Harangszó, 1939
1939-05-14 / 20. szám
Alapította: E API BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-8zövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan malléklit tanév alatt kéthatankénf a KIS HARANGSZÓ. Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek ónhozzám 1938-ban a felvidéki Luther. 30. évfolyam. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÉPES NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! ?20. szám. A Harangiad •lerkesztd-kiadóhiTatala GYŐR IL, Petöfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P »() fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o*os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollái; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,528. Nevében kérjetek! Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok és meglesz az néktek. János 15, 7. Nyomorúságos dolog a Krisztuson kívül lenni. Mert mit is jelent az? Rengeteget erőlködni és mégis semmit sem érni el. Sokat könyörögni, keresgélni, zörgetni és mégis semmit nem találni. Az ilyenek eltévesztik az igazi ajtót. Imádságuk olyan, mint valami hit nélküli robot. Ezért egyáltalán nem is tudnak imádkozni. Mert az imádság egyesegyedül a hit műve s ezért imádkozni csali a keresztyén ember tud. A keresztyén ugyanis nem a maga emberségére imádkozik, hanem Isten Fiának nevében, akire megkeresztelték. Ezért aztán bizonyos is abban, hogy imádsága Isten tetszésére van. Hiszen ű parancsolta, hogy Krisztus nevében imádkozzunk s meghallgatást ígért az ilyen imádságra. Mások, ezt nem tudva, a maguk nevében kezdik. Miközben sok beszéddel mindenáron méltóvá akarják magukat kikészíteni, merő cselekedetet csinálnak az imádságból. Ha pedig megkérdezzük tőlük: vájjon biztosra veszik-e a meghallgatást, ezt felelik: én imádkoztam; hogy nyerek-e meghallgatást, azt csak Isten tudja egyedül. De miféle imádság az, mikor magad sem tudod, mit csinálsz, vagy hogy az Isten mit szól hozzá?! A keresztyén ember azonban nem így kel fel imádságából, hanem ahogy Isten parancsára és ígéretére kezdi, úgy a Krisztus nevében ajánlja is kérését az Istennek. Tudja, hogy amit kért, Isten nem tagadja meg. Aztán tényleg meg is tapasztalja, hogy Isten minden szükségében megsegíti. Dr. Luther Márton. Benned bízom, mert jól tudom, Megadhatod, Istenem, E világon s a másikon, Ami szükséges nekem. A konfirmáció érielme. Amikor ezt a szót: konfirmáció, halljuk, önkénytelenül a konfirmációi ünnepélyre gondolunk. Arra a kedves jelenetre, amely mindenkinek az emlékezetébe vésődött, aki csak egyszer látta: fehérruhás gyermekek állanak a felvirágozott oltár előtt, térdelnek az Ür asztalának zsámolyánál, hogy életükben először éljenek az Ür szent vacsorájával. Ha azonban megkérdeznék tőlünk, hogy micsoda is tulajdonképen a konfirmáció értelme, akkor aligha tudnánk világos feleletet adni. Ez a latin nyelvből való szó: konfirmáció, megerősítést jelent. A konfirmáció alkalmával tehát megerősít valaki valamit. Isten erősíti meg az embert a hitben és az engedelmességben. A Szentlélek vértez fel bennünket Isten minden fegyverével, hogy a gonosznak ellene állhassunk és mindeneket elvégezvén egykor megállhassunk. Ez a konfirmáció értelme. Hogy azonban ezt a dolgot még világosabban megérthessük, tudnunk kell, hogy a konfirmáció nem első munkája rajtunk és bennünk Istennek. Hiszen azt mondottuk, hogy Isten a hitet erősíti meg bennünk, a hitet pedig szinte őtőle kaptuk. Isten tehát a saját előbbi munkáját erősíti meg bennünk. Isten kegyelmének legelső munkája mirajtunk a keresztség volt. A ke- resztségben hívott el minket e bűnös világból az örökélet örököseivé, a keresztségben fogadott gyermekeivé és plántált be minket az anyaszentegyház közösségébe. Erről persze mi még akkor, tudatlan kisdedek lévén, semmit sem tudtunk, abból, ami akkor velünk történt semmit nem értettünk. Amint azonban értelmes gyermekekké felserdültünk, az egyház iskólába fogott bennünket, hogy immár megtanuljuk és megértsük Isten kegyelmének nagyságos dolgait, azt, hogy mit is cselekedett velünk Isten a keresztségben és mit kíván már most tőlünk. Megtanultuk Isten akaratát mint evangéliumot és törvényt megismerni. De nemcsak azokat kellett megismernünk, amelyeket Isten eddig cselekedett velünk, hanem azokra a nagy dolgokra is elő kellett készülnünk, amelyeket még ezután akar velünk cselekedni. Elő kellett készülnünk arra, hogy majd mint érett férfiak, a Jézus Krisztus jó vitézei felvegyük a harcot a bűnnel, megharcoljuk a hitnek harcát és elvegyük az örökélet koronáját. Ehhez pedig szükséges, hogy megismerjük a mi Urunknak és királyunknak, a Krisztusnak akaratát, amely szerint 41 "yjK, fpíTY-^ vereket, amelyekkprf^hafccnntínW ( REFORMÁTUS FŐISXÍ 1939. május 14.
