Harangszó, 1939
1939-04-02 / 14. szám
30. évfolyam. 1939.,'április 2. 14. szitn. Alapított*: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-8zövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin maliéktit tanév alatt kithatankénf a KIS HARANQSZÓ. Beolvadt lapok : 1935-ben a Jöjjetek énhozzám 1938-ban a felvidéki Lutner. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ür a mi oltalmunk! A Harangavó ■zerkesstö-kiadóhivatal* GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P »() fillér. Csoportos küldéssel 10 %-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Postacsekkszámla: 30,526. Helyellünk, miallunk, érellünk! Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig. Máté 26, 38. A mi áldott Krisztusunk úgy gyötrődik érettünk, mint egy szegény bűnös halandó. Isteni természetét leteszi, vígasztal ás nélkül szűkölködik. S ez jó alkalom az ördögnek, hogy még közelebbről és keményebben támadjon reá, mint bármikor azelőtt. Ezért beszél itt a mi Urunk úgy, mint aki élet-halál-harcban vívódik. Azoknál keres vigasztalást, akiket azelőtt vigasztalt. Remegve reszket s szíve szinültig tele fájdalommal. Letesz az életéről. Érzi, látja halálát. Ezt panaszolja el tanítványainak. Micsoda gyötrelem és nyomorúság szakadhatott rá, hogy azoknál keres menedéket, akik nyomorult senkik hozzá képest. Ezt a szenvedést emberi nyelv ki nem beszélheti. Felülhalad az minden emberi értelmet és elgondolást. Csak azt tudjuk, hogy ami történt, érettünk történt. Érettünk kellett a Krisztusnak mindeneknél szörnyűbb haláltusát megvívnia. Dr. Luther Márton. Nézd, ott Gecsemánén A porban mint térdel. Mint sóhajt remegvén, Véres verejtékkel. Érted, Ádám bűnös fia, Nehéz harcát, nézd, mint vija A menny s a föld ura. Túróczy Zoltán búcsúja. Nem szokott abból vezércikk születni, ha egy-egy lelkész elereszti valahöl az eke szarvát s új barázdában szolgálja tovább régi Urát. Túróczy Zoltán győri búcsúzásából azért születik — ím — mégis vezércikk, mert messzehangzó bizonyítéka volt három dolognak. Ez a búcsúzás megmutatta, hogy mennyire össze tud forrni pásztor és a nyáj. Hogy Győrött mindenki szerette, mert mindenki köszönhetett néki valamit, azt eddig is tudtuk. De, hogy a győri gyülekezet ennyire összeforrott Túróczy Zoltánnal, azt a búcsúzás mutatta meg. Nem abban, hogy több-ezer pengős ajándék-sorozattal lepte meg, könnypatakokkal siratta meg és népvándorlás kísérte a vonatra, hanem abban, hogy a nyáj milyen szívesen visszatartotta volna pásztorát és a pásztor milyen nehezen hagyta el a nyáját. Ti, akik nyughatatlan lélekkel szüntelen máshova kívánkoztok s ti gyülekezetek, amelyek egy-kettőre megunjátok pásztorotokat és tán ki is zsuppol- nátok, ha lehetne, Túróczy Zoltán tizenkétévi győri szolgálatában példáját szemlélhetitek annak, hogy mennyire összeforrhat — ha kölcsönösen akar — a nyáj, meg a pásztor. Ez a búcsúzás azt is megmutatta, hogy mennyire összeforrhat egy gyülekezet több-lelkészes gárdája. Az ősi győri oltár körül nem Káinok forgolódtak, akiknek fáj az, ha az Ábelek oltár-füstje egyenesebben száll az ég felé, mint az övék. Isten dicsőségének zavartalan összhangú, békességes együtt-szol- gálata volt ez a tizenkét esztendő. Nem igaz tehát, hogy ahol többen szolgálnak imyanamm a jrninfífit‘s- > PAP*/\ ( REFORMÁTUS FAISKOLA J ren, ott feltétlenül fel kell ütnie fejét a civódás ördögének. Isten Lelke eggyé hangolja a szolgák szívét ott, ahol engedik. Ehhez azonban az kell, hogy tudjanak a szolgatársak Isten igéje mellett és az imádságban is találkozni. De Túróczy Zoltán búcsúja azt is megmutatta, hogy Isten népe menynyire tud engedelmeskedni Ura akaratának. Ha emberi fontolgatás, vagy földi érdek szóhoz juthatott volna, Túróczy Zoltán sohasem hagyta volna el Győrt, ahol őt any- nyira szerették s ahol ő annyira szeretett. Kemény lélektusákban mutatta meg Isten, hogy ez az Ő akarata. S ahol az Isten parancsol, ott le kell törölni a fájó könnyet, el kell hallgattatni a vérző szívet és engedelmeskedni kell. Túróczy Zoltán Istennek engedelmeskedett, mikor elhagyta Győrt s a győri gyűHittel nézek keresztfádra, Üdvözítő Jézusom, Értem mentél Golgotára, Hogy Lelkem mennybe jusson. —-------------------------------------------------------------------------(
