Harangszó, 1938
1938-03-13 / 11. szám
1938. március 13. HARANGSZÓ 83. ra a szentség áldása, Isten hűsége, aki szent Fiának testében és vérében velünk marad az idők végéig. De ehhez az áldáshoz az út az Úrvacsora szoros kapuján át vezet. Keskeny az az út és szoros az a kapu, amely az életre viszen! (Kővetkező cikkünk cime Értetek adatott.. Épül a Luther-szobor !* Párbeszéd. Irta: Mohácsi Anna. Évi: (kis aszta! mellett áll, éppen indulni akar, araikor belép Ilus kis becsomagolt dobozzal a kezében). Ejnye, ejnye, mi lehet hát benne? (Hosz- szabb gondolkozás után örömmel mondja): Már tudom! Cukor! Ilus: Nem. Évi: Akkor csokoládé! ilus: Az sem! Évi: (átnyújtja Húsnak a dobozt) Nyisd már ki, olyan kiváncsi vagyok! Ilus: Tudom, úgysem találnád ki soha, megmutatom hát. (a doboz fedelét levéve, Évi elé tartja.) Évi: (meglepetten) Ah! — biblia! — Egy gyönyörüszép új biblia! (a dobozból kivéve nézegeti, lapozgatja) Ilus: Igen, biblia! Ez volt minden vágyam és most itt van, megvan! Eddig a vasárnapi iskolában mindig a t'édbe kellett néznem, most már nekem is van! Az enyém! Olvashatok belőle, amikor csak akarok! Ó, Évikém! Én nagyon, de nagyon boldog vagyok! Ilus: Köszönöm, (leül) Beszélj már, olyan kiváncsi vagyok! Évi: Tegnap te nem voltál a vasárnapi iskolában, úgy nem tudhatod, hogy miről beszélgettünk. Azt mondta a tanító néni, hogy régen a gyermekeknek nem volt bibliájuk, de még a felnőtteknek sem. Ilus: Tudom mert drága volt. Évi: Ezért is, de még másért is! Körülbelül 450 évvel ezelőtt nem volt szabad olvasni a szentírást. Tiltva volt Isten igéjét: a bibliát tudakozni — A mi reformátorunk: Luther Márton volt az, aki azt hirdette, hogy a bibliát minden embernek olvasni, ismerni és szeretni kell! ő ezért harcolt, ezért küzdött! — íme látod elsősorban Luther Mártonnak köszönheted a bibliádat. De nemcsak te, hanem én is, és mindenki, aki csak olvassa és szereti a bibliát! A világ legdrágább Cuißer-sxobra az amerikai Baltimoreban. 1,500.000 pengőbe került. ■ llus: Szervusz, Évi! ■ Évi: Isten hozott Iluskám! I llus: (nagy örömmel) Évikém! Olyan ■boldog vagyok! (A csomagot az asztalira téve bontogatja, közben): Születés- Inapi ajándékot kaptam keresztmamától. I(A csomagolást abbahagyja és Évire Inéz.) Mit gondolsz, mi van benne? I llus: Gondolkozzál, valami, amire már ■régen vágyom! ■ Évi: (felveszi a dobozt az asztalról). II llus: (ijedten kikapja Évi kezéből a ■dobozi.) Nem szabad kinyitni, találd ki, Imi van benne! ■ Évi: (nézegeti, forgatja a bezárt do- Ibozt.) A doboz kicsi és lapos, baba teliét nem lehet! (Gondolkozik.) Ruha ta- llán? De az sem fér bele! (Gondolkozik.) I m) Iskoláknak, vasárnapi iskoláknak előadásra Iajánljuk. Évi: Elhiszem Puskám, mert én is ilyen boldog voltam, amikor az én kis bibliámat kaptam, (átöleli Húst) és most őszinte szeretettel veled együtt örülök. — Milyen boldog lenne keresztmamád, ha látná örömödet! Ilus: Olyan nagy hálával gondolok az én jó keresztmamámra ezért a szép ajándékért. — Áldja meg őt az Isten! Évi: Éppen most mondod, hogy hálával gondolsz keresztmamádra. Még Valakire gondolj hálás szeretettel, mert a nélkül a valaki nélkül még ma sem lenne bibliád! Ilus: (csodálkozva) Ugyan kire gondoljak?! Évi: Mindjárt megmondom; mielőtt jöttél éppen hozzád készültem. — De talán üljünk le, úgy jobban tudunk beszélgetni. — Foglalj helyet! Ilus: Köszönöm Évikém, hogy mindezt elmondtad, most már tudom, hogy kire kell még hálás szeretettel gondolnom: Luther Mártonra, mert önélküle még ma sem volna szabad olvasni a szentirást, önélküle még ma sem lenne bibliám. Évi: Tegnap a vasárnapi iskolában mi is valamennyien hálával gondoltunk Luther Mártonra és elhatároztuk, hogy hálánk és szeretetünk jeléül rendezünk egy kis műsoros délutánt, a begyűit perselypénzt pedig elküldjük a Budapesten építendő Luther-szobor építési céljaira Ilus: (csodálkozva) Hogyan? Hát Luther szobrot fognak építeni? (sértődötten:) Hiszen ezt te nem is mondtad! Évi: Igen, ezt is a tanító néni mondta. —• Magyarországon ez lesz az első Luther-szobor.
