Harangszó, 1938
Kis harangszó
46. oldal. KIS HARANGSZÓ 1938. június 12. tónk, valóságos Isten és valóságos Ür, a mi urunk. És végül pünkösd egyházalapító, templomokat építő ünnepe szerte hirdeti a megvilágító igén, ember-szívekbe oltott hiten keresztül: Urunk mindig velünk van és mi nem vagyunk egyedül soha! — Ugy-e, mennyi drága ajándék ez? Itt a vakáció, elhagyod az iskolát, de templomodat ne hagyd el s tankönyveiddel ne csukd be bibliádat is. Sőt vedd elő azt s meglásd, Isten igéjén keresztül bizonysággá teszi életedet és templommá otthonodat, ahol boldogság, öröm lakik, mert az Ür hajléka az. SÍRÁSOK. Széles e világon millió Árva sir: Millió árvának takarja Apját sir. E cudar világon árván sír Egy nemzet, Ütött az óra már, az idő Betelett! Millió árva szív, millió Árva könny, Mikor támad hajnal belőled A földön? Sys. Jézus szereti a gyermekeket. (10 év körüli kisfiú ül az asztal mellett, Biblia fölé hajolva olvas; észre sem veszi a szobába belépő fiatalabb testvért.) Tamás : Mit olvasol János ? Úgy tüzel az arcod, Szemedből is olyan boldog öröm csillog I Mesét olvasol tán ? Vagy tanulgatsz éppen? Ugye elárulod, hogy ily nagyon kérdem ?! János: Nem mesét olvasok, most nem is tanulok, Kicsiny Bibliámból Jézusról olvasok. Azt olvasom éppen, mint mentek Hozzája, Hogy a gyermekeket kezével megáldja. Nagyon szeret' tt Ő, minket gyermekeket, Azt ígérte: nékünk nyitja meg a mennyet- Olyan szép történet I Olvasd csak el Tamás, Vedd kezedbe ime ép itt van egy írás, Márknak az írása, rész meg a tizedik, A vers pedig éppen a tizenharmadik. Tamás : (Kikeresi a Márk evangélioma 10- részt és hangosan elolvassa a 10—13-ig terjedő verseket.) Valóban nagyon szép, gyönyörű történeti Ó, az a sok gyermek, de boldog lehetett 1 Láthatta a Jézust, ki ölébe vette, Ki jóságos kezét fejeikre tette. János : De szeretném én is a Jézust meglátni, Szerető szívembe örökre bezárni I Szeretni mig élek, mig a szivem dobog, Jézusom, Tehozzád sírig hű maradok! Tamás és János: Ó drága Jézusunk, mi is Hozzád vágyunk, Hajolj le mihozzánk, halld meg a fohászunk. Áldjál meg minket is, nyisd meg majd [a mennyet Ó Jézus, ó Jézus, Te ötök Szeretet! Mohácsi Anna tanító néni. Rucalakzi. Irta: Csite Károly bácsi. Még tizenegy óra sem mult el, a házi szárnyasok minden fajtája: tyúkok, rucák, ludak a konyhaajtó előtt zajongtak, követelték saját nyelvükön az ebédet. — Hej, kutyafékom! Nektek már dél van? Takarodjatok innét! —- Kergette Zsófi asszony a követelőzőket az ajtó elől, de hiába. Ijedten ugrottak ugyan pár lépéssel odébb, de azonnal vissza is jöttek. Jóska gyerek a pitvar-talpon ült. Ö sem bánta volna, ha megsült volna már a túrós rétes. Az ő gyomrocskája is delet érzett, de hát tudta, hogy még sokat kell várni. Édesanyja még csak ott tartott az ebéd készítéssel, hogy akkor nyújtogatta a nagy asztalon lepedőnyí nagyságra a rétestésztát.
