Harangszó, 1939
1939-05-07 / 19. szám
szont mivel Erdélyt csak Szent István kapcsolta szorosabban Magyarországhoz a XI. században, kimondhatjuk (mondja Draganu), hogy az oláhok megelőzték a magyarokat még abban az esetben is, ha Anonymustó! eltekintünk. Az az ügyvédi észjárásra valló, tipikusan tudománytalan érvelés természetesen nem állja meg a helyét. Meiisch ugyanis sehol sem mondta azt, hogy a XI. században Erdélyben magyarok ne laktak volna, abból pedig, hogy Erdély egyházi és közigazgatási megszervezése tényleg Szent István alatt indult meg, szintén nem következése, hogy ott magyarok ne laktak volna a honfoglalás óta. Tamás Lajos szerint a XII. században sem volt még Erdélyben letelepedett oláhság, nomád pásztorcsoportok azonban már a IX. században is megfordulhattak a Kárpátok kövér legelőin, sőt. hogy az oláhok elsőbbségének hirdetői ne vádolhassanak elfogultsággal, még azt sem tarthatjuk lehetetlennek, hogy még mielőtt a honfoglaló magyarok észak-kelet és dél felől benyomultak volna Erdélybe, ott már néhány évvel hamarabb oláh pásztorok nomadi- záltak. A különbség mindössze az volt, hogy a nomád pásztorok továbbra is ju- haikat legeltették, hol itt, hol ott, a magyarok azonban államépítő munkához láttak, úev hogy a XIV. század derekán megalakuló oláh vajdaságok urai rendre a hatalma teljében virágzó Anjou-kori Magyarország hűbéresei lesznek. Meg kell figyelnünk továbbá a honfoglaláselőtti oláh vándorlások erdélyi feltevésével kapcsolatban, hogy egy félig-med- dig gazdátlan föld legelőinek időszakos kiaknázása még nem államszervező ténykedés s fgv nem is lehet a sokat vitatott történeti jogoknak a forrása sem. A nomád oláh pásztorok esetleges és mitsem jelentő időnkénti tartózkodása Erdély havasi legelőin a X. században — hangsúlyozzuk — nem egyéb kényelmes állításnál s különben is csak egyes elszórt pásztorcsooortokra vonatkoztatható. mig az oláhság zöme a XII.—XIII. század fordulóián feltétlenül még a Dunától délre tanyázott. Ez az időrendi sorrend felel meg legjobban az oláh nyelvben észlelhető közéo-bolgár hatások és az oláh nyelv balkáni saiátságai egyrészének kényelmes időrendi elhelyezése céliából is. Az elsőbbség kérdését az oláh tudományosság tehát az egvedül mérvadó államszervezői és települési megállapítások elhanyagolásával véli eldönthetőnek. Inkább azt tartják fontosnak, hogy bebizonyítsák, hogy Erdélybe oláh ember hamarabb tette be a lábát, mint magyar. A többé-kevésbé merész feltevések sikamlós mezeiére lépve azonban joggal hivatkozhatnánk arra mi is, hogy a hónok már az V. században hoztak magukkal a történeti Magyarország területére a hadseregükhöz kapcsolt magyar harcosokat, ahogy ezt később a mongolok tették a baskiriai magyarokkal. Az V. században pedig az ősoláhság még gyermeki állapotban szunnyadt a Balkánon. Arra az ellenvetésre, hogy ezek a magyar harcosok itt elpusztultak, vagy tovasodródtak, azt válaszolhatjuk, hogy a IX. században vagy még előhb Erdélyben feltételezett oláh nomád pásztorok sem maradtak helyben, hanem visszavonultak Bulgáriába, Szerbiába, esetleg egészen a Rhodope-hegy- ségig. Végül megjegyezzük, hogy ma1839. május 7. i gyarok a régészeti kutatás újabb eredményei szerint az avarokkal is még a honfoglalás előtt jutottak a történeti Magyarország területére. Látjuk, hogy a magyarság erdélyi elsőbbségét tudományos alapon nem lehet elvitatni. Nagyon nagy hibát követtünk el, és nemzetünkre nézve nagyon szomorú következményekkel járt az, hogy sokáig engedtük, egyenesen tétlenül néztük, hogy ez a kérdés mint lesz a tudománytalan feltevéseknek és a valósággal ellenkező felelőtlen oláh propagandának az eszköze. Még szomorúbb, hogy ez az ügy ma már politikai és hatalmi kérdéssé vált. Nem beszélve arról a mérhetetlen kárról és szenvedésről, amit a dolgoknak ez a menete a magyar nemzedékek egyedeinek eddig jelentett, most csak a magyar nemzeti öntudat és hivatásérzet terén okozot veszedelmeit említjük meg, amelyeknek a gyökerei a legmélyebbre vezetnek. Tények mutatják, hogy már századok óta, amilyen mértékben a dáko-román elmélet képviselőinek légből kapott rosszindulatúan elferdített állításai alapján erősödött az erdélyi románság nemzeti öntudata, olyan mértékben gyengült és pusztult az ottani magyarságé, mígnem a mostani állapotokhoz vezetett, amikor már a puszta nemzeti létért is élet-halálharcot kell vívnia az erdélyi maradék magyarságnak. Ha most az igazi okát vizsgáljuk, bármilyen nehezünkre esik, be kell ismernünk, hogy végeredményben nem történt más, mint hogy rajtunk is bebizonyosodott Urunknak a hamis sáfár példázatában kijelentett igazsága: „a világ fiai eszesebbek a világosság fiainál a maguk nemében.“ Hiába volt és van igazunk, sokáig nem akadt ember, aki az Isten által reánk ruházott magyar történeti és nemzeti igazságot ország-világ előtt hirdette volna úgy, hogv az minden hazugságot elnémítson, de minden magvart elkötelezzen a szent szolgálatra. Ahelyett éppen a dákó-ro- mán elmélet hajnalhasaldása idején a felvilágosodás és az észvallás nemzet- és felekezetközi posványáira evezett át a magyar tudományosság, maga sem sejtve, hogy a Sátán szekerén karikázik az egyéni felelőtlenség és végeredményben az elhagyatottság sötétjében reá váró veszedelmek felé. Elhagyva az élővizek forrását, nem csoda ha megindult a magyar lelkek kiszáradása és vele a magyar nemzeti öntudat és hivatásérzet pusztulása egyesekben. Kétségtelenül ez okozta eddig legnagyobb veszteségeinket. Az a tény azonban, hogy Erdélyben még ma is több, mint másfél millió öntudatos és magyar nemzeti hivatásáért élet-halál harcot vívó magyar él — azt mutatia, hogy ez az évszázados harc még mindig eldöntetlenül áll. Ez azért biztató reánk nézve, mert tudjuk, hogy minden harcot Isten dönt el végérvényesen. Az pedig egy pillanatig sem lehet kétséges, egyetlen egy istentismerő magyar előtt sem, hogy Isten csak arra vár, hogy Csonkamagyarországon is minél több magyar felsorakozzon a magyarságnak adott Igazsága mellett. Molnár Sándor. Olvasd a Bibliát, megtalálod benne a mennyország útját! HSUKNCgEg_______ AZ IDŐ. Te örök teremtő És örök pusztító Idő! — hová szalad8e ? . . . Gondtól terhes arccal Én meddig kisérlek 0 Szeszélyed játéka És átkod szülötte Vagyok-e csupán ? . . . _____________________149. Időt —- nekem mit adsz ? Idő! — hová szaladsz ? Hisz keserves jajjal Fizetem a sarcom, Mig rablód a vérem, És szántod az arcom, Az esztendők során így magamra hagyva! Mondd mi a vétkem ! . . . Tán az, hogy születtem ? És most ez az ára ? . . . Megfizetek néked, — így bizonyára! . . . Az Idő csak hallgat, Az Idő csak szalad. . . . És ősz van már megint, A szél sir odakint — . .. Szürke köd lepi be A mezők avarát, — És vad szél tépdesi A vén fák vén gályát. Az idő megint csak Megint csak temet. . . . A temetés után Lesz-e még kikelet ? .. . Idő! — Csak temess, — Végzeted a munkád ! — De aztán, aztán majd Uj munkára fel! Utána majd az új Teremtő munka jöjjön ! Hisz itt úgyis alig van élet, Idő! — Hallod? ... a romok kérnek! . . . Fakadjon munkád nyomán Új boldog élet! Mitől a szív újra éled! Szánts új barázdát A romok közt, S vess uj életcsirát, Mely végre kenyeret ád! — Adj hitet a gyötrött léleknek, hogy Áldozzon hívőn Az Örök-Istennek! . . . Hajas Gyula. Apró történetek. Ax igaxl világosság. Egy londoni gyűlésen egy munkás- ember arról beszélt, mennyi mindent tett Krisztus a világ megvilágosítására. Erre egy hirtelen felállott és így szólt: „Ezek mind csak képzelődések, mert a gáz, meg a villany ad világosságot, nem Krisztus.“ „Igen, — felelt a keresztyén munkás — akkor, ha haldokolni fog, gyújtássá meg a lámpákat.“ Keserű laKoma. Egy világfi, aki nagy barátja volt a vidám és könnyelmű eszem-iszomnak, szomorú élte alkonyán találóan mond-
