Harangszó, 1938
Kis harangszó
1938. szeptember 4. KIS HARANGSZÓ 51. oldal. sítást ott a kidöntött fatörzs alatt találod meg. Tellát a Kígyó és Barta elindulnak. Most 21 óra 30 p van. 10 perc alatt ott lehettek. Indulás. Légy résen! Most ha jobban figyelnek ág reccse- nését hallják meg, melyet Miklós távozta közben tört el... Miklós a bokorra egy, a végén csomóval ellátott, fehér zsineget akasztott, bogjával lefelé... Mit jelent ez? ... Miklós visszasiet barátjaihoz, elmondja, mit hallott s végül így szól: —*• Meg kell akadályoznunk a szándékukat, mert máskép elvesztettük a játékot. Tehát Béla, Zoltán és Ernő, ha a sárgák eltávoztak a tűztől, akkor ti az utasítást elveszitek a tönk alól és magatokkal hozzátok, vagy Béla rendelkezése szerint megakadályozzátok az ellenség bármily ártalmas cselekedetét. Mi pedig indulunk a Kígyót és társát elfogni. Siessünk. Találka esetleg a fecskéknél. Jó munkát! Mindegyik fiúról némi izgatottság tükröződik le. Miklósék az úttal párhuzamosan haladnak. Nyolc perc alatt elérik az említett erdőnyiladékot... Miklós vigyázva kitekint a fák közül, de abban a pillanatban letérdel, hogy valaki észre ne vegye. Alaktalan testet lát a földön, amint a túlsó oldalra igyekszik, azt elérve lassan felemelkedik és eltűnik az erdőben. Miklós visszahúzódik és odasúgja Zöldy Lacinak: — Laci, fogd el a Kígyó társát, itt lesz a gyalogúinál. Néhány perc múlva egy tompa „stopp“ hallatszik, utána Laci jön vissza lapot mutatva a fiuknak: 369. — Üljetek le, Bakonyi lesz az őr, én elmegyek a Kígyóért. Miklós átkúszik a nyiladék túlsó oldalára. Itt térdére emelkedik, tétován néz körül, hallgatózik. Valami csörrenes hallatszik. Miklós könyökére ereszkedik és lassan balra kúszik. Alig megy öt lépést, látja, hogy egy fiú ül előtte tán három lépésre. Telefon kagylót csatol fülére. Miklós még nem látja jól a fiú számát, 'mert a hold épen felhő mögött van. Ott fekszik kényelmetlen helyzetében jó két percig. Most ágat tör el, hogy majd szavával túlságosan meg ne ijessze a fiút. Még erre is van gondja .. A Kígyó felkapja fejét és körülnéz. Ebben a pillanatban kibukkan a hold. — 368 „stopp!“... A Kígyó megretten, a kagylót lekapja füléről, felugrik, de abban a pillanatban Miklós leemeli a Kígyó kalapját leveszi a számot és letépi karjáról a sárga szalagot. A Kígyó felveszi kalapját és a kagylót leszereli. — Nem voltam elég figyelmes. — Szól s azzal lehorgasztott fővel távozik. Miklós pedig örömsugárzó arccal ment vissza társaihoz. (Folytatjuk.) WWWWWWWW.VWSA^VWV SZÓLNAK-A K ^kis-harangokP* (Kis olvasóink írásaiból.) A PACSIRTA. A pacsirta szép dala, Bús embert vigasztalja. Szántó-vető felett, Ö zeng szép éneket. A jó Istent dicséri, Hogy őt haza segíti, Kedves hazájába: Szép Magyarországba. Horváth Ida V. o. t. Atszopor. Mióla haragszik a kutya meg a cica egymásra. Régen volt, nagyon régen, amikor még a cica, meg kutya nagyon jó barátok voltak. Nyávogóék Ciruskája és Ugatóék Kuszikája nagyon sok szépet és jót tudott. De nem elégedtek meg tudásukkal, hanem többet szerettek volna tudni. Elindultak világot látni. De nem ám gyalog mentek! Virágos hintón, melyet négy büszke egérke húzott. Cirus- ka és Kuszika annyi élelmet rakott a hin- tóra, hogy egy esztendeig bizonyosan elég volt nekik. De nagyon szerettek volna már puha ágyban feküdni. Bekopogtattak hát egy cica vengédlőjébe. Szívesen fogadták őket. Egy külön szobában kaptak szállást. Finom, ropogósra sült pecsenyét tettek eléjük. Jó étvágy- gyal ettek. Lefeküdtek a finom bársonyos ágyba és aludtak késő reggelig, 'mint a tej. Reggelire Kuszika tejfelt kért. Ciruskával hozatta be a konyhából. Ciruskának piszkálta pici orrát a tejfel illata. Megkóstolta. Nagyon Ízlett
