Harangszó, 1938
1938-11-06 / 45. szám
352, HARANGSZÓ 193Ő. november 6. gyeljük. Vannak akik akkor is boldogok és örvende- zők, ha bajokon és szenvedéseken át vezet útjuk. Családi életük békés, egyik fél a másik terhét hordozza. Az összehasonlítás után kérdezzük: vájjon én boldog vagyok-e? Vájjon mi boldogok vagyunk-e? Családi életünk békés-e? Mások, akik nálunknál szegényebbek, mégis boldogok az Ürban s béke honol szívükben is családjukban is. Elköltözött kedveseink emléke is nagy vonzóerőt gyakorol lelkünkre, valamint az is, ha mások békességét látjuk s halljuk istenes énekeiket. Oh bárcsak úgy volna, hogy tudnám, nemcsak másoknak bocsáttatott meg bűnük, de az én bűnöm is megbocsáttatott. A tékozló fiú megtérésének kiinduló pontja a ráköszöntött nagy nélkülözés, a szükség, az éhínség volt. Az életben sokszor van úgy, hogy bajba jut az ember s akkor önmagába száll. Azt mondják, ha valaki csak akkor talál Istenre, ha a szükség hajtja, nem ér sokat. De mi emberek már ilyenek vagyunk, hogy szemünket inkább csak a baj, a szükség nyitja meg, a saját kárunkon tanulunk. Az a fenséges és boldogító, hogy a mi Istenünk azokat is magához engedi, akiket a szükség hajt hozzá. Hiszen az nagyon jó, ha az ember egyszer belátja, hogy hová is jutott tulajdonképpen. Jó ha felismerte a helyzetet s belátja, hogy így tovább nem mehet. Jó ha meggyőződik arról, hogy más életet kell kezdenie, meg kell térnie! Ford. W. J. Isten akarata. Istennek akarata van. A mi Istenünk nem valami személytelen ős-ok, amely elindította a mindenség gépezetét, nem valami mozdulatlan halott lényeg, amelyből ered és amelybe visszaömlik minden, hanem személyes Isten, örök akarat, aki teremt, fenntart, ítél és kegyelmez. Isten akarata szabad akarat. Nincs kötve semmiféle törvényhez, szabályhoz, korláthoz. Halott csontokból életet teremthet, magukat égig felmagasztalt farizeusokat a porig alázhat, porig megalázkodó publikánusokat égig magasztalhat, — ha akar. Isten akarata rám is vonatkozik. Rólam is van végezése, reám is van igénye. Azért vagyok e földön, hogy teljesítsem az Isten akaratát. Aas őrangyal. Irta: Perényi Rezső. Ezeréves történelmünk gyászos korszakai közé tartozik az a 18 esztendő, amely a magyar szabadságharc levereté- sétől a kiegyezésig tartott. Amikor az elnyomás sötét árnya a nemzetet porig sújtotta: az isteni Gondviselés egy őrangyalt küldött nekünk, hogy legyen pártfogónk ott, ahol a történelem kerekeit forgatják. Ismerjük meg ezt az őrangyalt közelebbről. 1837 karácsony estéjén Possenhofer nevű kis bajor városban született. A ke- resztségben az „Erzsébet“ nevet kapta. A boldog gyermekkort a jóságos szülők részére felejthetetlenné tették. Atyja Miksa bajor herceg a leggondosabb nevelésben részesítette. A fenséges hercegi család a „Wittelsbach“ nevet viselte. A kis hercegkisasszony legjobban szerette a virágokat, reá nézve egy szál ibolya, egy illatos szegfű, egy viruló rózsának látása a legnagyobb gyönyörűséget jelentette. Rendkívül szerette a természetet; ép’ Bajorország igazán sok gyönyörűséget nyújthatott annak, aki a természet csodáit szívvel-lélekkel nézte. Mert „óh természet, óh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled. Mily nagy vagy te! Mentői inkább hallgatsz, annál többet, annál szebbet mondasz." A bajor földön hatalmas hegyláncolatok, csodálatos alakzaté hegycsúcsok, zuhogó vízesések, viruló rétek, fenyvesek rengetegébe rejtőzött kisebb-nagyobb tavak Isten akarata feltétlenül végbemegy. Mikor Amerika rónáin végigrobogott az első vonat, egy hatalmas bölény odaállt a sínek közé, szembe a közeledő vonattal. Megvetette oszlop-lábait, leszegezte busa fejét, hogy megállítsa a robogó mozdonyt. Keresztül robogott rajta s véres roncsok mutatták, hogy a gyorsvonatot nem lehet megállítani. Nincs kilátástalanabb, esztelenebb dolog, mint öklöt rázni az ég felé, perbe- szállni Istennel. Az egyetlen amit tehetek, hogy engedelmesen elfogadom az Isten akaratát. Nekem tehát nincs sürgősebb és fontosabb dolgom, mint megtudni az Isten akaratát. Míg ezt meg nem tudom, addig céltalanul tévelyegtem. Jaj volna nekem, ha Isten akarata nem velem, hanem ellenem menne végbe. Isten akaratát meg lehet tudni. Nem én találom ki, hanem Ő jelentette ki teszik oly változatossá a Teremtő Istennek szép világát. Amint nőttön-nőtt, úgy növekedett vele a dicső természet iránti szeretete is. És aki ennyire tudja szeretni a természet birodalmát, akit a virág, a madárdal, a kék ég, a nefelejts virággal ékesített csobogó patak ennyire le bir kötni: az csak szép, nemes lélek lehet. Erzsébet ilyen ritka nemes lélek volt. Az isteni Gondviselés ezt a nemes lelket egy nagy, eszményi feladatra szemelte ki: arra, hogy az árva magyal nemzetnek őrangyala legyen. Hogy történhetett ez? Erre a kérdésre akarunk a továbbiakban válaszolni. * Szükségünk van mindenekelőtt egy rövid történelmi magyarázatra. Magyar- országra az 1848—49-iki szabadságharcnak orosz segítséggel való leveretése után sötét gyász borult. A nemzet legjobbjait Aradon 1849 október 6.-án a 13 hős tábornokot akasztófán, Pesten gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt golyó által végezték ki. Százan és százan a kufsteini várbörtönben és egyéb szomorú helyeken fogságba kerültek. Évek hosszú során át tartott ez a gyászos állapot. A nemzetre valósággal síri csönd borult. Ha két-három ember az utcán találkozott és szóba eredt, az osztrák hatóság szétoszlatta őket, rájuk fogván, hogy tüntető gyűlést tartanak. Csak két ember bízott rendületlen hittel a jobb jövőben: az egyik Vörösmarty Miháy a nagy költő, aki a „Szóa szentirásban. Isten akaratát csakis az Ö igéjéből tudhatom meg. A lekiisme- ret is megsúg egyet-mást Istenről. De azért istenkáromló dolog azt mondani, hogy a lelkiismeret szava az Isten szava. A bűnben a lelkiismeret is megromlott s olyanná lett, mint az összekuszálódott antenna, amely nem tudja többé megbízható tisztasággal venni és közvetíteni az Isten akaratát. A történelemben is megtaláljuk az Isten lábnyomait. Ahogy népeket ejt el bűneik miatt, ahogy népeket emel ki a semmiből, az mind Istenre emlékeztet. A természet is eszünkbe juttatja az Istent. Milyen felemelő érzés látni a májusi virágzó rétet, egy-egy balatoni alkonyatot, vagy csillagos nyári éjszakát. De az Isten rólam való végzését üdvözítő akaratát csakis a bibliából tudhatom meg. Ezt egyedül az ő igéjében közölte. Ezért nem helyettesítheti az istentiszteletet zat“-ban megírta, hogy „jőni fog égy jobb kor, mely után buzgó imádság epe- dez százezrek ajakán.“ A másik a zala- megyei magyar nemes ember, a bölcs Deák Ferenc, aki ezekkel a szavakkal biztatta szomorkodó honfitársait: „Mél- tóságosan, meg nem hunyászkodva tűrni kell a reánk nehezedő zsarnoki uralmat, de nincs már messze á hajnal, a nemzet ege újra kivilágosodik.“ És a két — Istentől ihletett lelkű — bölcs embernek a jóslata valóra vált. * Azt a nemes lelket, a külsőleg is szépséges és lelki kincsekkel gazdagon megáldott Erzsébet hercegnőt hitvesül vette 1854 április 24.-én 1. Ferenc József Ausztria császára, akit azonban ebben az időben magyar királlyá még nem koronáztak meg. A tündöklő szépségű császárné első pillantásra mindenkit meghódított. De nemcsak a szépség, hanem főképen a jóság emelte őt ki az emberek sokaságából. Az ő jóságos szíve hamar megérezte, hogy egy szenvedő, elárvult, letiport nemzet uralkodójának lett a hitvese. Neki tehát nemcsak ragyogni, de kötelességeket is kell teljesítenie. Legelső kötelességévé azt tűzte ki, hogy megtanulja a magyar nyelvet, amely első hallásra is gyönyörűséggel töltötte el. May- láth György volt az első oktatója. Erzsébet csakhamar megszerette Petőfi költeményeit. A „Szeptember végén“ címűt addig gyakorolta, amíg könyv nélkül megtanulta, Majd „A puszta, télen"
