Harangszó, 1938
1938-12-11 / 50. szám
29. évfolyam. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan melléklet tanév alatt kéthetenként a KIS HARANüSZO. I98f)-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzam. Postacsekksíámla : 30,.*>26 1938. december 11. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ür a ml oltalmunk! 50.~szám. A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR II., Petöfi tér 2. Előfizetési ára : negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-08 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. ÖriilfeteR! Örüljetek az Urban mindenkor; ismét mondom örüljetek. Filippi levél 4, 4. Az öröm a hit gyümölcse. Ahol nincs hit, ott Isten puszta említésére megriad, visszaretten és elkeseredik a szív. Sőt merő ellenséges gyűlölet támad az ilyen szívben Istennel szemben. A lelkiismeret vétkesnek ítéli, viszont Isten irgalmában nem remélhet, mert jól tudja, hogy gyűlöli és keményen megtorolja a bűnt. Istenben való örömről beszélni az ilyen szívnek annyi, mintha a vizet arra akarnám rábeszélni, hogy lobbanjon lángra. Meg kell ahhoz igazulni,hogy valaki örülhessen az Úrban. Ez a levél nem is bűnösöknek, hanem szenteknek szól. A bűnösnek először azt kell mégmondani, hogy miként szabadulhat meg a bűnétől, hogy’ juthat kegyelmes Istenhez. Ha aztán rossz lelkiismeretétől megszabadult, az öröm magától jön. Nos, az evangéliom éppen azt ígéri, hogy Krisztus magára veszi bűneinket. Ezzel a hittel gyönyörűség Istenre gondolni. Szívünk Istennél harag helyett kegyelmet érez s büntetéstől való félelem helyett teljes bizodalommal van hozzá, mivel a Krisztusban ilyen véghetetlen irgalmasságot gyakorolt. Ebből a hitből aztán szeretet, öröm, béke és hálaének fakad. Az ember szívbéli gyönyörűségét leli Istenben, — szerető, kegyelmes Atyjában. íme, erről az örömről beszél Pál apostol. Ezért nevezi az Úrban való örömnek. Dr. Luther Márton. Keresztyének, örvendezzünk, Szívvel-szájjal zengedezzünk; Ének szárnya égig menjen, Öröm van ma földön, mennyen! **« Szemelvény a „Jer, örvendjünk keresztyének!" című áhl- tatossági könyvből. A tékozló fiú. 11. A döntő szó. „Atyám vétkeztem az ég ellen és te ellened.“ (Lukács 15, 18.) „Vétkeztem.“ Ez volt a döntő szó. A tékozló fiú megtérése ott kezdődött, mikor az atyjára gondolt. Óriási eredmény volt, mikor elhatározta, hogy ezt mondja: „Atyám!“ E szó után más szó nem következhetett, mint „vétkeztem!“ Sokáig szokott tartani, míg ezt a szót kimondja az ember. Minden más könnyebben megy, mint ez. Majdnem megbénul a nyelvünk, ha ki kell mondanunk ezt a szót: „bűn.“ Ilyenkor nagyon tétovázunk s inkább ilyeneket szoktunk mondani: „Helytelenül cselekedtem“; „Bár ne tettem volna“; „Többé nem teszem.“ A rossz lelkiismeret különféleképpen tudja magát kifejezni. De nem használ a kertelés, mert a bűnvallomás nem maradhat el, mint ahogy Dávidnál sem maradhatott el. Neki is ki kellett mondania: „Vétkeztem!“ Zá- keusnak is elő kellett állania és azt mondani: „Ha valakit megcsaltam!“ Mi is megtapasztaljuk, amit Dávid megtapasztalt: „Én mikor veszteglenék, megavultak az én csontjaim, annakokáért az én bűnömet tenéked megjelentettem.“ (32. zsolt. 3, 5. v.) Mondj el mindent, akkor megkönnyebbülsz. Súlyos teher esik le lelkedről. Hogy valaki kifizethesse helyetted adósságodat, előbb meg kell mondanadr mennyi az adósságod. Ha azt akarod, hogy Isten megbocsássa bűneidet, előbb valljad be neki. „Vétkeztem!“ Én vétkeztem, nem mások. Nem a körülmények kényszerítettek rá. Nincs mentségem! Igen uram, én vétkeztem. Mikor Herodes király lelkiismerete felébredt, azt mondta: Ő ama János, akit lefejeztettem.“ (Márk 6, 16.) Ő is hivatkozhatott volna születésnapjának egyes körülményeire, ördögi feleségének ádáz gyűlöletére, de ez úgysem ért volna semmit, a gyilkos mégis csak ő volt, ő vétkezett! „Én!“ Ez határozott és világos beszéd. Az ilyen kifejezések: „Az emberek vétkeztek“ vagy „Mi emberek vétkeztünk“ tulajdonképpen nem más, mint kertelés. Mondjuk csak ki bátran: „Én vétkeztem!“ Ezzel egész világosan önmagunkra mutatunk. „Én vétkeztem“ ez a szó szíven talál minket. „Én vétkeztem!“ Ezt a szót akkor tudjuk kimondani, ha a bűn már nagyon gyötör minket. A nélkülözés észretérítette a tékozló fiút. Kinyitotta lelkiszemét. Ö tényleg nem azért akar visszamenni az atyához, mert ott jobb dolga van, hanem azért, hogy bevallja bűneit. „Egyedül ellened vétkeztem!“ Ez világos felismerése helyzetünknek, ha belátjuk, hogy Isten ellen vétkeztünk. Nem hibáinkról vagy életünk egyéb hiányairól van szó, hanem a bűnről, ami mindig olyan, mint az Isten ellen felemelt ököl. ry---„Te ellened.“ Mások ellen is vétett. Mi is csak így r A ^
