Harangszó, 1939

1939-04-23 / 17. szám

1939. április 23. HARANGSZÓ 135. Apró történetek. AKKor kérem a nyugtat. Rcnaud francia államférfi Parisban egy szállodában bérelt lakást. 150 fran­kot fizetett előre. A szálló tulajdonosa megkérdezte a vendéget, hogy kíván-e nyugtát a befizetett összegről? „Nem — feleit Renaud, — nem szükséges, hiszen látta az Isten." ■— „Hisz ön Istenben?" — kérdezte a szállótulajdonos. — „Per­sze hogy hiszek; hát ön nem hisz?" — „Nem uram, én nem hiszek." „Akkor mégis csak kérem a nyugtát" — mond­ta Renaud. Hol van a ti fii teteit. Egy néger lelkész igy prédikált: „Kedves testvéreim, ti azért jöttetek, hogy esőért imádkozzatok és egyitek sem hozott magával esernyőt. Hol van a ti hitetek?“ OLVASSUK A BIBLIÁT „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.“ Április 23. János 14:1—3. Az Ür Jé­zust szerető szív, soha se tudja e világ­ban teljességgel jól érezni magát. Oda vágyik olthatatlan vágyakozással, ahol az ő Ura van. Az Ür ismerte az övéit, amikor megígérte, hogy helyet készít nekik, hogy az övéi vele lehessenek. Ez a hely az Atyánál van, de ennek kapuját csak az Ür Jézus nyithatja meg előt­tünk, csak ő mutathatja meg azt a haj­lékot, ahonnan mi bűneink miatt mesz- sze, idegen földre tévelyedtiink. Április 24. János 14:4—7. Minden út egy bizonyos célhoz vezet. Az Ür Jézus nem csak olyan út, amely mutatja a célt, hanem ö vezet az Atyához. Akit vezet­nek egy úton, annak teljesen reá kell bíznia magát vezetőjére. Az atyai haj­lékba is csak úgy juthatok el, ha telje­sen az Urra bízom magam, teljes enge­delmességgel és hittel. Április 25. János 14:8—14. Az Ür Jé­zus minden szavával és cselekedetével az ő Atyjára mutatott rá. Világosan reá mutat többször, hogy ő az Atyában van és az Atya 0 benne. Ezért olyan teljes a mi hitünk a Krisztusban és ezért olyan biztonságos, mert ha Ö benne vagyunk, mi is az Atyában vagyunk és rajtunk keresztül is az Atya szólhat és cselekéd- het e világban. Mind ezt az Ür Jézus világítja meg előttünk. Ezért engedel­mes szívvel kell hallgatnunk az ö beszé­dét és alázatosan várnunk, hogy mit akar velünk cselekedni. Április 26. János 14:15—20. Kifogy­hatatlan az Ür Jézus az övéinek vigasz­talásában és biztatásában. Szentleikét ígéri meg és küldi el azért, hogy övéi ne maradjanak egyedül, árván e világ­ban. Itt még emberi szerető szívek közt is árváknak éreznénk magunkat, ha a Szentlélek nem vigasztalna és nem vol­na mindörökké velünk. Minden baj és kísértés között, a Szentlélek vezet közel az Úr Jézushoz és teszi érthetővé szá­munkra az ő akaratát. Április 27. János 14:21—24. Keresz­tyén életünk legnagyobb áldása az, hogy az Úr Jézus nem e világnak, hanem ne­künk egyes embereknek jelentette ki ma­gát, azoknak, akik öt szeretik. Csak a vele való szeretet-szövetség köti össze Krisztus követőit egymással és az ő Urukkal. Az iránta való szeretetünk mu­tatja meg, hogy mennyiben vagyunk az övéi. Ha nem tőle kérjük és kapjuk a szeretet lelkét, a mi iránta való szere­tetünk is csak türelmetlen, önző és áldo­zatokra képtelen marad. Április 28. János 14:25—27. Az Ür Jézus tudta, hogy mennyire tele van az emberi lélek kérdésekkel, s hogy a Ben­ne bízók ajkán is hányszor feltör a „miért?“ Azért biztatja őket a Lé­lek ajándékával: „Az mindenre megta­nít majd titeket.“ Tehát nem hagy ben­nünket tépelődni és kétségeskedni, ha­nem betölti szívünket az ő békességé­vel, hogy ne féljen és ne nyugtalankod­jék a mi szívünk. S mikor e drága aján­dékok birtokában az Ür Jézus gondos­kodó szeretete áraszt el minket, egész lelkűnkkel érezzük, hogy minden e vilá­gon rommá lehet, de a Szentlélek által öntudatosított békessége a Krisztusnak rommá nem lesz és el nem vész! Április 29. János 14:28—31. Az Ür Jézus búcsúzik tanítványaitól s szól: „Ha szeretnétek engem örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek...“ Az „em­berfia“ alászáll, hogy helyet adjon az Isten fiának, az én Megváltómnak. „El­megy“ én érettem a Golgothára, hogy megtudja a világ, hogy szent az Atya parancsolata. Teljes tudatában van a reá váró szenvedéseknek s mikor a világ fe­jedelme a Sátán közeleg felé, nyugodt szívvel mnodhatja: „én bennem nincsen semmije.“ Milyen nagy öröm és áldás forrása lett Uram Jézusom a te megtö­retett tested számomra! Köszönöm, hogy nekem is diadalmat adtál a halál fulánk- ja és a pokol diadalma felett! • Molnár Sándor. KARCOLATOK Magyar a magyarért? Nagy bánat érte egyik kedves kis galántai polgárista leánykát. Pedig milyen boldog volt, hogy abban a szép ajándékkönyvben, amit a Ma­gyar a Magyarért mozgalom révén kapott, benne volt az anyaországi adományozó kislány címe! Meg­indult a levelezés Felvidékről Cson­kahazába, szövődtek a megismerés szálai magyar és magyar csöppsé­gek közt. Egyre többet és többet akartak tudni egymásról, életmód­ról, körülményekről, iskolákról, miegymásról. Hiszen magyar és ma­gyar közt nincsen válaszfal:.. Vagy mégis? Mert ez a kis felvidé­ki lányka most zokog, hogy nin­csen többé levelezőtársa. Az történt ugyanis, hogy az anyaországi társ­nő, mihelyt megtudta róla vallását, rögtön kijelentette, hogy ő evangé­likussal nem levelez tovább ... A felvidéki kislány bűne az anyaor­szági kislány szerint az, hogy nem római katolikus, hanem evangéli­kus. Ehhez nem kell több szó! Ha van olyan anyországi magyar pol­gárista leány, aki evangélikussal is hajlandó levelezni, írja meg leve­lét erre a címre: Wurm Gusztáv polg. isk. tanár, Galánta, Pozsony vármegye. Még csak annyit, hogy az eset­ről, illetve az anyaországbeli kis­lányról, annak szüleiről, iskolájá­ról, stb. megvan a véleménye a mi kislányunk társainak, szüleinek, is­kolájának valláskülönbség nélkül. Mert itt a Felvidéken igazán nem válaszfal eddig még a vallás! Tisztelettel: Wurm Gusztáv. HETI KRÓNIKA Magyarország kilépett a Népszövet­ségből. — Szlovákiában tovább tart a magyarok üldözése. — Teleki Pál minisz­terelnök és Csáky István külügyminisz­ter Rómába utazott. Az olasz határállo­máson lelkes ünnepléssel fogadták a ma­gyar kormányférfiakat. Útjuk baráti lá­togatás, mely alkalmat nyújt a két or­szág baráti kapcsolatainak újbóli meg­mutatására. Az olasz és magyar állam­férfiak megvitatják a két országot érin­tő fontos kérdéseket. — Uzsoknál nagy­szabású lengyel-magyar frontharcos ta­lálkozó volt. A frontharcosok megko­szorúzták a háborúban elesett hősök sír­ját. —• A felsőház albizottsága módosí­totta a zsidótörvény javaslatot. — Albá­nia perszonális unióra lépett Olaszor­szággal. Albán küldöttség felajánlotta az olasz királynak Albánia trónját, me­lyet a király elfogadott. — Anglia Romániának és Görögországnak is se­gítségére siet, ha függetlenségét ve­szély fenyegetné. — Göring vezértábor­nagy Rómába érkezett, hogy Mussolini- vel tárgyaljon. — Az angol-francia és a német-olasz érdekek közti ellenét egyre súlyosbbodik. A Földközi tenger több ka­tonai támpontját megerősítették. - A spa­nyol polgárháború mérlege 1,200.000 ha­lott. — Roosewelt táviratot intézett Hit­lerhez és Mussolinihez, melyben annak megígérését kérte, hogy nem támadnak meg fegyveresen 31 államot. Indítványoz­ta nemzetközi értekezlet összehívását a feszült helyzet békés elintézésére. Német­ország és Olaszország visszautasította az indítványt. Hazánk ezeregynéhány nyomdája kö­zül majdnem 700 nemcsak nem keresz­tyén, de nem is magyar kézben van. A reformáció magyarországi ügyének an­nak idején az adott szárnyat, hogy a nyomdák szinte teljességgel a keresz­tyén magyarság kezén voltak. Ma pedig csupán három egyházi nyomdánk van ez is csak a legutolsó időben — a Ha­rangszó nyomdája Győrött, a Fébé nyomdája Budapesten és a ceglédi Ga- rab-nyomda, amely felerészben a pesti alsó egyházmegye tulajdona.

Next

/
Thumbnails
Contents