Harangszó, 1938

1938-03-06 / 10. szám

74 HARANGSZÓ 1938. március 6. Az ige Isten beszéde hozzám a próféták és apostolok emberi bi­zonyságtevésén keresztül a bibliá­ban. Isten emberi szóval beszél hoz­zánk, bűnös emberekhez, hogy gyarló szívünk befogadhassa az ő nagyságos dolgait. Sőt Isten igéje testté lesz: A valóságos ember Jé­zus Krisztus személyén keresztül ember képében szól hozzám az Is­ten. Az Ür azonban nincsen már közöttünk; feltámadott és fel­ment a mennyekbe. Nem szólha­tunk vele színről-szinre, mint az apostolok. Csak az igehirdetés­ben, a biblia lapjairól hangzik hozzánk szava. Az igében jön mindig újra hozzánk, az ige kö­ré gyűjti össze az ő népét. De Isten irgalma még egyéb eszkö­zöket is rendelt, irántunk való kegyelmes szeretete megbizonyi- tására. — Ezek a szentségek. A szentségek — épen úgy, mint az ige — Isten beszéde hozzánk. De míg az ige a fülnek szól, addig a szentségek látható jelek ékesen szóló beszéde: jel­beszéd. A jelbeszéd nagyon vi­lágos és félreérthetetlen. Is­ten tudja, hogy kételkedő szí­vünknek, rettegő lelkiismere­tünknek szüksége van ezekre a jelekre. így szólott már Izrael népével is jelek által: a szivár­vány, az égő csipkebokor, a tűz- oszlop a pusztában, mind Isten jelenlétének, jóindulatának jelei. Nékünk azonban, az újszövet­ség népének, anyaszentegyházá- nak, olyan jeleket ad, amelyek­ben ő maga is jelen van és ha­talmasan cselekszik velünk. A keresztség nem csak Isten sze- retetének jele, hanem általa Is­ten valósággal felveszi a gyer­meket a hívők közösségébe. Az úrvacsora nemcsak a bűnbocsá­nat jele, hanem benne valósággal Krisztus jön hozzánk és egyesül velünk. Milyen hatalmas vigasztalás ez! Nem vagyunk csalóka érzel­meinkre, tapasztalatainkra hagyat­va, hanem Isten maga ragad meg minket és cselekszik velünk hatal­masan. Azért az ige a szentségekre utal: „ . .. ezt cselekedj étek . .. íme én tiveletek vagyok minden napon.' Nemcsak a messzi múlt távolából beszél Istennek nagy tetteiről, nem­csak a jövendő áldott ígéreteire figyelmeztet, hanem a gyülekezeté­ben valósággal jelenlévő Ürra mű­tat. A szentség: látható ige. Pecsét Isten kegyelmi levelén, sőt több ennél: Isten hozzánk lépő kegyel­me, kenyér és bor, meg víz színe alatt. Az ige és a szentség egyek: Isten kegyelmének két különböző, egymást kiegészítő eszköze. Ha azt kérdezed: minek a szentség?, miért nem kérdezed mindjárt azt is: mi­nek az ige? Az ige mondja meg, hogy mit ad Isten a szentségben, tudniillik bűnbocsánatot és örök életet, — de a szentség erősíti meg gyarló szíved bizonyosságát, hogy az ige ígérete valóban igaz „közel van az Ür a töredelmes szívűek- hez.“ A szentség a legrövidebb ösz- szefoglalása, veleje az evangéliom- nak: „ez az én testem, mely tiéret­tetek adatott, a bűnök bocsána­tára.“ Ha végül mégis azt kérdezed: mi különös haszna van a szentségnek, úgy azt felelem: az, hogy kivált­képpen megpróbálja a hitet. Mert azt még csak megteszik az embe­rek, hogy leülnek egy-egy prédi­kációt meghallgatni, — de arra nehezebben szánják rá magukat, hogy odatérdeljenek az oltár elé és egyék és igyák az Úr testét és vérét. A szentség megaláz, — nem csoda, hiszen benne Isten is nagyon mélyre szállott alá: eledelül és ita­lul adja magát nekünk! Azért a szentségek különösképpen bot­ránykő a kevély és hitetlen szí­vek, az okoskodó emberi érte­lem számára. De annál nagyobb áldás az alázatosaknak és hívők­nek. Nagy, boldog, elvehetetlen bizonyosság arról, hogy az evan- géliom, — az igében és szentsé­gekben kijelentett örömhír, — Istennek hatalma minden hívő üdvösségére. Következő cikkünk címe: „Ez az én testem ..." Szobrot Luthernak! A Luther-szoborra szükség van. Nem a nagy reformátornak, hanem nekünk van rá szükségünk. Luther elvégezte Istentől reábízott áldott szolgálatát. Nékünk azonban szüksé­günk van arra, hogy szüntelen fi­gyelmeztetést kapjunk a reformáció örökségéhez való hűségre. Mi történt eddig? Eddig az történt, hogy 400 éven át nem volt hazánkban szobra Lu­thernak. Pedig de sok mindenki ka­pott már szobrot Magyarországon. Senkit sem akarunk bántani, de az az igazság, hogy jelentéktelen sze­mélyeknek ékeskedik nálunk a szob­ra, ugyanakkor pedig Luther világ- történelmi hatalmas alakja még nem kapott érdemes szobrot magyar föl­dön. Százados mulasztás pótlása akar hát lenni e két szó: Szobrot Luther­nak! Mi történik most? A legutóbbi zsinattal kapcsolatban vetődött fel újra.s öltött komoly for­mát a Luther-szobor" kérdése. Országszer­te osztatlan helyeslésre talált. Azonnal megindult az adakozás. D. báró Rad- vánszky Albert egyetemes felügyelőnk 1000 pengős adománya mögé sűrűén so­rakoznak a kisebb adományok. Lapunk­hoz is számos adomány érkezett már. Földbirtokostól a napszámosig, özvegy­asszonytól gyárigazgatóig szinte minden társadalmi osztály képviselve van már adomány-kimutatásunkon. Az adakozási buzgalomról ítélve, még ebben az esz­tendőben megvalósul jelszavunk: Szob­rot Luthernak! Mi történik ezután? Márciusban országszerte megkezdő­dik a fokozott és rendszeres gyűjtés. Ha Luthernak szobrot emelünk, kell, hogy az méltó legyen a nagy reformá­A világ legkedvesebb Luther-szobra a németországi Zehlendorfban.

Next

/
Thumbnails
Contents