Harangszó, 1938
1938-12-25 / 52. szám
412. HARANGSZÓ 1938. december 25. meg nem szervezte. Marczy István azonban azután is szeretettel őrködött iskolája felett, mely annyira a szívéhez nőtt. Amikor 1919-ben a csehek megszállták Dunaszerdahelyt, Marczy István nagy gonddal elrejtette mindazokat a tárgyakat, amelyek az új uralomnak szemet szúrtak volna s amelyek az elpusztítás veszélyének voltak kitéve, így elrejtette a címeres magyar zászlót, a himnusz falitábláját, mely az iskolában függött s a magyar címert. Ez utóbbit, amikor nyugalomba vonult s 1925-ben Dunaszerdahelyről Somorjára költözött, magával vitte s ott őrizte mind a mai napig. Most átadta nekem, hogy vigyem el a cseh katonák által kifosztott iskolánkba. Megköszöntem neki! Ma, a húsz éven át rejtegetett magyar címert, kifüggesztettük iskolánkban ... A fehérre meszelt iskolánk falát most csak két kép díszíti: a magyar címer és a magyar himnusz. A többit elpusztították a csehek kivonulásuk előtt. Úgy érzem azonban, hogy a megmaradt két kép bőven kárpótol a többiért! Hiszen mindkettő, minél tovább nézem, beszédes élőképpé válik. A megmentett magyar címeren a két angyal, mintha csak azt mondaná: „Nézzétek magyarok! Amint mi védjük a magyar koronát, a hármas halmot, a négy folyamot, úgy védi a magyar nemzetet a jóságos Isten, akihez a magyar nép ajkáról száll a megmentett falitáblán feltüntetett imádság: „Isten áldd meg a magyart!“ S. Gy. lelkész. MAGYAR KARÁCSONY. Le/ött hozzánk égi szárnyon ... Isten hozott szép karácsony! Öröm látnunk fényes orcád ... Nem oly bús már Magyarország! Bomlik a lánc észak felől, Rabok jőnek börtönükből... Szabadságunk szép virága, Teljeset nyit nemsokára! Kárpátokon, büszke bércen Kell, hogy magyar zászló lengjen! Székelyeknek szép hazája, Nem maradhat rabigába'! bánságunknak áldott földje, Hazánk minden kis göröngye Visszakerül mind-mind, vissza; Idegen nem bitorolja! Karácsonyi fényes csillag: Szórd tele nehéz utunkat Hit-remény-honszerelemmel, S az áldás nem maradhat el. Minden magyar imádsága Teljesültét Tőled várja: Üj karácsony!... áldott... Igaz .. . Légy még télben magyar tavasz! Dicsőség legyen Istennek! N. Kiss Lajos. Reggeltől estig a népfőiskolán. 1938 november 15.-e emlékezetes nap lesz mindig a Tessedik Sámuel Evangélikus Ifjúsági Missziói Intézet életében, de ha Isten engedi, az egész evangélikus egyház és Magyarország életében is. Ez a nap volt a népfőiskola első napja. Tizenkét legény honfoglalása volt ez. Tizenkét legény kísérelte meg, hogy szoros testvéri közösségben eltöltsön öt hosszú téli hónapot. Mi történik ebben az intézetben egy nap? Mit tud csinálni tizenkét legény reggeltől-estig öt hosszú hónapon át? Reggel hat óra. Ködös, barátságtalan, hideg reggel. Az intézet szerény épületeinek ablakai még vakon tágulnak a külső sötétségre. Hat óra 15 perc. Vadul kezd csörömpölni az ébresztő óra. Fény csillan fel az ablakokban: megindult az élet, A hetes gazda elsőnek ugrik ki az ágyból. -Katonás pattogó vezényszavak hangzanak el és pár perc múlva a kis csapat már k,örül- nyargalja a két kis házat reggeli tornaképen. Utána bizony jól esik a friss kútvízben a mosakodás. Frissen mosakodva, csillogó szemekkel kezdenek a napi beosztáshoz. Mindegyik megtalálja a maga munkáját. Kettő már serényen söpri a tanulóterem padlóját befűt és felterít a reggelihez. A többi addig a lakó-szobákban serénykedik, rendbehozva az ágyakat és a szétszórt ruhadarabokat, hogy a takarítóknak könnyebb legyen a munka. Fel-fel hangzik egy- egy szép ének, amely egyik fiúnak az ajkáról a másikra száll, játékosan, mint a labda az egyik kézből a másikba. A iiét óra már csendben találja a legényeket. Némelyiknek a feje alázatosan borul a bibliája fölé. — De a fiatál test is megköveteli a magáét, s félnyolckor ötömmel ülnek a párolgó kávéhoz. Az ének étkezés előtt és után frissen hangzik a reggeli derengésben. A közös áhítat után kilencig csendes foglalkozás. Előkerülnek az aznapi tárgyak füzetei. Esetleg egy-egy könyv. Készülődés arra, hogy befogadják azt, amit az a nap nyújtani fog. Kilenc óra, élesen csöng a gazda csengője. Az egybe sereglett fiúk énekbe kezdenek. Kezdetét veszi az első óra. Bibliaismeretet mutat a heti beosztás. Az ószövetség nagy alakján, Mózesen keresztül betekintést nyerünk, hogy ugyan mit is üzen minékünk Isten a mi üdvösségünkre. A füzetbe sor-sor után írnak a fiúk. Hiszen meg kell ismerni azt a könyvet, mely életünk „kenyere.“ Rövid szünet után következik a második óra: hittan. Isten nem engedi, hogy elvesszünk, hanem törvényt és Ígéretet ad; törvényt, hogy abban mint tükörben meglássuk önmagunkat. A négy első parancsolat alapján próbáljuk megvizsgálni magunkat. A harmadik óra már könnyebb, és gyakorlatibb, a vasárnapi iskola vezetőjének feladatairól szól. Közben elhangzik a kérdés is: mikor lesz már a -yakorlati tanítás? De hiszen a gyakorlat nem sokáig fog váratni magára. Az utolsó félóra a délelőttből a leggyakorlatibb. A napi renden ez a kérdés szerepel: milyen legyen az istálóm? Az előadó beszél a különböző istáló fajtákról, hazánkban, s külföldön. Milyen az egészséges istáló, milyen égtáj felé nézzen az ajtaja, a trágyagödör elhelyezése, milyen anyagból olcsóbb az istáló, egymásután kerülnek sorra a kérdések. A következő nap helyszíni szemle a faluban; példák áttanulmányozása, ha rossz karban van, hogyan lehet rajta segíteni, a hét végén a látottakat és hallotta kát dolgozat formájában füzetbe rögzítik. De közben már dél is elmúlt és bizony a reggeli kávé kevés volt. A naposok fürgén megterítenek és helyet készítenek a párolgó levesnek, főzeléknek, melybe disznótorok jóvoltából mindig kerül egy kis kolbász, szalonna, vagy füstölt hús. — Ebédután csöndes pihenés, levélírás és újságolvasás. De már félháromkor megint a tanulószobába gyalupad mellett találjuk a fiúkat. Kézügyességükről már több dolog beszél, lábtörlők könyvesállványok stb. Most is négyen háncsfonással foglalkoznak, míg egyikük gereblyét csinál, kettő pedig kosarat igyekszik fonni. Négy órakor azonban a Budapestről érkező tanár véget vet a gyakorlati munkának. Ma éppen a mezőgazdasági szakos tanár tart előadást a talajról és talaj javításról. Énekkel és imádsággal kezdődik és fejeződik be a munka. — "él hétkor este vacsoraidő. A napikérdések megvitatásának az ideje, az el- cseiidesedés lesz úrrá a fiúkon. Az esti áhítat után még szabad foglalkozás van kilenc óráig. A szabad foglalkozást sokszor felváltja a lelkibeszélgetés. Ez az dő a népfőiskola tűzhelye, mely köré odaülnek a fiúk, hogy tüzet fogjon az ő lelkűk is, Krisztus Szentleikének tüzétől. Az esti ének eléneklése után újból sötétek a népfőiskola ablakai. így megy reggeltől estig, egyik nap a másik után. Tanulás, önvizsgálat, küzdelem. Krisztus nélkül azonban mit sem ér mind ez. Hordozd ezért imádságaidban, hogy a népfőiskola állandó lakója Krisztus legyen. Szenczy Gábor. Az első magyar evangélikus népfőiskola első növendékei
