Harangszó, 1939

1939-05-07 / 19. szám

150. H7RANGSZŐ 1939 május 7, ta, hogy az ő élete furcsa vendéglátás volt. Reggelire pompás tíz tál étel volt az asztalon, gyöngyöző bor a kelyhek- ben. Ebédre kása, fakanál. Vacsorára moslék a vályúban. OLVASSUK A BIBLIÁT Örökös-társak „az élet kegyelmében.“ Május 7. I. Péter. 2:18—25. A mi éle­tünk tele van folytonos panaszkodással. Panaszkodunk, hogy háborúságok ér­nek, hogy szenvednünk kell, s főkép­pen, hogy állandóan szolgálnunk kell. Nem látjuk, hogy mi is éppen arra hi­vattunk el, hiszen Krisztus is szenvedett és szolgált nékünk. Csak az a kérdés, hogy miért szenvedünk és tűrünk kese­rűségeket? Ha csak az emberekért, bű­neinkért, — semmit sem érnek. Egyedül az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződésért tűr keserűséget, mél­tatlanul szenvedvén. Ilyen-e a mi szen­vedésünk és szolgálatunk? Május 8. I. Péter 3:1—9. A családi életet a szeretet és engedelmesség tartja össze. Akik ott együtt élnek, örökös társai a kegyelemnek, akik szeretettel, megértéssel kell, hogy hordozzák egy­más bajait, hibáit, jóval fizetvén a go­noszért is. Nem a szidalom, hanem az áldásmondás legyen az ajkunkon, inert áldást örökölnek azok, akik az Úréi. Bünbánattal kell lehajtanunk a fejünket, mikor ez igéket olvassuk, mert nincsen ez így nálunk. Ebben is csak az Or le­het a mi segítségünk, aki Ura a csa­ládnak is. Május 9. 1. Péter 3:10—17. Intések szólnak hozzánk, amelyekből sohasem elég és amelyeket nem tudunk eléggé megszívlelni és életünkben megvalósí­tani. Tiszta beszéd, jó cselekedet, bé­kesség keresése, kitartás a bántalmak közt, Istennek a szívünkben való meg­szentelése, jó lelkiismeret biztosítása — mind-mind olyan kívánságai Istennek, velünk szemben, amelyekben rengeteg a mulasztásunk. Ezeken csak úgy se­gíthetünk, ha őszintén az Ür elé visszük és bűnbánóan kérjük, hogy tisztítson meg az Ür Jézus visszajövetele napjára. Május 10. I. Péter 3:18—22. Az Ür Jézus poklokra szállása által is értünk aláztatott meg, az engedetlenekért. Mi­képpen Noé napjaiban viz által csak ke­vesen tartattak meg, úgy köztünk csak kevesen jutunk el az örök életre. Pedig nekünk is nyújtja az anyaszentegyház által az ő megszentelő kegyelmét a ke- resztségben, melyben elpecsételt és ki­választott minket magának, hogy az övéi legyünk. Ha neki engedelmeske­dünk, megtartásunk valóra válik, mert az Ür Jézus feltámadása által a kereszt- ség a megszentelődésnek igazi eszköze lett. Azzal pedig, hogy az Űr felment a mennybe és Isten jobbján ül, hatalma van az egész világ felett és a mi éle­tünket fenyegető két hatalmasság a Sá­tán és a halál felett is. Minket tehát valósággal megszabadít és megtart. Május 11. I. Péter 4:1—11. A keresz­tyén ember életfolytatása két irányú küzdelemben folyik le. Egyrészt küzde­nie kell, hogy ne kerüljön bele az isten­telenek bűneinek áradatába, másrészt küzd a maga bűneivel és igyekszik azok­kal, akik vele’ egyek a hitben szeretet- ben élni és másoknak szolgálni. Hogy álljuk meg helyünket a kettős küzde­lemben? Május 12. I. Péter 4:12—19. Csak annyiban állja meg a helyét a mi szen­vedésünk az Isten előtt, ha az a Krisz­tus szenvedésében való részvétel. Csak iey lesz természetes és magától értető­dő a keresztyén ember szenvedése, amely hozzátartozik mindennapi életé­hez, de amelyet az a boldog öröm szövi át, hogy Krisztus dicsőségében is ré­szünk lesz és az ő megjelenésekor vi- gadozva örvendezhetünk. Ezért nem te­hetünk egyebet, csak azt, amit az Ür Jézus a kereszten tett: gyermeki biza­lommal bízzuk lelkünket a mi Atyánk­ra, aki „hű teremtő'!, vsígyis meg is tartja az övéit örökre. Május 13. I. Péter 5:1—14. A gyüle­kezetek öregei és ifjai egyformán szol­gálatra hivattak el több kevesebb fele­lősséggel. Reánk, a gyülekezet tagjaira nézve pedig főtörvény az egymásnak való engedelmesség és az alázatosság Istennel szemben, aki ellene áll a kevé- lyeknek. Állandó vigyázásban, készen- állásban kell lennünk, mert az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén akit elnyeljen. Az áldozatúlesés ellen csak egyféleképpen védekezhetünk, ha mind jobban megerősödünk a hitben, azaz ha az Ür Jézussal állandó kapcso­latban vagyunk. O tesz tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká minket. Molnár Sándor. KARCOLATOK "Protestáns fel a áa tok a visszatért Felvidéken Már a visszatérés első napjaiban megindult a „Magyar a magyarért" mozgalom és hatalmas, soha nem remélt összeg gyűlt össze e célra. Adakoztak e nemes célra protestánsok és római ka­tolikusok egyaránt. Senkisem kérdezte, hogy milyen vallású az a nép, aki a se­gélyt kapja. A trianon iárma alól fel­szabadult nép együtt örült valláskülönb­ség nélkül. A rádió mikrofonja előtt evangélikus, római katolikus lelkészek egymás mellett állva adták tudtunkra, hogy ők ott egymást megértve és meg­becsülve nevelték és vezették híveiket a magyar feltámadás felé. Nem félté- kenykedtek és nem irigykedtek egy­másra, hanem vállvetve küzdöttek ma­gyarságunk fennmaradásáért. A felvidéki politikusok az ország­házban az egyetértést, összefogást és szeretetet hirdették. Ezek a politikusok különböző vallásfelekezetekhez tartoz­nak. És hiszem, hogy ők megértik egy­mást. A Pesti Hírlap április 26.-i számában °gy közlemény szerint Nyisztor Zoltán vápái kamarás „A katolicizmus felada­tai az új országban" címen előadást tar­tott. A többek között a következőket mondta: „Tudomásul kell vennie min­denkinek, hogy az egészen vagy rész­ben visszatért nemzetiségek kiengeszte­lésére és hangszerelésére a közös vallás folytán elsősorban a római katolicizmus hivatott. A kormányhatalom és a köz­igazgatás akkor fogja a legjobban szol­gálni a nemzeti gondolatot, ha a felsza­badult területeken a magyar katoliciz­mus erőivel rendezkedik be ..." Hát a magyar protestantizmusnak nincs nem­zeti gondolata? A visszatért sokezer protestáns lelket s vele együtt magyar­ságukért és vallási meggyőződésükért csehszlovák börtönt szenvedett vezetőit a római katolicizmus hivatott vezetni? Pásztorokra van szükség, akik életüket adják a juhokért. Nem kívánjuk a má­sét, de nem hagyjuk a magunkét. Ha meghalni tudnak protestánsok és római katolikusok egymás mellett a hazáért; kell, hogy éljenek is egymás mellett a hazában. Ne lehessen síró polgárista kislány az országban azért, hogy egy katolikus leány nem áll vele szóba, mert evangélikus. G. 1. A TEMPLOMSZOLGA LEÁNYA. Ünnep lesz holnap..., nagy fényes pompa. Sietve tesz-vesz a templomszolga. Gyors keze végzett. .. Minden igézet... ! Csillog a csillár..., ragyog az oltár... Balsejtés űzi: otthon mi rossz vár...!? „Csak lábujjhegyen ..! A lány nagy beteg, Mindenszentek napját már nem éri meg!" A beteg ébred És keresztet vet. Az ablakot anyám ... Megfojt a köd t De lám, mi nép gyűl a templom előtt...!? „Ne nézd.., ne nézd.., a lelked még kárt Uj hitet várnak, tele csodákkal..“ [vall 1 Nagy szeme tágul, Szédülten ámul. .. „Az olvasót vedd..., benne az élet, Ne nézd őket, mienk az ígéret...' „Az ablakot anyám ... Lássam, halljam I Ez uj vágytól lázas forró agyam . ..!' „Hozd a szent vizet, Csak az segíthet. . Apa fut. . . Jön . . . Rakják nyakra-főre S a vágy láza, mintha egyre nőne . . . Menekül az élet. .. s messze, távol A gyötrelmek nehéz pokla lángol.. . ,Várom a csodát, Csak az segíthet át...“ Feszületért futnak . . . Csókra nyújtják, De szive-lelke a csodát várják . . . „Felém tör a láng. . . Belém kap menten, Óh irgalom, ki menti meg a lelkem . ..?' »Csak egy segíthet. .. Utolsó kenet Jön a pap ., . Áld. Latin igéi mormog, Az éhes szív kétségben háborog. . Adjatok hitet... Ne szagos krizmát, Hitet, mely égbe tör halálon át.. .' .Nem lesz már neked Sem üdv, sem élet..."

Next

/
Thumbnails
Contents