Harangszó, 1939
1939-04-23 / 17. szám
134. HARANGSZÓ tiek után elég nagy számnak tartható, annál is inkább, mert Schuller Fr. szerint az erdélyi szászság összes létszáma a XVI. század végén és a XVII. század elején 68.160 lélekre tehető. A XVII. század végén a jezsuiták a vallási unió létrehozásával kapcsolatban becsülték meg az oláhságot, számukat 200 ezerre tartották. Ezután valóságosan ugrásszerűen emelkedik az oláhság létszáma, amit csak egy körülmény, a vajdaságokbeli kegyetlen fanaiórta uralom tesz érthetővé. 1730 körül, már fél millióhoz közeledik és ezt a számot Benkő Józsefnek az 1761—61.-i egyházi összeírásokra vonatkozó adatai szerint gyorsan felül is múlja, mig II. József uralkodása alatt már kerek számban 800.000-re emelkedik. Röviddel a fanarióta kor vége előtt egy millió felé halad s Lenk-nek 1839-ben megjelent földrajzi lexikona szerint már 1.169.000. A múlt század első felétől kezdve az oláhság szaporodási grafikonja a nagyobb arányú bevándorlások megszűntével kiegyensúlyozottabb képet ölt, s a létszám növekedés oka már csaknem kizárólag a természetes szaporodás lesz. Az 1910—20-as években az elcsatolt területeken élő oláhság (Erdély, Máramaros, Bihar, Kőrös vidék, Bánság) száma eléggé megközelítette a 3 milliót. Az arumunok vagy makedóvlachok ma Jugoszlávia, Albánia és Bulgária területén élnek. Számuk Weigand szerint 150.000. Capidan oláh tudós szerint 300— 350.000. Kisebb részben városlakók, nagyobb részük szintén költözködő pásztor. Valószínűleg a görögök szomszédságának tudható be, hogy egyrészükben kitűnő üzlet-érzék és kereskedelmi szellem fejlődött ki. Ennek tulajdonítható, hogy gazdag anyagi javak birtokában eléggé számottevő nemzeti kultúrát tudtak maguknak teremteni. Bécsben és Budapesten letelepedett jómódú kereskedőik korán bőkezű támogatóik lesznek az otthoni kultúra terjesztőinek. Budapest abból a szempontból is fontos szerepet játszik az arumunok nemzeti öntudatra való ébredésében, hogy itt ismerkednek meg vezetőik a dákó-román elmélettel és itt ápolják a közös román fajiság öntudatát. Bukarest csak 1860 után érdeklődik utánuk és ekkor megvetik az első arumun iskolák alapjait. 1905-ben sikerül külön arumun görögkeleti egyházi autonómiát kieszközöl- niök a konstantinápolyi udvartól. 1913- ban Görögország, Bulgária és Szerbia fennhatósága alá kerülnek, 1917-ben egy független állam alakítását kísérlik még, de nem sikerül. Ma a jugoszlávok hallani sem akarnak róluk, Bulgáriában tűrhető a helyzetük, ellenben Görögországban súlyos helyzetbe jutottak, mert a kisázsiai görög áttelepítések nagyrészben az ő rovásukra történtek. Ma onnan tömegesen telepednek át Dobrudzsába 1925 óta. A megleni oláhok Görög-Macedoniá- nak Moglena nevű hegyekkel övezett termékeny vidéken laknak a Saloniki-i öböltől északra. Földműveléssel, pásztorkodással és selyemhernyótenyésztéssel foglalkoznak. Eredetileg görögkeletiek voltak, ma mohamedánok. A bolgárokkal való összeházasodás révén a teljes elbolgárosodás felé haladnak. Kétségtelen, hogy a balkáni romanismus folytatói. Számuk kb. 10.000. Az istro-oláhok az Istria-i félszigeten laknak. Nyugati oláhoknak is nevezik. Az albánok szomszédságában keresendő 1939. április 23. , őshazából az Istro oláhok ősei északnyugat felé vándorolva a XV. században kezdenek a félszigeten letelepedni. A dalmát városok környékén a XIII. századtól kezdve követhetjük biztos történeti nyomaikat. Ugyanakkor vándorolnak át Voglia szigetére is, ahol nyelvjárásuk a múlt század derekán halt ki. At- tilio Tamaro olasz tudós 1510—1599-ig terjedő időben 33 új telepüket mutatja ki Istriában és ezen kívül még sok adat bizonyítja, hogy régebbi elterjedésük a mainál lényegesen nagyobb volt. Számuk ma legfeljebb 3.000 Az oláhság e három ágával kapcsolatban a legjellemzőbb az, hogy ezekről az oláh tudósok elismerik, hogy ezeknek a balkáni latinság képezi magvát. Az arumunok, az istra-i és a megleni oláhok a magyarsággal soha nem kerültek közelebbi kapcsolatba, és a nyelvükben 2—3 délszláv közvetítésfi magyar szótól eltekintve, nincs is nyoma a magyar hatásoknak. Csak az északi oláhok őstörténetének vizsgálatában ragaszkodik az oláh tudósok legnagyobb része még mindig az erdélyi dáko-román folytonosság elméletéhez, sőt újabban már a Dunántúlt is megpróbálják belevonni az óriási arányokban elképzelt, szinte az egész Kelet-Európát felölelő állítólagos őshaza határai közé. Az oláh tudósok az erdélyi (dákoromán) őseredet folytonosságának történeti igazolásában már 1791 óta nagy élvezettel hivatkoznak Béla királyunk Névtelen jegyzőjének (Anonymus) krónikájára. Ez azért van, mert a Névtelen az egyetlen más magyar, vagy egyéb forrásmunkák között, amely a magyar honfoglalás korában oláhokat emleget Erdélyben. Az oláh tudományosság egészen a legújabb időkig erre az egyetlen krónikás forrásra hivatkozva hirdeti az erdélyi oláhságnak ha nem is mindig a római korba visszanyúló megszakítás nélküli bennlakását, de legalább is a magyarsággal szemben vélt elsőbbségét. Anonymus oláh adatai hitelességébe vetett hitnek látszólag kedvez újabban a magyar történet-tudományban mindjobban utat törő u. n. rehabilitációs (visz- szaállító) áramlat, amely a Névtelen krónikának régebbi túlzó bírálatával szemben a lehető legtárgyilagosabb álláspontra helyezkedik, s nagy történeti és nyelvtudományi készültséggel igyekszik a krónika történeti forrás-értékének bonyolult kérdéseit megoldani. Volt idő ugyanis, amikor Anonymus művét tu- dákos fércműnek, őt magát tudatos ferdítőnek tüntették fel. A magyar történettudománynak a Névtelen krónikájára vonatkozó visszahitelesíthető igyekezete azonban nem jelenti azt, hogy tovább is nyilván nem tartanók azokat a tévedéseit, amelyek — mint a középkori íróknál általában — abból fakadtak, hogy a saját kora állapotainak visz- szavetítésével magyaráz régmúlt eredményeket és tényeket. Pl. Ed és Edömén népében a korábbi ruthéniai kunság hatása alatt kunokat lát. A XI. századi Gesta által római pásztoroknak (Blachii ac pastores Romanorum) nevezett vlacho- kat, kiket a XI. századi országos krónika is dunamenti volochoknak mond, a korában Erdély délkeleti sarkában egy emberöltő óta (tehát legfeljebb az 1100- as években) mind sűrűbben beszivárgó oláh pásztorokkal azonosítja. A magyar tudományosság tehát bár méltán őrködik Anonymus hitelesnek bizonyult közléseinek méltóképpen való tekintélye felett, a történeti igazság érdekében egyforma hangsúllyal mutat reá Anonymus tévedéseire is nemcsak az oláhokkal, hanem a kunokkal kapcsolatban is. Anonymus honfoglaláskori oláh közléseire vonatkozólag a magyar történet-tudomány Homan Bálinttal az élen eddig azt mutatta ki, hogy „az az ős- gestának Erdéllyel foglalkozó honfoglaláskori, Szent István és Salamon-kori adataiból összeállított költői elbeszélés." Hogy a magyar történet-tudomány megfelelő bizonyítékok hiányában az oláhok honfoglaláskori Erdélyben lakásáról ennél többet Anonymus alapján sem mutathat ki, — igazán nem lehet rossz néven venni tőle. Dráganuval szemben, aki a magyar történet-tudományt Anonymus honfoglaláskori adatainak értékelésében részrehajlással vádolja, igaza van Tamás Lajosnak, amikor azt mondja könyvében: „Dráganu jobban tette volna, ha a magyar irodalomban felmerült újabb szempontoknak egyoldalúan ismertetett összegezése helyett, maga próbálta volna meg Anonymus oláh adatainak hitelességét bizonyítani. Oláh szempontok ugyanis csak ennek az utóbbinak lett volna értelme. Anony- must a honfoglaláskori erdélyi oláhság mellett bizonyítékként idézni tudománytalan vakmerőség. Ellenben lehet reá hivatkozni, mint a legrégibb forrásra, amely az 1210-ben meginduló okleveles adatokat megelőzve említi az oláhságot a Kárpátok medencéjében.“ A Névtelen tudósításának közelebbi időpontját pedig saját szavai szerint a XII. század derekára, illetve a végére, vagy a XIII század legelejére tehetjük. Ebből pedig az erdélyi oláh őslakás kezdeteire mesz- szemenő következtetéseket vonni nem lehet. (Folytatjuk.) HALLGATNI. Sok százszor, ki tudja hányszor, hallgattam, ■ S bátor szóra, sajnos, nem nyílt ajkam. |g Óh és hány szó szaladt ki könnyen a számon, Amit csakhamar meg kellett bánnom. n Mindkettő vádol naponta: íj Amit mondtam, s amit nem mondtam. I Uram, taníts, hogy jókor legyek csendben 3 És jókor szóljak, ha már beszélnem kell! 9 Szivem, éltem Tied, átadtam Neked, Légy ur minden lehelletem felett I Te nyisd fel, ha ajkam gyáva, S gyors szájamat Te tartsd zárva! Rádiós isicníisxtclet. Április 23.-án 11.15 órakor evangélikus is tentisztelet a Deák-téri templomból Prédikál Scholz László főgimnáziumi vallástanár. Énekek a Dunántúli éne keskönyv.ből: 5, 351 és a nemzeti him nusz. Orgonái Zaláníy Aladár. Karének Bach J. S.: Ragyogva süt a nap.. Énekli a Lutheránia-Vegyeskar. Vezc nyel Kapi-Králik Jenő karnagy. —- A/ első ének a szarvasi énekeskönyvben 38 szám alatt, a második nem található.
