Harangszó, 1939
1939-05-14 / 20. szám
156. HARANCS2Ó 1939. május 14. kell. Isten pedig végezetül megadja nekünk az erőt, az ő erejét, hogy győzedelmeskedhessünk. Máris elhintette szívünkben a hitnek mus- tármagvait, most pedig nagyranö- veli azt. Cselekszi ezt pedig különösképpen az ő másik csodálatos ajándékával és hatalmas cselekedetével, az Ür szent vacsorájával, amelynek élvezetében most először részesülünk. így megáldva, megerősítve és felvértezve indít minket el a harcos és győzedelmes keresztyén élet útjára, így avat fel a harcoló egyház katonáivá. A konfirmáció tehát a két szentség: a keresztség szentsége és az úrvacsora szentsége között álló kegyelmi alkalom, e két szentség áldásainak megismerésére és hálás élvezésére. Nem szentség, mert hiszen nem az Ür Jézus rendelte, hanem csak az egyházi szokás alakította ki, nem kegyelmi eszköz, csak kegyelmi alkalom a kegyelmi eszközök vételére és élvezésére. Ezért áldott alkalom, melyet hálával és örömmel kell megragadnunk. Mi történik tehát a konfirmációi vizsgán? A gyermekek bizonyságot tesznek arról, hogy megismerték Isten kegyelmének nagyságos dolgait, megtanulták az ő parancsolatait és készek is ezek szerint élni az ő dicsőségére. És mi történik a konfirmációban? Isten Szentlelke megerősíti a gyermekeket a benne való hitben és a néki való engedelmességben, cselekszi pedig ezt az igének hirdetése, az úrvacsora élvezése és áldásának adományozása által. Mindezeket pedig az ő kirendelt szolgája, a gyülekezet elhívott lelkipásztora által közli a gyermekekkel. Ez a konfirmáció értelme. Konfirmandus gyermekek, felhasználtátok-e a konfirmációi oktatás áldott kegyelmi idejét, hogy az egyház tanításában megismerjétek Isten kegyelmének nagyságos dolgait, hogy megtanuljátok: mit cselekedett veletek és mit kíván tőletek a ti Megváltó Istenetek az Úr? Szülők, eleget imádkoztatok-e a ti konfirmandus gyermekeitekért, hogy Isten Szentlelke tegye szívükben az ismeretet hitté, a tudást szent életté, a konfirmációi vizsgát hitvallástétellé? Akkor nemhiába múlik el ismét felettünk egy konfirmációi ünnep. Akkor a Szentlélek elvégezheti az ifjú szívekben az ördögűzésnek, a megtisztításnak, a megerősítésnek áldott munkáját: hitvalló sereggé formálja az egyház ifjúságát. Groó Gyula. Imádkozzatok konfirmandusainkért! Túróczy Zoltán, első püspöki nyilatkozata. A Magyar Értesítő jelenti: Új lelkivezért régen vártak akkora érdeklődéssel s olyan nagy reménységekkel, mint Túróczy Zoltánt, a legutóbb megválasztott tiszakerületi evangélikus püspököt. Túróczy püspök beiktatása május 16.-án lesz. A „Magyar Értesítő“ kérésere, első nyilatkozataként mégis szíves volt ismertetni püspöki munkatervének alapelveit. Első kérdésünk igy szólt: A keresztyén pap kétezer év óta ajánlja Krisztust orvosságul embernek éS közösségeknek. Ma, amikor minden a szakadék peremén jár, a rettegő, beteg lelkek igazán hajlamosak a jó szó, az orvosság befogadására. Hogyan juthat közelebb ember, világ, társadalom, nemzet Krisztusához, Aki a keresztyén felfogás szerint az egyetlen nagy Gyógyító? — Nem mi jutunk közelebb Krisztushoz, hanem Krisztus jön hozzánk, — mondotta Túróczy püspök. — A hívő, tudja, hiszi, hogy Ő irgalomból lehajol és közeledik .,. Nekünk, magyaroknak éppen a legutóbbi eseményekben erre csakugyan szemléltető példát adott Krisztus és aki ezt nem látja, annak egyszerűen nincs szeme a látásra. Látnunk kell s éreznünk ezt a „megváltó közelséget“ éppen most, amikor emberek és közösségek naponkint csődbejutnak. Minden nap ilyen „meglátogatási idő“ és minden nap megoldási lehetőség. Világosan érzem, hogy nagy lelki ébredések kapujában állunk itt, magyar földön is... Egyház és állam vitájában hogyan képzelhető a helyes megoldás, különös tekintettel a német egyházi állapotokra? Az új püspök így felel: — Az egyház maradjon egyház, az állam maradjon állam! Az egyház ne akarja járszalagjára fűzni az államot; az állam pedig ne akarja politikai szekértolójává alacsonyítani az egyházat. Ez nem annyit jelent, hogy nincs közük egymáshoz, csak annyit, hogy nincs joguk uralkodni egymás fölött. A ki- egyenlítés annál könnyebben lehetséges, mert az állam és az egyház nem élhetnek meg egymás nélkül. Az államnak szüksége van arra az alapvető szolgálatra, amit csak az egyház végezhet el a nemzet és az állam jövőjének biztosításában, viszont az egyháznak szüksége van azokra az életkeretekre, amelyeket megint csak az állam nyújthat neki. A. megoldás tehát — és ez nem késhetik soká —: a hatalomnak kettéválasztása egyrészt világi, másrészt lelki hatalomra és ugyanekkor összefoglalása a mindkettőjük számára nélkülözhetetlen napi élet szintézisébe. Mit vállalhat ma egy új püspök a roppant feladattengerből? Könnyű és nehéz kérdés egyszerre, jegyezte meg Túróczy Zoltán püspök. Azt kell vállalnom, amit Isten parancsol, a püspöki szolgálat nem kényelmes uralkodás, hanem frontvonalban való szolgálat és harc. Mindenkit érdekel: milyen lesz az új evangélikus püspök felekezetközi politikáig? f-f- Most csak ennyit: Meggyőződéses hlye vagyok egyházamnak és ha ezen a világon egyedül maradnék meg evangélikusnak, akkor is evangélikus lennék. De éppen azért, mert ennyire ragaszkodom hitemhez, nem féltem és nem féltem egyházamat sem, vagyis annál köny- nyebben tudom becsülni a máshitűek meggyőződését. Különösképpen gondozni kívánom a feltétlen testvéri kapcsolatot a reformátusokkal, akikhez nemcsupán történelmi emlékek,, vagy egyházpolitikai meggondolások fűznek, de igen komoly, sjrégen megalapozott lelki közösség is.// Egyetemes-egyházi, tiszakerületi, felvidéki és nyíregyházi programmja felől kérdeztük meg ezután Túróczy püspököt. Válasza igy hangzik: — A magyarországi evangélikus egyház tulajdonképpeni életét kerületeiben éli; kialakult bizonyos lelki széttagoltság, ez azonban hála Istennek, tűnőben van. Velem „kerületközi ember“ jutott most püspöki székbe: a tiszakerületben születtem, a dunáninneni kerületben végeztem teológiai tanulmányaimat és kezdtem meg szolgálatomat, a bányakerületben szenteltek lelkésszé és most a dunántúli kerületből hívtak vissza püspöknek. Igyhát bizonyára nem hangzik frázisnak, hogy harmóniába szeretném hozni az egyes kerületek működését. — A tiszai egyházkerület még mindig csonka, ámbár visszakapta most egyes részeit. A csonka-kerületek különleges feladata az, hogy a hiányzó „mennyiséget" minőséggel pótolják. Mindenki előtt nyilvánvalóvá lett, hogy az a két évtized, amelyet a felvidéki ember távol töltött az anyaországtól, mindkét oldalon változásokra vezetett. A kettősséget áthidalni és a visszatért gyülekezeteket lelkileg is visszaolvasztani a legsürgősebb feladat. A nyár folyamán tanfolyam lesz, ahol a felvidéki testvérek alaposan megismerhetik az anyaország legutóbbi húsz esztendejét. — Új nyíregyházi gyülekezetemben sok örömöm telik már is, népe „evangéliumra éhes“, most kétszerezte meg a lelkészi állások számát és minden bizonnyal szép jövendő előtt áll. Az egyház belső országos tennivalói közül nézete szerint melyek a legsürgősebbek? Hol van reformra szükség? — Gyökeréig és jellegzetesen egyházi programm alapján állok: az egyház mindenekelőtt és mindenekfelett egyház legyen! Célom, hogy az egyházi ébredést teljes odaadással vigyem előbbre és a hitvallók frontját kiépítsem. Legsürgősebb egyházi feladatnak vélem a lelkészek, tanítók, egyházfelügyelők, presbiterek, egyesületek és minden egyéb egyházi munka — „egyháziasítá- sát“. Ha pedig az egyház igazán egy-