Harangszó, 1938
1938-02-27 / 9. szám
68. HARANGSZÓ 1938. február 27. csak nem kívánja a rádió, hogy a falu népe élvezze a három órás operákat, meg azt a sok idegen szóval teletömött elméleti előadást. Dániában úgyszólván minden gazdának van rádiója. De ott a rádió is a népé. A magyar falu népének hogy volna kedve rádiózni, mikor a műsor kilenctizedrésze nemcsak nem tanulságos számára de idegen és érthetetlen is előtte?! Mindezt az igazság kedvéért meg kellett mondanunk. Egy rádióelőfizető. Nagytiszteletü Szerkesztő Úr! Aki az ember szívéhez közelebb áll, azt szigorúbb mértékkel szoktuk bírálni. Van ebben valami javítást célzó vágy, meg talán valami kis önzés is, mert minél jobbnak, minél tökéletesebbnek szeretnénK látni azt, akivel sorsközösséget érzünk. így van a szülő gyermekével, így vagyunk mi evangélikusok sokan egyházi intézményeinkkel, sajtónkkal, így vagyok én a Harangszóval is. Ez a szívesen ápolt közelség és figyelő szeretet késztet toliamra most is egy szerény megjegyzést, amelyet az ez évi 8. számból „Sok a pénz!?“ című cikk váltott ki belőlem. Ebben a cikkben van sok meglátás és igazság, de van benne tévedés is. Olyan kiindulás, amely a való élet nem ismerésén, vagy helytelen ismerésén alapul. 20 pengős búza, ezer pengős ökör. A falutól távol élő, falut nem látó embernek sokszor annyira szemet szúró számok. Lehetne róluk sokat beszélni. Szükség volna a valóságot megismertető, felvilágosító propagandára, mert hisz a téves következtetések sorozata indul k' abból, hogy a városi ember csak a 20 pengőt, meg az ezer pengőt hallja. És nem tudja, sejtelme sincs róla, hogyan terem, mennyi verejték révén, milyen hihetetlen kockázattal az a búza, mennyi minden érheti azt az ökröt, mibe kerül felnevelése, takarmányozása, amíg az 1000 pengő a gazda zsebébe jut. Dehát ezek a kérdések közgazdasági sebek, taglalásuk, gyógyítási módjuk megkeresése más irányú sajtószervre ■ tartozik. De annyi köze talán e kérdéshez evangélikus néplapunknak is van, hogy hasábjain mi evangélikusok, legalább a magunk körén belül legyünk azon, hogy város és falu helyesen, előítéletektől mentesen lássa meg egymás életét. Mert legyünk egyszer végre már tisztában azzal, hogy faluhelyen nemcsak Göre Gáborok élnek, hogy a falusi élet nemcsak tejben és mézben való dúská- lódásból áll. Nagyon sok városi ember van még, aki csak lakodalom, búcsú, vagy egyéb vigalom alkalmával jut ki falura s azt gondolja, hogy a falusi élet csak rántottcsirke evésből, vagy disznótorból áll. Valahogy túlságosan belevésődött az emlékezetbe á zongoravásárló paraszt és az egy hétig tartó és mérhetetlen sok csirkét, bort, borjút elfogyasztó lakodalom immár annyira kevés alappal bíró története. Nézzük csak meg közelről annak a falusi embernek az életét, nem kell ám a nyomorgó falusi proletárét, vagy cselédemberét nézni, hanem azt a 20 pengős búzát és ezer pengős ökröt áruló 25—30 holdas gazdáét, akinek bizony olyan nagyon de nagyon igénytelen az élete, aki napkeltétől-napnyugta utánig verejtékezik. Akinek sokszor messze van az orvos, a patika és akinek ahhoz a búzaterméshez 10 hónapi kockázat kell, mert azt a búzát, kieheti a földből a féreg, kifagyhat, elpusztulhat szárazságtól, jégtől, sok esőtől, szélvihartól és ezer más veszedelemtől. Teremhet egy hold 3—15 mázsát és lehet az ára nemcsak 20 P, hanem volt, nem is olyan régen 6 is. És nagyon sok vidék van az idén is, ahol annyira rossz volt a termés a nyáron, hogy még Vetőmagra sem maradt. Annak a gazdának hiába 20 pengő, amikor venni kell még a vetőmagot is, annál rosszabb. Az ezer pengős ökör is megérdemli, hogy közelebb megnézzük. Mert igaz, hogy volt idő, amikor 30—40 filléres élőmarha árak voltak és most 80 fillér körüliek is vannak, de aki kiszámítja, hogy mibe kerül egy kilogram súlyszaporulat, de hamar rájöhet' arra, hogy mennyi abból a gazda kockázatos munkájának nyeresége. Ha olyan nagyon kívánatos volna a falusi élet, akkor nem akarna minden falusi legény csendőr, rendőr, vagy legalább is postaaltiszt, esetleg házmester lenni. Pedig tanúságot tehetek róla, hogy igen sok gazda fiának ez az álma. ■ Abban egyetértek cikkíróval, hogy igen sok káros jelenséget is látunk falun. Kétlem azonban, hogy a gőg a jobb helyzet szülte káros következmény. A gőg a tudatlanság, a butaság következménye. Állítom saját megfigyelésem alapján, hogy a kanászszámadók között több a gőgös ember, mint a Született főurak között. Ez a műveletlenség erősíti a falusi osztályok között oly igen meglévő válaszfalakat és fejleszti ki felfelé az úrgyűlöletet. Igaz, hogy ebben nem kis része van azoknak a kisműveltségű városi embereknek, akik a falusi emberben csak „büdös paraszt“-ot látnak és nagyon sokszor bosszantó semmibevevéssel kezelik. Ezeket gyűlöli a falusi ember. Abba is sok igazság van, hogy a falu népe ruházkodásban erősen utánozza a városit és ez bizony sokszor szánalmas Ízléstelenségben nyilvánul. A bírálat azonban itt is túlzó néha, mert bizony annak az ősi, szép népviseletnek fenntartása sokszor igen drága, igen költséges. Megemlítésre . méltó az, hogv az sen-, kinek sem tűnik fél, ha a gyári munkáslány, vagy a városi házmesterleány kalapban és selyemharisnyában jár moziba, de ha a falusi lány nem húzza fel nagyanyjának a rokolyáját, mindjárt a régi jó világ elmúlására gondolunk. Sajnos, a cikk megállapításai közül azt alá kell írnom, hogy nem sok javulást látunk némely faluban , az embereknek az egyházhoz való viszonyán. Nem merném azonban azt mondani, hogy ez a gazdasági helyzet jobbrafordulásá- nak következménye. Szükségesnek tartottam ezeket Nagytisztele- tűségednek az említett cikkel kapcsolatban megírni. Semmi mást nem akarok elérni soraimmal, minthogy nézzük és lássuk meg jobban a falusi ember életét. Akkor megismerjük, megbecsüljük és megszeretjük. Vagyok Nagytiszteletű Szerkesztő Űr készséges hive Szalay István földbirtokos egyházmegyei felügyelő AZ APÁM SZABÓ. Sokat varrt és sokat toldozott, felruházott boldogtalant és boldogot Mennyit viaskodott a tűvel, az ollót is vitézül forgatta, mindent a fiaira költött és nem maradt, semmije holnapra. Kenyérkereső két keze már reszket, ha az uj kenyérre írja a keresztet. ,4z életet ma már csak nézi, pipája kék füstjén mereng és fülébe hallja zúgni: az. pfökkéválpt, a..végtelent. „Nem sxégyenlem a Krlssius evangéliumát!“ Mai képünk angol egyetemi hallgatókat ábrázol. Nyári szabadságuk alatt nyakukba veszik a Krisztus „igáját", szekerükkel megindulnak s viszik faluról-falura a bibliát, énekeskönyvet S egyéb egyházi iratot. Vallásos esteket tartanak, amelyen hirdetik az Isten evangélio- mát. — Fiatalemberek, akik nem szégyenük a Krisztus evangéliomát! imMMKMH
