Harangszó, 1938
1938-12-25 / 52. szám
l'J38. december 25. HARANGSZÖ 413. Dicsőség o magassdgos tnennyeKben az Istennek és ti földön békesség és az embereihez /óakarut. KARÁCSONYRA. Karácsony szentestjén Az árhelyen állok, Közétek testvérek Lélekben elsaállok. Ott leszek majd én is Lélekben veletek, Mikor a fa körül Szent éneket zengtek Ha 772«jd a gyertyákat Sorban meggyujtjátok, Gondoljatok rám is Akár én tirátok. Milyen jő is nektek 7 i kik együtt vagytok, Karácsony estéjén, De sok mindent kaptok. De a katonának Ki őrhelyét állja A sors a két kezét Üresen kínálja. De azért a szentest Üröm mégis nékem; Megszületett Krisztus Meybocsájtja vétkem. Karácsonyi kisded Esdekelve kérünk, Te légy mindenkoron Urunk éz vezérünk Életünket vezesd Egyenesen célba, Legyen az más előtt Követendő példa. Csendüljön az ének Ajkunkon, testvérek, Szálljon magasztalás: Dicsőség nevének! HORVÁTH GYÖRGY tizedes. örltlfeteK az Úrban mindenkor; Isméi mondom, örülfelőle 1 Többen érdeklődtek a visszatért felvidéki országrész evangélikusai közül a Harangszó-Naptár iránt. Ezeknek szeretettel azt üzenjük, hogy ezidén még vegyék meg a duna- szerdahelyi lelkész szerkesztésében megjelent Evangélikus Naptárt. Igaz, hogy ebben a naptári rész és a vásárok jegyzéke még a régi csehszlovákiai viszonyokhoz alkalmazkodik — hiszen amikor az örvendetes visszacsatolás megtörtént, akkor a naptár már ki volt nyomva, — de illetékes magyar hatóságaink a naptárt átvizsgálták és a terjesztéshez az engedélyt készséggel megadták. A dunaszerdahelyi Evangélikus Naptár azután ezzel az évfolyammal megjelenését beszünteti és szolgálatát a következő évtől kezdve a Harangszó-Naptár veszi át. Ezt maga a szerkesztő, Stadtrucker Gyula dunaszerdahelyi lelkész közli a Harangszóhoz küldött alábbi soraiban: „...Kedves Testvér! Mi most már egy test és egy létek vagyunk! Itt nem lehet különbség magyar és magyar evangélikus között. Mi nem csinálhatunk egymásnak konkurenciát. Nekünk meglesz a kitűnő Harangszó naptárunk, a kitűnő Harangszó lapunk stb., itt nincs szükség másra. A felvidéki Magyar Evangélikus Szövetség eddig is azt szerette volna, ha a magyarországi nyomda termékeket terjeszthettük volna, de mivel az tiltva volt, kénytelenek voltunk mi kiadni néplapot, naptárt stb. Én szívesen vállaltain e munkát mert magyar evangélikus kötelesség volt! Most szívesen adom út, illetve mondok le a további szerkesztésről. Ennek folytán szíveskedjél értesíteni már most, az olvasókat, hogy ez a/ utolsó Evangélikus Naptár, jövőre a Harangszó naptára fog hozzánk bekopogni. Szives testvéri üdvözlettel Stadtrucker Gyula lelkész. Megfelent az. Isién iidiö- zítö Kegyelme minden em- berneK. Apró /ör/éne/elc. Azt már nem! Mária Terézia a pozsonyi országgyűlésen arra kérte a magyar rendeket, hogy mentsék meg veszélyben forgó trónját. Az egybegyűlt magyarok kardjukat kirántva kiáltották: „Életünket és vérünket, királyunkért, Mária Teréziáért!" Megkezdődött a hadi készülődés. Egy nemestől zabot kértek a királyi biztosok. „Azt már nem!" —• felelt az illető. „De hiszen kegyelmed is kiáltotta: „Életünket és vérünket...!" — „Életemet és véremet igen, de — zabot, azt nem!" — válaszolt a nemes. — Isten ügyéért lelkesedni, magunkat általános szólamokban felkínálni mindnyájan tudunk. De gyakorlati áldozatot hozni nem igen vagyunk hajlandók. Elégtétel. Miklós orosz cár ellensége volt a párbajnak. Egy alkalommal nagyon kérte egyik tisztje, hogy engedje meg néki párbajra hívni egyik tiszttársát, aki őt nagy társaság előtt pofonütötte. A cár a legközelebbi udvari ebédre meghívta mindkét tisztet, és a megsértettet az udvari méltóságok előtt megcsókolta s így szólt hozzá: „Fiam, e csókkal helyrehoztam a becsületedet!" Isten azt aKarfa, bogy minden ember idveziilfön és az Igazság Ismeretére elfusson. OLVASSUK A BIBLIÁT A mindig újra esedékes elindulás. December 25. Máté 4, 17 és Efezus 5, 14. A keresztyén élet kezdete: eljött hozzánk Isten királysága. Nemcsak erre a világra, a betlehemi istálló jászolában, hanem hozzánk is. El is kerülhetett volna, szabad tetszéséből azonban minket is keres. Ha nem akarjuk elszalasztani, meg akarunk menekülni: meg kell tél - ntink. Nemcsak a világtól Istenhez, hanem első sorban önmagunktól, hogy a Krisztusban éljünk. December 26. János 1, 29 és I. Ko- rinthus 1, 30. Isten Fia lehajolt hozzánk, mert máskülönben végünk volna. Ártatlan kis csecsemő képében jött. le, magát megüresítette, szolgai formában. Mint ember is megalázta és feláldozta magát, így vette el bűnünket. Azóta csak egy halálos bűn van: ha nem akarunk elszakadni bűneinktől és nem akarjuk azokat odaadni. Cserébe adja önmagát: bölcseségiil igazságul, szentségül és váltságul. Üres szívű, szegény emberekhez jön így, hogy befogadják. December 27. Cselekedetek 19, 2. és 1. János 3, 1—14. Kilódít a magunk útjáról a Szentlélek. Megindít és vezet. Nélküle üres szó az írás minden ajándéka. Honnan tudhatom, hogy vettem Szentlelket? Ha elfordulok magamtól és szaván fogom ígéretében Istent. Bizonyossá tesz, hogy Isten gyermeke lettem, megszabadultam, enyém az élet. Ezért kell elindulnom. Előre! Szívemet, életemet mindenestül oda kell szánnom. December 28. Lukács 9, 57—62. Aíoz- gósitási parancs Krisztus felszólítása. A hadüzenet megtörtént. Áll a harc a sötétség hatalmával. Kivételes helyzet van. Aki nem engedelmeskedik: halál jár érte. Időnkre, pénzünkre, szívünkre, magunkra bejelenti Krisztus Isten igényét, lefoglal minket. Mindenestül rendelkezésére kell állanom. Nem elveket, eszményeket kell megpróbálnom megvalósítani, hanem őt kell követnem. Előttem megy. Csak induljak utána. December 29. Galáciai 6, 9 és Titusz 2, 11—14. Helyre igazítja ez az ige fonák gondolkozásunkat. Az igaz, de még mennyire, hogy az üdvösséget Krisztustól kapjuk, ingyen. Szó se lehet cselekedeteinkről. De utána a keresztyén élet nem más, mint a jónak cselekvése. A jó: Isten akaratának engedelmeskedni! Minden erővel, áldozattal ezt a jót kell cselekednünk. Égjünk ezért a jóért! A keresztségben Isten népévé lettünk: igyekezzünk a jócselekedetekre! December 30. Kolosséi 1, 10 és I. Thesszalonikai 4, 1—10. Szentek vagyunk. Kevesebbel be se érhetjük. Szentek vagyunk, mert Istenhez tartozunk. Tulajdona lettünk, mert drága áron megvásárolt. Ráállitott az élet útjára. A keresztyén élet: út, a keskeny út. Ezen kell járnunk. A legnagyobbra hívott el: ehhez méltóan kell forgolódnunk. Életünknek ragyognia kell az elvetemedett és elfordult nemzetség közepette. (Filippi 2, 15.) December 31. Filippi 2, 1—4 és Zsidók 10, 24—25. A gyülekezet élő tagja lettünk. Ez a megtérés jele. Nem élhetünk a többiek nélkül. Együtt tidvözü- lünk vagy kárhozunk el. Nem szakadhatok el a többiektől, nem zárkózha- tom el előlük. A Szentlélek beleépített minket Isten templomába, Krisztus testébe. A gyülekezet felé kell tartanom naponta. Engednem kell, hogy Isten általam is összegyűjtse és közösségben megtartsa a hívőket. Urbán Ernő. OLVASD ÉS TERJESZD A I---------------HARANGSZÓT!
