Harangszó, 1938
1938-12-18 / 51. szám
404. HARANGSZÓ 1938. december 18 ÉNEK a felvidék egy része felszabadulásának örömére. Dallam: Tündöklő hajnali csillag. Őszbe borult már a világ, Egymásután hull a virág, Gyenge a nap ereje; Sárga levél csak úgy pereg, Hulladoz a hideg derek, Fagyos esők permete. Ázva, Fázva, Néma ajkkal didereg már a kis madár, Haldoklik az egész határ. De milyen más most ez az ősz, Mint a húsz év előtti bősz, Nemzetrontó nagy vihar, Mikor napunk sötétbe tűnt És úgy látta fájó lelkünk: Ez a nemzet már kihal. Minden Itt lenn Elmúlásról és halálról szólott akkor És feljajdult a néma tor. Csillag ragyog most az égen, Magyar csillag, úgy mint régen j Fut előle a sötét; A lehulló falevelek Mind felfelé integetnek, Zengik népünk örömét. Ismét Jobb lét Derül végre húsz év után a magyarra, Felemeli Isten karja. A halottak bús napjára Öröm áradt a hazára, Feltámadás öröme; Hosszú gyászos rabság után Kijöhet már az ajtaján A magyarság nagy zöme. Sírva Hívja Vissza őket örömében most a haza, így vált őszünk im’ tavaszra. Jöjjetek csak vissza hozzánk, Itt titeket senkise bánt, Egyesülünk veletek; Oszoljon el minden bánat, Többé nekünk mi sem árthat, Megérünk új ezeret. Hála Száll ma Minden ajkról az ég felé itt a honban, Énekeljünk hát boldogan! Hulló virág, hulló levél Hatalmadról csodát beszél, Egek Ura, jó Atyánk ! Neked zengjen dícséneket Minden férfi, minden gyermek, A földmive8, hogyha szánt! Aztán A lány És az asszony, minden lélek a hazában Magasztaljon hő imában ! Áldva áldjuk nagy nevedet Hogy megtartád kis népedet, Örök jóság, Szeretet! A sötétből mely a fényre Elvezetett mostan végre, Áldott legyen szent kezed ! Emelj Jól fel Minden bűnön, pártosságon és a szennyen, Hogy tavaszunk örök legyen! Imreh Sámuel. Kedves Magyar Véreim! Most amikor újra elhagyom Finnországot és másik közös testvérnépünkhöz Észtországba megyek, szeretettel gondolok vissza a Magyarországon töltött időre. Szívből köszönöm azt a sok szerete- tet, amelyben mindenfelé részem volt, amerre csak megfordultam. Nehéz lenne fölsorolni azokat a gyülekezeteket és azokat ä kedves ismerősöket, akik iránt nagy hálára vagyok lekötelezve. Nagy érdeklődéssel és izgalommal kísértem figyelemmel a legutóbbi magyar eseményeket. Nem is csoda, mert akkor indultam el Magyarországról, október elején, amikor a legfeszültebb volt a helyzet. Igen örültem annak, hogy egy millió magyart visszacsatoltak Magyar- országhoz. Szívesen megfordultam volna a Felvidéken is, de lezárt határ és nyugtalan helyzet miatt le kellett mondanom erről a tervemről, így sajnos nem volt alkalom megismerni a Felvidék szépségeit és nem nyújthattam testvérkezet az ott élő magyaroknak, mint tehettem azt Erdélyben. Hiszem, hogy a megnagyobbodott Magyarországon növekedik az élő Istenbe vetett hit, aki bizonnyal visszaadja a többi területeket is, ha mi valóban őhozzá fordulunk. Isten áldja meg a magyar hazát, a magyar népet és a magyar evangélikus egyházat. YIonért Reino. Apró löriénetek. A bárány. Egy német templom tetején köböl ki faragott bárány látható. Története a következő. Valamikor régen a templom- tetőt javították a munkások. Az egyik munkás hirtelen elvesztette az egyensúlyt az állványon és lezuhant. Zuha nása annál borzalmasabb volt, mert lenn a templomtér éles kövekkel volt kirakva. De éppen ott legelészett egy bárány és a munkás arra esett. A zuhanás súlya a szegény bárányt agyonsúlytotta, de az ember sértetlen maradt. Csodálatos megmenekülése emlékére a munkás kifaragta kőből a bárányt és felállította arra a helyre, ahonnét leesett. Egyenlőség. A hercegi uradalom juhásza a nyái legeltetése közben egy megszáradt emberi koponyára bukkant. Miközben elmélyedve nézegette a megfehéredett csontot, észre sem vette, hogy mögötte áll ura, a herceg. „Miért nézed olyan sokáig azt a koponyát?“ — kérdezte a juhászt. „Azon tűnődöm — felelt a juhász — hogy kié lehetett ez a koponya: herccgé-e, vagy juhászé?“ Nyiss kaput! Egy fiatal katona mesélte a következőket: „Kaszárnyánk kapujában álltam egyszer őrt. Sötét éjszaka volt s ezért figyelmesen tekintettem jobbra is, balra is, nehogy feljebbvalóim valamelyike meglepjen s az előírt tiszteletadás elmulasztása miatt megdorgáljon. Amint így figyeltem, egyszerre csak lódobogást hallottam a távolból. A szigoráról jól ismert századosom volt. Amikor a közelembe ért, fegyveremmel szabályszerűen s lehető legfeszesebben tisztelegtem neki s ő ahelyett, hogy megdicsért volna, ezt kiáltotta felém: „A tisztelgéseddel ugyan sokra megyek. Nyisd ki inkább a kaput, hogy bemehessek azon!“ Erre lekaptam a fegyveremet s vilámgyorsan nyitottam ki előtte a kaput, amelynek kinyitásáról egészen megfeledkezítem.“ Az adventi időszakban ez a kis történet mondani akar valamit. Azt akarja mondani, hogy tiszteletadással és ünnepléseddel a te Urad és Üdvözítőd az, aki ismét az ajtód előtt áll és zörget ebben az időszakban, ö sem megy sokra. Ö többet, sokkal többet vár tőled, azt várja tőled, hogy a szíved ajtaját, amelynek kinyitásáról eddig megfeledkeztél, nyisd ki előtte. Vitéz Berkényi Ede. Karácsonyi gyermekünnepély. * Szerepel két beszélő kar, egy énekkar, 1 vagy 2 szólista beszélő. Gyermekek közös éneke: Gyermekek figyeljetek... Hall. 57, 1. 3. vagy 151, 1—2. vers. I. szólista: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Urnák útját, egyengessétek az Ö ösvényeit. I. kar: Nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van. II. kar: A nép, mely sötétben jár, lát nagy világosságot. II. szólista: Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk és az uralom az ő vállán lesz és nevezik őt csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének. I. szólista: Örülj nagyon. Sión leánya, örvendezz Jeruzsálem leánya! íme jön néked a te királyod; igaz és szabadító f'ő, szegény és szamárháton ülő. Gyermekek éneke: Az áldott orvos közeleg... Hall. 15, 1 vagy 128, 1. vers Szavalat (Kisharang, XII. évf. 23. sz. „Jön a király.“) I. kar: Ti kapuk emeljétek fel fejeiteket és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya. II. szólista: Kicsoda ez a dicsőség királya? I. és II. kar: Az erős és hatalmas Ur! II. szólista: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Gyermekek éneke: Mennyből jövök. 1—3. vers. 131. Lelkész rövid beszéde. Karének, vagy gyermekek éneke: Boldog örömnap derült ránk. .. 1—3. vers. 139. 4 gyermek éneke, vagy énekkar: „Parancsolá Augusztus császár...“ (Kolozsvári énekeskönyvből 1751-ből, kapható Schulek Imre karnagy, Budapest, I. Lipótmezei-út 7.) * Évről-évre sok gondot okoz az iskolás gyermekek karácsonyi templomi ünnepélyének összeállítása. A fenti gazdag tervezetet, mely Marcsek Jánosné összeállítása, mintául közöljük.
