szekták útvesztőjébe. Az egyházban megmaradt mozgalom a híveket önmagukba néző keresztyénekké teszi. Isten kegyelméből hisszük, hogy ez a közösség továbbra is be fogja tölteni a kovász szerepét. * A gyülekezetnek ma hét tanerős, öt tantermes szép iskolája van. A régi három tanterem 1877-ben épült, míg az újabb kettő 1928-ban. A húsz éves cseh megszállás alatt a gyülekezet valóságos élet-halál harcot vívott azért, hogy iskoláját meg tudja tartani. A bolsevista ízű állam minden áron államosítani akarta iskolánkat. Olyan terheket rótt az iskolafenntartó egyházra, hogy azok alatt már csaknem összeroppant. Isten azonban kegyelmes volt és erőt adott a terhek elviselésére, ő hozta el számunkra is a szabadúlás napját. Leírhatatlan nagy öröm fogta el a szélieket, amikor meglátták az első honvédet. Valóságos virágeső zúdult rájuk, amikor bevonultak a magyar színekkel fellobogózott faluba a 20 éve nem látott hon- védeink. A nép másnap színültig megtöltötte a templomot, hogy hálát adjon Istenének nagy jóságáért és hogy elénekelje a sokáig betiltott imádságot: „Isten áldd meg a magyart!“ Endreffy Zoltán lelkész. MUNKÁCS. LÁTOMÁS. — 1939. JANUÁR 6. Álnok cseh hadsereg harci szekerekkel Rátámadt Munkucsra vízkeresztkor reggel. Munkács meg aludta az igazak álmot, jajl mindjárt rárakják rabság szörnyű Ijármát. Felébredt álmából néhány magyar vitéz, Kardot kőt, kirohan s hősként harcolni kész. Vértől harmatozik a kis magyar csapat. Hőstett volt ? Csoda volt ? Cseh sereg megszaladt I Vízkeresztkor reggel felhőknek ködéből Szellemcsapat szád le magasscgos égből, Nem kardot forgatnak, csupán csak kor[bácsot, Égi szellemcsapat felmenti Munkácsot I Munkács nagy győzelmét hirdeti a világ, Tudnak még harcolni a magyar katonák. De mégis hadd valljam azt az édes hitet: Hős Zrínyi Ilona lelke is segltettl Szentantalfai Nagy Lajos. Pesonen Mátyás finn közoktatásügyi tanácsos, a magyarság lelkes barátja, mikor legutóbb járt Magyarországon, meglátogatta Loi- maranta akkori államtitkárral, a jelenlegi wipuri püspökkel a felsőszeli gyülekezetei. Itt olyan fogadtatást rendezett nekik a gyülekezet s olyan magyar tüntetést mellettük, hogy azt soha sem tudják elfelejteni. Most levelet irt szerkesztőségünknek. Egyebek között ezt írja: „Az 1938. esztendő utolsó napjának alkonyán írom eit a levelet. A mű-
