Harangszó, 1938

1938-03-06 / 10. szám

Alapította :

K API BÉLA

1910-ben.

Laptulajdonos : Dunántúli Luther-8zövetsig.

Megjelenik minden vasárnap.

Ingytn mallóklst tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQ8ZÖ.

1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám.

Postacsekkszámla : 30.526.

2§. évfolyam.

___

OR

SZÁGOS EVANGÉLIKUS- NÉPLAP.

Erős vár a ml Istenünk, ló fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ur a ml oltalmunk!

1Ó. szám.

A Harangozó

szerkesztő-kiadóhivatala

GYŐR

II., Petőfi-tér 2.

Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre i P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér.

Jézus szenvedésedről Erői, áldási mennyekből

Mostan elmélkednem I Lelked adjon nékem.

Fegyverünk az ige és imádság.

Ekkor monda néki Jézus: Eredj el sátán, mert meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj.

Máté 4, 10.

Két fegyverünk van, amelytől reszketve fut az ördög: az ige és az imádság. Szorgalmasan hallgatni, tanulni s gyakorolni Isten igéjét, hogy belőle okuljunk, vigasztalódjunk és erősödjünk. Aztán mikor kísértés ér, a szívet ugyanazzal az igével Istenhez emelni, hogy segedelméért kiáltsunk. E kettő közül egyik mindig útban legyen, hogy meg ne szakadjon a beszélgetés Isten és ember közt. Vagy ö beszéljen, hozzánk s mi csendben ülve hallgassuk, vagy mi be/ széljünk hozzá s ö hallgasson minket, amint eléjtk visszük könyörgésünket. '

Akármelyik történjék, az ördög nem bírja ki s megfutamodik. Vértezzük hát fel magunkat mindkettővel. A szívünk mindig Istenre nézzen, igéjét megtartsa s szüntelen fohászkodással örök Miatyánkot imádkozzék. Hogy’ kitanít aztán végül is a sok kísértés! Hiszen mivel örökösen szorongat az ördög, világ és test, szüntelenül talpon kell állni, vigyázni s figyelni, honnan támad az ellenség, aki szintén nem alszik, se nem henyél pillanatra sem.

A " ' Luther Márton.

K A j fcJeni evangéliom,

wmkrn mu&Zl 1

.fffifj,___i - k vészben rendületlen áll.

A

z Ur széni vacsorája.

Irta: Groó Gyula.

1. Az ige és a szentségek.

„És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk“ .. .

János 1:14.

Mindnyájunkat megkereszteltek. Mindnyájan voltunk már vendégei az Ür asztalának, — legalább is akkor, amikor megkonfirmálkoz- tunk. Mindnyájunknak van valami fogalmunk arról, hogy egyházunk tanítása szerint, nekünk evangélikusoknak ez a két szentségünk van: a keresztség és az úrvacsora. De vájjon tisztában vagyunk-e azzal: micsodák a szentségek volta- képen és mire valók? Vájjon foglalkoztatott-e már bennünket komolyan ez a kérdés? Vagy pedig megelégszünk a közkeletű véleményekkel, amelyek szerint a keresztség és úrvacsora csupán „kegyes

és hasznos régi szokás“, felemelő, szép egyházi szertartás“? — Azonban bizonyára vannak még a komoly keresztyének között is olyanok, akik nem értik egészen: mi szükség van a bibliaolvasás és igehallgatás mellett még a szentségekre is? — Erre a kérdésre a feleletet maga az Isten igéje adja meg, úgy amint azt a mi evangélikus egyházunk a maga hitvallásaiban értelmezi.

„A szentségek nem csupán azért rendeltettek, hogy az emberek között a hitvallásnak külső jelei legyenek, hanem inkább, hogy jelei és bizonyságai legyenek Isten irántunk való akaratának, hogy azokban, akik velük élnek, a hitet ébresszék és erősítsék.“ (Ágostai hitvallás XIII. cikke.) Hallod? A szentségek rendeltettek! Az Űr Jézus

parancsolta meg, hogy „elmenvén ... tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket...“ és „ ... egyétek és igyátok ..., ez az én testem ... Igyatok ebből mindnyájan ... ez az én vérem ...“ Ha engedelmes tanítványa vagy az egyház Urának, akkor már ez elegendő kellene hogy legyen minden kétséged eloszlatására: Ő parancsolja! „A szentségek csak külsőség, semmi hasznuk, — mondják némelyek. Még ha annyira külsőség is! Itt van Isten igéje és parancsa, amely elrendeli, megveti az alapját és igazolja. Már pedig, amit Isten rendelt el, az nem lehet hiábavaló!“ (Luther.)

Mégis, hogy világosan lássuk és megértsük, mi a szentségek értelme az ige mellett, a következőket kell mondanunk;