Harangszó, 1938
Kis harangszó
22. oldal. KIS HARANGSZÓ 1938. március 20 olyan közel hozzád, senki hangja nem olyan békéltető, de nem is tud megszabadítani. Csak az Ur Jézus Krisztus, a jó Pásztor. Ő ezt meg is teszi! — Elveszett vagy? Bízzál, Ő utánad megy! SULYOK DANI A TEMPLOMBAN. Orgona búg, ének szárnyal: Templomban a gyermeksereg. Isten szava, ha megered, Csendesebb lesz mind egy árnnyal. Mese szárnyon száll az Ige. A mese most az igazság, Mit a gyermek, ha meg sem lát, Belopódzik a szivekbe. Sulyok Dani csak úgy issza Szépségeit a mesének. Ha a szavak véget érnek Nem ficánkol össze-vissza. Feje hajlik imádságra, Néma szókat mormol ajka. Az Isten is meghallgatja, Ki a templomot így járja. Alig várja hazaérjen, Amit hallott elbeszélje. — Ahol aztán élnek véle Áldás lesz ott a háznépen. Sokoray Miklós bácsi. Az őrangyal. Németből átdolgozta: P. L. — Sikló? — kérdezte. Okosabb lett volna, ha ott hagyjátok. Tudjátok, milyen ártalmatlan és mennyire hasznos ez az állat. No, de lássuk a zsákmányt. Laci kibontotta a csomagot. Három fej hajolt vizsgálódva az üveg fölé. A tanár úr arca azonban hirtelen elkomolyodott. összeráncolta a szemét, a homlokát, mégegyszer gondosan megvizsgálta a csillogó-fekete állatot, azután hirtelen fölkapta a fejét. — De fiúk — mondta és a hangja szörnyű izgatottságtól fulladt el, — ez nem sikló. Ez egy teljesen kifejlődött keresztes vipera, a pokolviperák ritka fajából, latin nevén pelias prester, ez. . A tanár félbeszakította szavait és megdöbbenve tekintett a két fiúra. Fehéren, félelemtől tágranyilt szemmel állottak azok, szinte megbénulva a rettenetes ijedtségtől. — Mi van veletek? —- kérdezte a tanár úr nyugtalanul. — Ke ... resztes vipera? — dadogta Laci. — Persze. Nem ismertétek meg? — Vipera ... mormolta Pista. — És... és mérges? — kérdezte Laci iszonyodó tekintettel. —• Nagyon. Egyike a legveszedelmesebb fajtáknak. Remélem, nem bántatok vele vigyázatlanul. — De én azt hittem, hogy a vipera barna vagy sárgásbarna, — Laci alig tudta kinyögni a szókat. — Az úgynevezett pokolvipera egész fekete, — mondta dr. Kövessy. De mondjátok már, mi van veletek, miért vagytok ennyire kétségbeesve? Rémület volt ránézni a két fiúra. 1 aci remegett egész testében, Pista pedig, a hosszú kamasz, úgy állt ott, mintha a következő percben már hangosan elsírná magát. A tanár úr komolyan megijedt. Rettenetes sejtés fogta el. Csak nem voltak vigyázatlanok tanítványai a mérges kígyóval? Elmondatott velük mindent. Remegve, sírással küzdve, el-el akadva alig tudtak a végére érni. A tanár úr egy szót sem szólt, csak izgatott lépésekkel mérte végig a szobát. A fiúk csak most értették meg azt a rettenetes veszélyt, amelyben forogtak. Mozdulni sem bírtak, csak ültek falfehéren, remegve. Ha a mérges kígyó megmarta volna őket... ez a gondolat keringett agyukban, megbénítva egész gondolkodásukat. (Vége következik.)
