Harangszó, 1938

1938-12-25 / 52. szám

410. HARANGSZÓ 1Ö38. december 2Ő. lészen. Krisztust a világnál* aáía az Isten; benne válik az emberiség nag-p csaláááá s énnél? 0 az egyetlen összetartó ereje. Szerfelé l?apl?od a mi szerencsétlen világunk. (Ez emberiség földi bálván?istenek térde előtt örjöng. Veszendő és halálraszánt, családi kötelékeket ostoba kezekkel szétszaggató emberek halljátok karácsony­nak angyali szózatát: 3Hegtartó született néklek a Krisztusban! Csak a Krisztusban, mert nincsen sen­kiben másban üdvösség és békesség! 0 a mi békességünk! Ügy szerelte Isten e vilá­got, Hogy az ö egyszülött Fiát aáta, bogy valaki tjiszen ö- benne el ne vesszen, tjuneui örök élete legyen. Az angyalok éneke. Amikor Isten nagy dolgot cselekszik az emberekkel, olyankor mindig megje­lennek az Ilmák angyalai. Angyal által ígérte meg Isten Ábrahámnak a Meg­váltó eljövetelét. Angyal képében küz­dött az Ür Izráellel, mígnem megáldot­ta őt. Angyalok által közölte Isten Iz­rael népével a törvényt. Angyalok kö­zött jelent meg Isten Ezsaiásnak a templomban, angyal által szólott Dá­niel prófétához is. Angyal intette meg Józsefet és angyal jelentette meg az Ür Jézus születését Máriának. — Angyalok jelenése riasztotta és örvendeztette meg a pásztorok szívét Betlehem mezején, karácsony éjszakáján. Angyalok szolgál­tak az Ür Krisztusnak a kísértések pusz­tájában és utolsó tusáján az olajfák he­gyén. Angyalok hirdették a feltámadás evangéliumát, angyalok vigasztalták a mennybeszállott Krisztus után szomor- kodó tanítványokat. Angyalok kísérték az apostolokat térítő útjaikon, ők nyi- togatták fel börtönük ajtaját és ők ál­lottak az első vértanuk oldalánál. Az angyalok Isten mennyei serege. szolgálattevő lelkek, az Ür engedelmes eszközei. Hogy mi a legfontosabb fel­adatuk, azt a nevük mondja meg. Ez a szó: angyal, annyit tesz mint követ, hír­nök. Isten követei ők, akik Isten nagy­ságos dolgait adják hírül az emberek­nek. Azért sohasem ők maguk a fonto­sak, hanem a híradás, amiről szólnak. Nem magukra mutatnak, hanem arra, aki küldötte őket. Minden szavok cse­lekedetük egyetlen trombitaharsogás akar lenni: vigyázzatok, ébredjetek! jön a nagy király! Karácsony szent ünnepén újra fel­csendülnek majd gyülekezeteinkben Lu­ther Márton csodálatos karácsonyi éne­kei. Az egyikben éppen a karácsonyi angyalok mondanivalóját szedte versbe, énekszóba: „Mennyből jövök most hoz­zátok, jó hírt mondok, jer halljátok.“ Másik énekében reformátori tömörség­gel mutat reá az angyalok munkájának közvetítő szerepére: „.Mennyből jővén az angyalok, tőlök haliák a pásztorok, hogy egy kis gyermek született, amint néktek ígértetett.“ Igen, ez az angyalok mondanivalója: hogy mit cselekedett Isten. Ki hallotta valaha, hogy egy angyal sajátmagáról beszélt volna? Csak az ördögök és az emberek beszélnek sajátmagukról. Az angyalok — hiszen éppen azért angya­lok — egyedül Istenről beszélnek, Azért zeng olyan kristálytisztán az énekük: Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek! Mi emberek itt a földön, így kará­csony táján, jól tesszük, ha figyelmesen odahallgatunk az angyalok énekére. „Mennyből jővén az angyalok ...“ Ehhez persze csendesség kell. Ki kell kapcsolni, le kell állítani az életünk sok lármacsinálóját. Újra, élőiről kell meg­tanulni a nagy leckét: csendben, hall­gatva figyelni. Mint a kisgyermek a padban. Mint a pásztorok őrtüzük pa­razsa mellett. Akkor, lehet, hogy meg fogjuk hallani az angyalok énekét. Ak­kor, lehet, hogy közülünk sokan majd nagyon nyugtalanok lesznek és nagy fé­lelem szállja meg őket. Mert különös nagyon ez az angyali ének: egyben üze­net is: örömüzenet és riadó, békehír és fegyverbehívás, felszabadítás és igény- bejelentés. „ ... született néktek ma a Megtartó...“ — De az is lehet, hogy sokakat közülünk betölt az a nagy bé­kesség, amelyről ugyancsak szól az an­gyalok éneke. Akik megtanultak hallgatni — és ugyan mikor tanuljon meg az ember hallgatni, ha nem karácsony éjszaká­ján, azok bizonyára majd meg is halla­nak valamit az angyalok örömüzeneté­ből. És akik előtt felvillámlott a nagy örömnek csak egy kis töredéke is, azok azon fogják magukat rajta kapni, hogy ők maguk is énekelnek, Igaz, bogy csak akadozva, dadogva, mint akik nem rég tanultak meg beszélni. De nem is csoda, hiszen csak az imént tanultak meg hall­gatni is. Nem is lesz olyan tiszta az énekük, mint az angyaloké. Hogyan is lehetne! hiszen ők nem angyalok, csak emberek. Szegény bűnösök, itt a földön. De mindenesetre olyan emberek, akiken megnyugodott az Urnák jótetszése, s akiket azért betölt az Istennel való bé­kesség és akik éppen ezért egyedül Is­tennek adják a dicsőséget! Így lesz az angyalok éneke a menny­ből, itt a földön az emberek imádsá­gává. Jézus Krisztus djcsértessél, hogy érettünk megszülettél! Groó Gyula. Szüleiéit néktek ma a Megtartó ki az Ür Krisztus, a Dávid városában. Milyen lesz a karácsonyod? Üjra itt a karácsony. Vájjon kit hol s hogyan talál meg? Nincs még egy ün­nep, amelyre annyit készül a világ. Nincs még egy ünnep, amely annyi em­bert és akkora tőkét mozgatna meg, mint a karácsony. Hatalmas ipari és közgazdasági tényező lett a karácsony. Ebben a sürgő-forgó, lázasan készülő ajándékot osztó karácsonyban vájjon milyen lesz a te karácsonyod? » Dúsan terített asztal, roskadásig megrakott karácsonyfa. Mindenre gon­doltak, csak arra nem, akitől való „min­den jó adomány és tökéletes ajándék.“ Biblia, énkeskönyv ezen a napőn sem ke­rül elő, Isten házába ezen a' napon sen? kívánkoznak. Mindössze többet alusz­nak és bővebben esznek, mint máskor A karácsony Lelke nem érintette meg a lelket. Íme az istentelen ember karácsonya! Dús gazdagság közepette is nyomorú­ságos szegény karácsony. * Üres asztalfia, didergető, hideg szo­ba. Nincs karácsonyfa, nyoma sincs az ajándéknak. Uj cipőre, ruhára dehogy is gondolhatnak! Rongyokba burkolt test­tel, gondterhes arccal reszketnek a ri­deg odúban. íme a nincstelen szegény karácso­nya. Vájjon akad-e majd szív, amely ezek felé is dobban, láb mely ezek felé is megindul, kéz, amely lenyomja a hi­deg szoba ajtókilincsét, — jótét lélek, amely a szeretet ünnepén, egy kis sze- retet-meleget visz ebbe a hajlékba?! «

Next

/
Thumbnails
Contents