Harangszó, 1938
Kis harangszó
1938. június 12. KIS HAKANGSZó 47. oldal. Jóska unalmában az éhes szárnyasokat tréfálta tiles'. Apró kavicsokat dobált fel a levegőbe s amint a földre koppantak a kavicsok, versenyt rohantak érte a tyúkok, rucák. A tyúkok csalódottan kapták félre fejüket, de a rucák fel is kapták a kavicsokat, csak aztán eresztették le csőrükből. — Gá, gál ostoba, kapzsi, falánk nép! — szólt rájuk a hosszú nyakú eunár bosszúsan. — Azt hittétek, hogy jó falatokat kaptok el előlünk s kaptatok kavicsot. — Háp, háp, háp! Ne irigykedj hosszúnyak! Aki fürgébb, többet kap. — Várjatok csak. bekaptok még olyant is, ami megégeti a torkotokat. — Az is a miénk lesz, nem a tied! — hápogták versenyt a rucák. Egyikük átpillantott a léckerítés nyílása közt a szomszédos kovácsműhely udvarára, mire nagy örömhápogásba tört ki: Hejehuja, lakodalom! Mind enyém lesz, mind bekapom! Azzal úgy megiramodott .hogy háromszor is felbukott. — Én is, én is. háp, háp, háp,! — szaladtak utána a többi rucák. A kovács műhely udvarán dolgozott bőrkötényben, felgyíírt ingúiban az izmos kovácslegény. Veresen izzó vaslécből vaeladt le apró darabokat. — Háp, háp, háp! — Látjátok, milyen csodás, szép, piros kukorica pogácsákat dobál le a kovácslegény! — ugrott az első ruca a tüzes vasdarabkához s a következő pillanatban bekapta és rémülettel lenyelte. Hasonlókén a következő ruca is lenyelt egy vasdarabot, de több nem kellett egyiknek sem a tüzes pogácsákból. A lakmározó rucák lekókadt fejjel botorkáltak vissza de az utcaa'tónál tovább nem tudtak menni. A földreroskad- va haldokoltak. —- Nini, kot, kot, kot! Megjöttek a lakodalmasok! — kotkodácsolt egy kis kendermagos jérce csodálkozva. — Meg biz* a, gá. gá, gá! — nyújtotta a gunár a hosszú nyakát: A bús ruca-lakzi szomszédban megesett, Falánk rucatorkot pecsenye égetett. TERJESSZÜK A „KIS HARANGSZÓ-t!“ BIBLIÁJA Keresztyén tanítás. IV. A k<nnli<{. V. A gyón* és az árvaciora Június 12. — Máté 28:19. Máté 3: 13—17. Isten igéje nagy fontosságot tu- laidonit a keresztségnek. A/ emberek mégis hányszor semmibe sem veszik Sokszor még a szülők sem mennek cl a keresztelőre. És vájjon hányán tartják számon megkeresztelésük napiát?! Június 13. — Márk 16:16. Isten a ke- resztségben fogad kegyelmébe. Aki a keresztséget megveti, Isten ajándékát veti meg! Június 14. — Titus 3:4—7. Az Ige és a Lélek által válik a víz Isten erejévé a mi megtartásunkra. Hiszed-e ezt? Június 16. — Róma 6:3—4. A kereszt- ség azt kívánja tőled, hogy bűneidet naponként megbánd és naponként meghalj a bűnnek, hogy egészen Istennek és parancsa szerint élhess. Június 16. — Jakab 6:16. Megvallottad-e már lelkipásztorodnak egyszer is bűneidet? Június 17. — János 20:23. Lelkioász- torod bűnbocsánata azt jelenti, hogv Isten is megbocsátja és elfelejti megbánt s megvallott bűneidet. Június 18. — Lukács 22:19—20. Az úrvacsora nem emberi kitalálás, hanem Jézus Krisztus rendelése. Éppen ezért nem lehet bűntelenüi megvetni. Június 19. — Máté 26:26b, 28a. Jézus Krisztus teste és vére, amit úrvacsoránál veszünk. Tehát az Ür valóságosan jelen van és egyesül velünk. Június 20. — Lukács 22:17, 19. Jézus, hálát adva osztotta ki az utolsó vacsorát. Mennyire a hálaadás eledelének és italának kell számunkra lennie, mikor O ilyen nagy dolgot cselekedett értünk! Június 21. — Máté 26:28. A kegyelem új szövetsége az úrvacsora: nem úr és szolga, hanem Atya és gyermeke között. Június 22. — Máté 26:28. Jézus Krisztus vére bűneink bocsánatáért hullott. Ennek a bocsánatnak bizonysága az úrvacsora. Június 23. — Lukács 22:19—20. Nem az ostya és a bor a lényeg, hanem az igék, amiket Krisztus hozzájuk fűzött.
