Harangszó, 1939
1939-05-07 / 19. szám
150. H7RANGSZŐ 1939 május 7, ta, hogy az ő élete furcsa vendéglátás volt. Reggelire pompás tíz tál étel volt az asztalon, gyöngyöző bor a kelyhek- ben. Ebédre kása, fakanál. Vacsorára moslék a vályúban. OLVASSUK A BIBLIÁT Örökös-társak „az élet kegyelmében.“ Május 7. I. Péter. 2:18—25. A mi életünk tele van folytonos panaszkodással. Panaszkodunk, hogy háborúságok érnek, hogy szenvednünk kell, s főképpen, hogy állandóan szolgálnunk kell. Nem látjuk, hogy mi is éppen arra hivattunk el, hiszen Krisztus is szenvedett és szolgált nékünk. Csak az a kérdés, hogy miért szenvedünk és tűrünk keserűségeket? Ha csak az emberekért, bűneinkért, — semmit sem érnek. Egyedül az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződésért tűr keserűséget, méltatlanul szenvedvén. Ilyen-e a mi szenvedésünk és szolgálatunk? Május 8. I. Péter 3:1—9. A családi életet a szeretet és engedelmesség tartja össze. Akik ott együtt élnek, örökös társai a kegyelemnek, akik szeretettel, megértéssel kell, hogy hordozzák egymás bajait, hibáit, jóval fizetvén a gonoszért is. Nem a szidalom, hanem az áldásmondás legyen az ajkunkon, inert áldást örökölnek azok, akik az Úréi. Bünbánattal kell lehajtanunk a fejünket, mikor ez igéket olvassuk, mert nincsen ez így nálunk. Ebben is csak az Or lehet a mi segítségünk, aki Ura a családnak is. Május 9. 1. Péter 3:10—17. Intések szólnak hozzánk, amelyekből sohasem elég és amelyeket nem tudunk eléggé megszívlelni és életünkben megvalósítani. Tiszta beszéd, jó cselekedet, békesség keresése, kitartás a bántalmak közt, Istennek a szívünkben való megszentelése, jó lelkiismeret biztosítása — mind-mind olyan kívánságai Istennek, velünk szemben, amelyekben rengeteg a mulasztásunk. Ezeken csak úgy segíthetünk, ha őszintén az Ür elé visszük és bűnbánóan kérjük, hogy tisztítson meg az Ür Jézus visszajövetele napjára. Május 10. I. Péter 3:18—22. Az Ür Jézus poklokra szállása által is értünk aláztatott meg, az engedetlenekért. Miképpen Noé napjaiban viz által csak kevesen tartattak meg, úgy köztünk csak kevesen jutunk el az örök életre. Pedig nekünk is nyújtja az anyaszentegyház által az ő megszentelő kegyelmét a ke- resztségben, melyben elpecsételt és kiválasztott minket magának, hogy az övéi legyünk. Ha neki engedelmeskedünk, megtartásunk valóra válik, mert az Ür Jézus feltámadása által a kereszt- ség a megszentelődésnek igazi eszköze lett. Azzal pedig, hogy az Űr felment a mennybe és Isten jobbján ül, hatalma van az egész világ felett és a mi életünket fenyegető két hatalmasság a Sátán és a halál felett is. Minket tehát valósággal megszabadít és megtart. Május 11. I. Péter 4:1—11. A keresztyén ember életfolytatása két irányú küzdelemben folyik le. Egyrészt küzdenie kell, hogy ne kerüljön bele az istentelenek bűneinek áradatába, másrészt küzd a maga bűneivel és igyekszik azokkal, akik vele’ egyek a hitben szeretet- ben élni és másoknak szolgálni. Hogy álljuk meg helyünket a kettős küzdelemben? Május 12. I. Péter 4:12—19. Csak annyiban állja meg a helyét a mi szenvedésünk az Isten előtt, ha az a Krisztus szenvedésében való részvétel. Csak iey lesz természetes és magától értetődő a keresztyén ember szenvedése, amely hozzátartozik mindennapi életéhez, de amelyet az a boldog öröm szövi át, hogy Krisztus dicsőségében is részünk lesz és az ő megjelenésekor vi- gadozva örvendezhetünk. Ezért nem tehetünk egyebet, csak azt, amit az Ür Jézus a kereszten tett: gyermeki bizalommal bízzuk lelkünket a mi Atyánkra, aki „hű teremtő'!, vsígyis meg is tartja az övéit örökre. Május 13. I. Péter 5:1—14. A gyülekezetek öregei és ifjai egyformán szolgálatra hivattak el több kevesebb felelősséggel. Reánk, a gyülekezet tagjaira nézve pedig főtörvény az egymásnak való engedelmesség és az alázatosság Istennel szemben, aki ellene áll a kevé- lyeknek. Állandó vigyázásban, készen- állásban kell lennünk, mert az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén akit elnyeljen. Az áldozatúlesés ellen csak egyféleképpen védekezhetünk, ha mind jobban megerősödünk a hitben, azaz ha az Ür Jézussal állandó kapcsolatban vagyunk. O tesz tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká minket. Molnár Sándor. KARCOLATOK "Protestáns fel a áa tok a visszatért Felvidéken Már a visszatérés első napjaiban megindult a „Magyar a magyarért" mozgalom és hatalmas, soha nem remélt összeg gyűlt össze e célra. Adakoztak e nemes célra protestánsok és római katolikusok egyaránt. Senkisem kérdezte, hogy milyen vallású az a nép, aki a segélyt kapja. A trianon iárma alól felszabadult nép együtt örült valláskülönbség nélkül. A rádió mikrofonja előtt evangélikus, római katolikus lelkészek egymás mellett állva adták tudtunkra, hogy ők ott egymást megértve és megbecsülve nevelték és vezették híveiket a magyar feltámadás felé. Nem félté- kenykedtek és nem irigykedtek egymásra, hanem vállvetve küzdöttek magyarságunk fennmaradásáért. A felvidéki politikusok az országházban az egyetértést, összefogást és szeretetet hirdették. Ezek a politikusok különböző vallásfelekezetekhez tartoznak. És hiszem, hogy ők megértik egymást. A Pesti Hírlap április 26.-i számában °gy közlemény szerint Nyisztor Zoltán vápái kamarás „A katolicizmus feladatai az új országban" címen előadást tartott. A többek között a következőket mondta: „Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy az egészen vagy részben visszatért nemzetiségek kiengesztelésére és hangszerelésére a közös vallás folytán elsősorban a római katolicizmus hivatott. A kormányhatalom és a közigazgatás akkor fogja a legjobban szolgálni a nemzeti gondolatot, ha a felszabadult területeken a magyar katolicizmus erőivel rendezkedik be ..." Hát a magyar protestantizmusnak nincs nemzeti gondolata? A visszatért sokezer protestáns lelket s vele együtt magyarságukért és vallási meggyőződésükért csehszlovák börtönt szenvedett vezetőit a római katolicizmus hivatott vezetni? Pásztorokra van szükség, akik életüket adják a juhokért. Nem kívánjuk a másét, de nem hagyjuk a magunkét. Ha meghalni tudnak protestánsok és római katolikusok egymás mellett a hazáért; kell, hogy éljenek is egymás mellett a hazában. Ne lehessen síró polgárista kislány az országban azért, hogy egy katolikus leány nem áll vele szóba, mert evangélikus. G. 1. A TEMPLOMSZOLGA LEÁNYA. Ünnep lesz holnap..., nagy fényes pompa. Sietve tesz-vesz a templomszolga. Gyors keze végzett. .. Minden igézet... ! Csillog a csillár..., ragyog az oltár... Balsejtés űzi: otthon mi rossz vár...!? „Csak lábujjhegyen ..! A lány nagy beteg, Mindenszentek napját már nem éri meg!" A beteg ébred És keresztet vet. Az ablakot anyám ... Megfojt a köd t De lám, mi nép gyűl a templom előtt...!? „Ne nézd.., ne nézd.., a lelked még kárt Uj hitet várnak, tele csodákkal..“ [vall 1 Nagy szeme tágul, Szédülten ámul. .. „Az olvasót vedd..., benne az élet, Ne nézd őket, mienk az ígéret...' „Az ablakot anyám ... Lássam, halljam I Ez uj vágytól lázas forró agyam . ..!' „Hozd a szent vizet, Csak az segíthet. . Apa fut. . . Jön . . . Rakják nyakra-főre S a vágy láza, mintha egyre nőne . . . Menekül az élet. .. s messze, távol A gyötrelmek nehéz pokla lángol.. . ,Várom a csodát, Csak az segíthet át...“ Feszületért futnak . . . Csókra nyújtják, De szive-lelke a csodát várják . . . „Felém tör a láng. . . Belém kap menten, Óh irgalom, ki menti meg a lelkem . ..?' »Csak egy segíthet. .. Utolsó kenet Jön a pap ., . Áld. Latin igéi mormog, Az éhes szív kétségben háborog. . Adjatok hitet... Ne szagos krizmát, Hitet, mely égbe tör halálon át.. .' .Nem lesz már neked Sem üdv, sem élet..."