Harangszó, 1938

Kis harangszó

50. oldal.

KIS HARANGSZÓ

1933. szeptember 4.

nem olvasták a Bibliát, sem pedig a „Kis-Harangszót“.

„Jer, kövess engem!“ — mondja Jézus ez új tanév elején. Feleljetek hívó szavára boldog öröménekkel, zengjétek vígan, úgy, hogy minden

gyermek meghallja:

Föl barátim, drága Jézus zászlaja alatt! Bátran, bátran, segedelme diadalmat ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, Ö a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk segedelemér’.

Mohácsi Anna tanító néni.

ÚJ TANÉV ELEJÉN.

Mennyei jó édes Atyánk,

Téged keres a mi lelkünk,

A munkánkhoz segítséged,

S Szentlelkedet add minekünk!

Áldd meg a mi buzgóságunk, Jóra való igyekvésünk,

Adj kitartást a munkához, Hallgasd meg a könyörgésünk!

Te légy velünk mindenkoron, Áldj és őrizz meg bennünket, Adj testünknek egészséget,

S óvd meg a bűntől lelkünket!

Maradj velünk ezután is,

Segítségül Téged várunk,

Benned bízunk és remélünk,

Te vagy a mi erős várunk!

Erdélyi Ilona t. n.

A harcszerűn.

(Nyári cserkészemlék)

... Nyolcán vannak. Könnyű léptekkel halának az úton, mely erdő mellett visz dél felé, lassan lejtő völgybe. Este van. A hold nyájas fénye ezüstös színt kölcsönöz a környéknek. A fiúk szeme csillog az örömtől, mert ismét a szép erdőben lehetnek. Elől középtermetű, nyílt tekintetű fiú halad, bizonyára a vezető. Fehér zászlót visz kezében, melyre egy galamb kedves alakját hímezte valamelyik fiú édesanyja.

— Nem tévedtünk el? — Kérdi egy magas barna fiú.

— Jól ismerem az útat, koromsötétben sem tévednék el. Itt táboroztunk ... Látjátok fiúk, előttünk azon a bokros halmon volt a „szürke farkasok“ tábora. Mily kedves emlékek fűződnek e vidékhez ... Hanem most már közel vagyunk ahhoz az úthoz, melyen a „fecskékéhez juthatunk... Itt is van már. Tegyétek fel a számot kalapjaitokra, mert itt van a határvonal. — A fiúk engedelmeskednek az őrsvezető parancsának. — Most pedig induljunk és vigyázzunk.

Elindulnak a keskeny gyalogúton, be az erdő mélyébe. Csak a tücsök cirpel és néha a fiuk lába alatt egy-egy ág reccsen meg. Így haladnak szónélkül 5—6 percig ... Egyszercsak Miklós, az

őrsvezető megáll és mély lélekzettel szívja be az üde levegőt.

— Füst, — szól a magas barna fiú, — én is érzem.

Pár pillanat múlva a fiuk eltűnnek a sűrűben. Egy tisztásra érve, Miklós elválik tőlük.

Kis tűz pislog az erdő mélyén, tíz cserkész ül körülötte, figyelik egy nyúlánk 20 éves fiú magyarázatát. Egy szőke fiú ül mellette térképet és lámpát tartva a magyarázó elé ... Ha körülnéznének ott találnák Miklóst az egyik bokor tövében, amint hallgatja beszédüket Miklós a tűz gyenge fényénél a számo kát a fiuk kalapján nem láthatja... A tiszt a térképen húzva ujját így beszél a szőke fiúhoz:

— Ezen az úton mész fel egészen a dombtetőre, ott egy „lénia“ megy keresztül az erdőn, ennek túlsó oldalán 2 és fél méter magasban vezet az ellenség telefonvezetéke. Ügyesen át kell menned a túlsó oldalra. Míg társad az innenső oldalon rád vár, bekapcsolod hallgatódat és kihallgatod az ellenség tervét. U. i. megtudtuk, hogy 22 óra 5 p.-kor adják le a parancsot a „fecskék“nek. Vigyáznod kell, mert őrök állanak a keresztnyiladéknál. Mikor kihallgattad az ellenséget visszajössz e helyre, ha nem találsz itt bennünket, akkor a további uta