Harangszó, 1938
1938-11-20 / 47. szám
1938. november 20. HARANGSZÓ 373 mazni. Magyarországra is áll: „Egy új nap még mindent megváltoztathat.“ A Felvidéken történt események olyanok, mint a felkelő nap első sugarai: ígéret arra, hogy Erdélyben és a Délvidéken is fel fog még kelni az igazság napja. Akkor, amikor hálát adunk az Istennek és örvendezünk az elmúlt napok eseményei felett, szívből vágyódunk az után a nap után, amelyen a magyar népcsalád a maga egészében gyűlhet össze dicső zászlója köré. A magam részéről mindenekelőtt azt kérem Istentől a magyar nép számára, hogy a kegyelemnek az a vezetése, amellyel Isten ezekben a napokban a magyar népről csodálatosan megemlékezett, fordítsa rokon népünk lelkét és figyelmét az ég felé. Oh bárcsak ióvátétetnék az az igazságtalanság is, melyet az evan- géliomi hit ellen a reformáció után követtek el Magyarországon. Az lenne igazán az öröm és üdv napja. Isten áldd meg a magyart! Viljanen Pál. Történelmi nyilatkozat. A révkomáromi evangélikus egyház- község. amelynek önállóságáért 18 évig küzdött hős lelkésze, .Jánossy Lajos esperes és fia dr. Jánossy Lajos (ma egyetemi tanár) a város visszacsatolását követő napon, a megszállt terület gyülekezetei közül elsőnek a következő ünnepélyes határozatot hozta: „A komáromi ágostai hitvallású evangélikus egyházközség, amely mindeddig akarata ellenére akadályoztatott a törvényes magyar egyházi közösségben való részvételben, Isten iránti hálával köszöni felszabadulását és tisztelettel kéri, hogy a dunáninneni egyházkerület főhatóságának teljességébe fogadni kegyeskedjék." Révkomárom, 1938. november 7. Az egyházközség vezetősége. Koporsó mellett sem hirdethet egyházunk mást, mint az Isten igéjét. Isten igéjét, amely ítélet és kegyelem. Ne kérjük és ne kívánjuk hát a lelkésztől, hogy „szép búcsúztatót“ mondjon és rikasson. Minden búcsúztató ember- magasztalás, már pedig egyedül Istené minden dicsőség. Minden rikatás a sebekben való vájkálás, ez pedig keselyüknek való foglalkozás. A mindentudó Isten úgyis ismeri az elköltözöttet, anélkül is, hogy mi dicsérő szavak kíséretében bemutatnánk néki, a gyászolók szíve pedig úgyis eléggé fáj, ha nem tépjük is véresre mindenféle rikató szavakkal. Az evangélikus egyház a koporsó mellett, a sírparton egyet cselekszik: hálaadásra, bűnbánatra és hitvallásra hív az Isten színe előtt. A rikatós búcsúztatók pogány szokása pusztuljon! November 20.-a ezidén egyházunkban a halottakról való megemlékezés alkalma. Emlékezz meg hazatért kedveseidről! De ne pogánymódra, hanem evangélikus módra!! MINDENT VISSZA! Magyar zászlót lenget a szél, Krasznahorka várán; Visszakaptuk húsz nehéz év, És könnytenger árán. Visszakaptuk: Komáromot, Losoncot és Lévát, Ügy találtuk mindet, mint egy Agyonsebzett prédát. Ungvár, Munkács, Érsekújvár, Újra magyar lettél; A húsz évi rabságodból Újra megszülettél. Megszólalt a kegyes Isten Odafent az égben: Újra magyar lettél Kassa, Régi dicsőségben. Hiába volt mindenféle, Kitalált cseh gazság; Győzöff mégis az Istennel A magyar igazság! De mi ebben nem nyugszunk meg, Mindent, mindent vissza! Mind magyar az ki a Garam, Nyitra vizét issza. Hol van még a dicső Erdély, Bácska és a Bánát? Mikor látjuk végre megint, Brassót, Szeben várát? Mikor hallik magyar nóta Kincses Kolozsváron? Esküdjél rá magyar testvér; Még a jövő nyáron! Ne nyugodj hát magyar testvér, Kiáltsd: Mindent vissza! Hallja meg az egész világ; Mindent, mindent vissza! Jó Istenünk, Édesatyánk, Már csak arra kérünk; Szép hazánkat egészében Adjad vissza nékünk. Horváth György tizedes. OLVASD ÉS TERJESZD A HARANGSZOT! Van-e már Naptárod? Az elmúlt évben a Harangszó- Naptár olyan kelendőségnek örvendett, hogy két kiadásának 14 ezer példánya hetek alatt elfogyott és még ezer rendelést nem tudtunk kielégíteni. 'Ezidén is rohamosan fogynak a példányok. Nagyon sok lelkészt és tanítói hivatal másodszor is rendelt már. Szerezze be ki-ki a Naptárt, míg el nem fogy. Ára 50 fillér. Példányonkint való rendelés esetén 62 fillér, amely összeg bélyegben is beküldhető kiadóhivatalunkhoz. OLVASSUK A BIBLIÁT A kegyelem mérlegén! November 20. Márk 14, 3—8. „Ami tőle telt azt tévé“ Jézus ezt nemcsak elfogadta, hanem elismeréssel kiemeli a zúgolódókkal szemben. Milyen jó tudni azt minékünk gyenge, tehetetlen embe reknek, hogy az Úr nem kíván tőlünk erőnket túlhaladó szolgálatot. Ő a kevésnek, kicsinek kegyelmes megítélője. Amit azonban ennek a bűnös asszonynak a védelmére mondott, azzal nemcsak bátorítani akart, hanem figyelmeztetni is a mi mulasztásainkra: Megtettük-e Jézusért, szent ügyéért mindig azt, ami tőlünk telik? November 21. Máté 25, 75—23. Jó szolgáknak ítéli őket az Ür, pedig nem tettek mást, csak forgalomba hozták azt, amit kaptak. Nem méregették erejüket, képességüket. Nem mérlegelték nagy óvatossággal, hogy mijük volt. Krisztus ügyén semmit sem lendítenek azok, akik ugyan telve vannak jószándékkal, de mindig valami feltételhez kötik munkába lépésüket! A jelen drága lehetőségeit kihasználatlanul hagyják Szerencsésebb körülményekről, jobb lehetőségekről való álmodozás, a sátán munkája mibennünk. „A pokol útja jó szándékkal van kikövezve.“ November 22. Máté 25, 24—30. Emberi gondolkozásunkat egészen megzavarja ez. Mi azt mondanánk, hogy egyenesen erény volt az, ahogy ez a szolga nagy óvatossággal elrejtette Ura vagyonát, hogy el ne vesszen. A kegyelem mérlegén, amelyen a jelentéktelen, a kicsi is megáll, gonoszság és szemét. Azt mondjuk, hogy az Ür ügyének az érdekében vagyunk óvatosak. Nem akar- í uk elhirtelenkedni a dolgot, nehogy ártsunk, pedighát ez nem más, mint a magunk féltése. Óvatosságunk gyökere tehát a bűn. Nem akarjuk vállalni a kockázatot, harcot, verítékezést. Nincs meg bennünk az Ür iránti szeretet, hűség, de nincs is számunkra így semmiféle mentség. November 23. Márk 12, 41—44. Hányán tettek már ezen a földön milliós alapítványokat, de legfeljebb egy város, vagy egy ország emlegeti azokat nagy elismeréssel. Ellenben erről a 2
