Harangszó, 1938
1938-12-04 / 49. szám
29. évfolyatíl. 1938. december 4. 49. szám, Alapította: KA Pl BÉLA 1910-ben. Laptulajdonot: Dunántúli Luther-8zövataAg. Magjalanik minden vaaárnap. lnn«n milllhlit un.* alatt lét halanként ■ KIS HARANQ3ZÖ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Poatacsekkazámla: 30.520. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha <5 velünk, ki ellenünk? Az Űr a ml oltalmunk! A Har an fizu aserkeaztö-kiadóhivatala GYŐR! j U., Petöti tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o*os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Készüljelek! Legyenek a ti derekaitok felövezve és szövétnekeitek meggyújtva. Lukács 12, 35. Aki útra készül, nem ölthet hosszú-bő ruhát, hanem testhezálló öltözetre van szüksége. így értendő a Krisztus szava: Jól felkészüljetek, vigyázzatok a szóra, — szövétnek legyen a kézben, mert nem tudjátok se az órát, se a napot. A halál ugyan biztosan rátok nyit majd, de órája ismeretlen. Azért hát csak várni, várni azt az órát! Dolgozz úgy, mintha örökké élni akarnál s mégis vedd úgy, mintha ebben az órában meg kellene halnod. Ez az, hogy: derekunk | legyen felövezve, mikor a Vőlegényt várjuk. E tanítás azonban lesújt és vezeklésre kényszerít. Mert egyikünk sincs annyira készen, hogy nyugodtan várhatná az Ür napját. Szerelmesei vagyunk leggonoszabb ellenségünknek, a testnek, — ezért-aztán félünk a haláltól. Aki nincs még eléggé felövezve, kiáltson csak bűnbánattal Istenhez: javunkra írja. Ha azonban elbizakodunk, akkor ne számítsunk kegyelmére, sőt rovásunkra írja. Mert a gyarlóságot még csak tűrheti az Isten, de a gonosz semmibe-vevést nem szenvedheti. Aki tehát úgy érzi, hogy nincs készen, vallja be Istennek, könyörögjön segítségért s az Isten bűnbocsátó kegyelméből maga övezi fel. Dr. Luther Márton. Vigyázzatok, azt kiáltják Az őráljók s zengjen imádság. Sión, közéig a nagy király! Éjfél immáron az óra. Ajkuk megnyílik égi szóra: Szüzek serege készen állj! Nosza ébredjetek, Jön vőlegényetek, Lámpástokkal készüljetek, Örüljetek, — eleibe siessetek! *** Szemelvény a „Jer, örvendjünk keresztyének!" clmö október elején megjelent áhítatossági könyvből. A tékozló fiú. 10. Visszamegyek atyámhoz. ,,Felkelvén elmegyek az én atyámhoz.“ (Luk. 15, 18.) l:. „Ehen pusztulok.“ Ez a két szóban foglalt igazság reflektorsze#űen világította be a tékozló fiú útját. Isten megengedte, hogy ily súlyos helyzetbe kerüljön. A súlyos helyzet térítette le a bűnös útról. Ha atyja élelmet és ruhát küldött volna neki s ezzel enyhítette volna nehéz helyzetét, elveszett fia ottmaradt volna a messze idegenben. Hány ember kiáltott már a bajban Istenhez segítségért. Isten azonban nem hallgatta meg. Nem azért, mert nem tudta, hanem mert nem akarta meghallgatni. Tervébe tartozik: hadd csapjanak össze a szükség hullámai az ember feje felett s ne elégedjék meg félsegítséggel, hanem térjen meg. A bajban levő ember sajnos olyan, hogyha már semilyen kiútja nincsen, akkor jut eszébe azt mondani: „visszamegyek atyámhoz.“ Van olyan ember is, akit a szükség, a baj teljesen megbénít. Elveszti tetterejét. Úgy gondolkozik, hogy úgyis minden mindegy. Megjavulni már úgysem lehet, erről már lekéstünk. Mások viszont megszokják a bajt s teljesen elernyednek. Ilyen gyülekezeti tágunk igen sok van. Nem érzik már, hogy egyszer jobb napokat is láttak s nem is merik remélni, hogy majd egyszer még rájuk is köszönt szebb jövő. Az ilyeneket szeretnők ébresztgetni. Ök olyanok, mint a szakadék szélén alvók, akik abban a veszélyben forognak, hogy lezuhannak a mélységbe. Egy öreg sorompóőr leeresztette a sorompót s a nap legnagyobb részében aludt. Ha költögették, azt válaszolta: „mindjárt megyek,“ de nem ment, hanem tovább aludt míg a várakozók megunva a dolgot, durván felköltötték s úgy figyelmeztették kötelességére. Közülünk sokan elaludtak a szomorúságtól és a szükségtől. Ha szólít- gatják őket, azt válaszolják ugyan: „megyek“, de nyugodtan tovább alusznak. A tékozló fiú nem így tett. „Visszamegyek atyámhoz.“ Nemcsak mondta, meg is cselekedte. „Atyám“, ez oly édes szó, oly jól esik kimondani. Boldog ifjúságát juttatta eszébe. Volt még édesatya! Volt még kihez menekülnie! Volt még kinél segítséget keresnie! Talán tenálad is ugyanaz a helyzet? Az ég Ura minden bűnöd dacára jó Atyád akar lenni. Ezt Jézus mondta. Az a Jézus, aki a te Üdvözítőd is. Te is olyan fia vagy mennyei édes Atyádnak, aki után az Atya már vágyódik s akire már régén vár, Nem akarsz hazamenni Atyádhoz? /' ' / \ ■ ' ( REFORMATS 1
