Harangszó, 1938

1938-12-18 / 51. szám

1938. december 18. HARANGSZÓ 403. oldal. gedélyt. Zaklatásnak még sokáig ki vol­tak téve. Az egyházközség jegyzőköny­vében olvassuk, hogy még 1789-ben is követelte a római katolikus pap a stólát az olyan szolgálatért, amelyet evan­gélikus lelkész a saját híveinél végzett. A helytartó tanács intézkedése alap­ján Dunaszerdahely, Misérd és Tores is a somorjai evangélikus egyházhoz tar­toztak. Misérd és Tores 1814-ben, Duna­szerdahely pedig 1847-ben anyaegyház­zá lettek. Ettől fogva nyugodt meder­ben folyt az egyház élete. Nem kellett küzdenie erőszakos elnyomatás ellen s minden gondját belső egyházi élete és iskolája kiépítésére fordíthatta. Nem fe­ledkezett el legfőbb hivatásáról: Isten országa építéséről és az evangéliumi igazságnak tiszta hirdetéséről. Az egyház története 23 lelkészről és 14 tanítóról tesz említést, akik áldáso­sán működtek a somorjai egyházban. Meg kell említenünk a kiváló theoló- gust és nagy egvháztörténészt Bauhofer Györgyöt, ki 1829-től 1844-ig volt Sö- mórján lelkész, kinek a prédikációi hallgatására gyakran lejött Pozsonyból Mária Dorottya főhercegasszony is. So- morjáról Budára került lelkésznek és ott kedvelt papja lett a főhercegasszony­nak, Ritter Károly főesoeres, 41 évig működött Somorján, felvirágoztatva a gyülekezetei és annak iskoláját. Dr. Halmi Béla. a világháborúi után bekö­vetkező időben, mikor Somorja is cseh­szlovák megszállás alá került s az egy­ház önkormányzatát felfüggesztették, hősi küzdelmet folytatott „szabad“ egy­házával a jogtalanság ellen. A küzde­lemben 1930-ban bekövetkezett halála akadályozta meg, mikor Somorja belé­pett a szlovenszkói egyetemes evangé­likus egyházba. A somorjai evangélikus egyház szá­mára 1938 október hava hozta meg a felszabadulást. Október 4.-én a város hurcolt katonák és polgárság fellázadá­sától féltek az oroszok, ezért a foglyo­kat Szibériába vitték. Ezeket a foglyo­kat legnagyobbrészt hozzátartozóik is elkísérték a száműzetésbe. A fogságban és nyomorúságban az evangélium vi­gasztalta meg őket s igazi, nagy lelki ébredés keletkezett közöttük. A foglyok iskolát alapítanak, bibliaórákat és ösz- szejöveteleket tartanak. A szegények és betegek számára intézményeket létesí­tenek, melyekhez külföldi egyházaktól segítséget kapnak sok esetben. A békekötés után ki-ki hazament, a foglyok között volt egy sereg „feléb­redt“ lelkész és katonatiszt. A fogság­ból hazatért embereken keresztül in­dult meg az ébredés. Ez az idő 50 esz­tendeig tartott. Nemcsak ennek az 50 esztendőnek, de az egész finn keresz- tyénségnek is a legjellemzőbbje ezeknek az ébredési mozgalmaknak a megindu­lása. Nem szabad azonban azt hinni, hogy ezek az ébredési mozgalmak har­cok és ellenállás nélkül voltak. Az első felébredt papokat az egyház is üldözte missziói tevékenységükért, később ma­ga az egyház veszi kezébe és irányítja íz ébredési mozgalmakat. Megérti, fel­fogja ennek a mozgalomnak jelentősé­gét azt falai közé bevitte s vele az egész inn keresztyénséget megtermékenyítette. A XIII. század közepe táján kezdődik egy sajátos jelenség az eksztatikus vagy önkívületi állapotban prédikálók moz­piros fehér zöld díszbe öltözött. Gyüle­kezetünk az nap este hálaadó istentisz­teletet tartott s könnyes szemmel, nagy lelkesedéssel énekelte el az Ur házában a hazádnak rendületlenült és az Isten áldd meg a magyart, amit 20 esztendőn keresztül nem énekelhetett. Hálás szív­vel mondott köszönetét az isteni kegye­lemért, mely „víg esztendőt" hozott a magyar evangélikusokra is. A somorjai evangélikus templom 1934-ben volt 150 esztendős, mely al­kalommal a gyülekezet 25.000 korona költséggel az oltárt, az orgonát és az egész templomot újjá festtette. Az elő­dök hithűsége és áldozatkészsége nyil­vánuljon meg a jövőben is ebben a gyü­lekezetben. Legyen az evangélium vilá- go^ágának és áldást adó hatalmának biztos fellegvára. L/c. Fizély Ödön lelkész. A visszatért Felvidék evangélikusságának az anyaország egy­házi szervezetébe való beolvadása folya­matban van. Mostmár véglegesen kiala­kult, hogy mely gyülekezetek tértek ha­za. Ezeknek jegyzékét az alábbiakban adjuk. A tiszai egyházkerülethez visszatért anyagyülekezetek. Gömöri egyházmegye: Balogpádár, társegyháza: Perjése, Gömörhosszuszó, Gömörpanyit, Jolsva, Jolsvatapolca, Kun- tapolca, Rozsnyó, Sajógömör, Süvete, Osgyán, Rimaszombat, társegyháza: Ri- matamásfalva, Tornaija (missziói). Hegyaljai egyházmegye: Kassa I, (magyar-német), Kassa II, (szlovák). Kishont i egyházmegye: Várgede. Tiszavidéki egyházmegye: Ungvár, Munkács. galma. Ezek az eksztatikus, önkívületi állapotban prédikálók többnyire gyen- ,ireszervezetű nők, de tanításuk tiszta lutheri tanítás és erősen ébredő erejű. Azért említem meg ezt a mozgalmat, mert az ébredési mozgalmak lelki gyö­kereit ezekben kell keresni. A felébre­dés megindulása után, mikor az egyház !s kezébe veszi a mozgalmat, az egy­háztól az állam is átvállal bizonyos ter­heket. A bel- és a külmissziói egyesüle­tek megalakulása és az ébredési moz­galmak a finn nép műveltségi, erkölcsi és szociális színvonalát erősen felemel­ték. Az 1869-ben megjelent új egyházi törvénykönyv, a megújuló egyházi éle­tet a mai napig szabályozza. Ezek a törvények megengedik az összejövete­lek (seuratok, amint azt a finn roko­naink nevezik) tartását, azzal a kikö­téssel, hogy az istentisztelet idején sem­miféle vallásos összejövetelt nem lehet tartani. Ennek a törvénynek megjele­nése ó(a az országban mindenhol tarta­nak ilyen seurátokat, összejöveteleket, magam is többhelyen voltam, ilyen val­lásos összejövetelen, de legnagyobb ha­tással volt reám az a vallásos összejö­vetel, mikor a felébredtek szigetén vol­tam. Ez a kis sziget nem messze van Helsinkitől. Estefelé indultunk el hajón a kis szigetre, nálunk ebben az időben már sötétség borul a tájr», ott még ek­kor szép .napsugaras este vo4t. Megható A dunáninnenl egyházkerülethez visszatért anyagyülekezetek. Barsi egyházmegye: Fakóvezekény, Léva. Fejérkomáromi egyházmegye: Rév­komárom. Nagyhonti egyházmegye: Csánk, Kis- csalomja, Százd, Apátmarót. Nógrádi egyházmegye: Fülek, Lo­sonc, Maskófalva. Pozsonyi egyházmegye: Alsószeli, Dunaszerdahely, Felsőszeli, Magyargu- rab, Somorja, Érsekújvár. A tiszai egyházkerülethez visszatért leánygyülekezetek. (A zárójelben olvasható nevek azt az anyaegvházközséget jelentik, arhelyhez az illető leánvegyházközség tartozik.) Gömöri egyházmegye: KecsŐ, Pel- cőcardó (Gömörhosszuszó), Lekenve, Mellété, Özörény (Gömörpanyit), Mig- Mszpatak (Jolsvatapolca). Gömörrákos 'Nandrás?). Csúcsom, Jólész. Sajóháza, Rnzsnvórudna, (Rozsnvó), Lőkös, (Sajó- ,Tömör), Kisoerlász. Mikolcsány, (Süve­te), Kétkeresztur (Osgyán). Kishonti egyházmegye: Dúsa (Rima­szombat).. A dunáninneni egyházkerülethez visszatért leányegyházközségek. Barsi egyházmegye: Farnad (Fakó­vezekény). Nagyhonti egyházmegye: Dacsóke­szi. Inolvszakállas (Százd). Nógrádi egyházmegye: Erdőszeles­tény, (Balassagyarmat), Losoncapátfal- va, Mucsény (Losonc). Pozsonyi egyházmegye: Taksonyfal­va, Nemeskajal (Felsőszeli). * * * Egyetemes egyházunk vezetősége több fontos ügyben tárgyal a különféle minisztériumokban a visszatérő evan- gélikusság javára. jelenet következett, a finnek a magyar himnusszal fogadtak bennünket, viszon­zásul mi is elénekeltük a finn himnuszt. Itt a szigeten egy vallásos összejöve­telen vettünk részt, hol egy fiatal leány tartott bibliamagyarázatot s mondha­tom, olyan szép és magasszárnyalású beszédet mondott, hogy először azt hittem, valami fiatal papnő, még na­gyobb volt csodálkozásom, mikor meg­tudtam, hogy a fiatal leány egyetemi hallgatónő. De magyarázott bibliát, imádkozott teljes megértéssel és ihlettel kis felébredt finn masamód leány is. A finnek mindig megtartják az u. n. nyári összejöveteleket, melyekre az or­szág minden részéből 8—10 ezer ember 'rvülekezik össze. Hetekkel előbb elin­dulnak ezekre az összejövetelekre az or­szág legtávolibb részeiről, a finn fele­kezetek, papok és a nép egyarárlt, s fe- ’eithetetlen lelki benyomásokkal gaz­dagítva térnek vissza csendes hajlé­kukba. A finn felébredtek, papok, lelkészek sokszor hetekig, hónapokig utaznak der­mesztő hidegben szánon, hogy az or­szág több helyén összejöveteleket tart­sanak. Mennek fáradságot és csügge- dést nem ismerve, mert Isten nagyobb dicsőségére teszik, s érzik, hogy erre hívta el őket Isten, tudják, hogy az ébre­dés nem emberek munkája, hanem Isten lelke támasztja azt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents