Harangszó, 1938

1938-11-20 / 47. szám

374 HARANGSZÓ 1938. november 20 filléres adományról az egész világon egyformán tudnak az emberek. Azon emlékezetes ünnepen a jeruzsálemi temp­lom-perselybe is milyen súlyos arany­darabok hullhattak s Jézus szeme mégis ezen a nyomorúságos pénzdarabon pi­hent meg. Igen, mert az látható jele volt annak, hogy ez az asszony, ami csak tőle telt, mindent megtett. Nem különös azért, ha Jézus a fölöslegükkel jótékonykodókkal szemben öt emeli ki az ismeretlenségből az örökkévalóságba. Benne van-e már a te 2 filléred az Ür szolgálatának perselyében? November 24. Máté 26, 17—19. Nem tudjuk, hogy ez az ember valaha is ta­lálkozott a Jézussal? Ha igen, akkor az csak olyan futó találkozás volt. Szóval nem mondhatta el Jézus iránti szerete- tét legfeljebb a szeme sugárzásában benn ült e vallomás: Uram sokkal jelen­téktelenebb vagyok, semhogy magam­hoz hívhatnálak, de ha mégis szükséged volna rám valamikor, nyitva áll Előtted a házam. A neve ismeretlen maradt, haj­lékát bizonyosan eltemette az idő, de örökre a javára jegyeztetett fel, hogy Jézus nála vacsorázott tanítványaival utoljára. Csak a szeretetedben ne lan­kadj meg soha. mert nem tudod, mi­kor kéri el az Ür tőled is néhány órára hajlékodat, hogy mérhetetlen áldások színhelyévé tegye. November 25. Máté 27, 19. Amikor a megkötözött Jézus érdekében a hata­lomnak nincs mentő gondolata, híveinek egy könyörgő szava, Pilátus felesége közbelép. Amit nem mertek kimondani bátor, erős férfiak, a törvény az igaz­ság képviselői, az hangzik el az ő ajkán: Igaz ember! Ne bántsátok! — Nincs munkaterületed, ahol valamit tehetnél Krisztusért? A belmisszió hitvédelmi, kulturális stb... szakosztályaiból kihagy­ta? Ezer alkalmad van arra, hogy ezt az egy szót kimondjad Jézusért! Felemeld szavadat ott, ahol a nagypénteki párvia­dal folyik Ő közötte és a világ között. Társalgók, családi otthonok belsejében, utcákon, üzletekben harsog körülötte a gyalázkodás, rágalom, tagadás pergő­tüze a hatalom és igazság pedig hall­gat, hallgatnak a megkeresztelt keresz­tyének is, Jézus várja, hogy te megszó­lalj! November 26. Lukács 16, 10. A tudo­mány nemcsak óriási kilátótornyokból figyelgeti e világ titkait, hanem mik­roszkóp alá helyez a nagymindenségből kiszakított parányi életdarabot. Ennek alapján lesi el, s határozza meg a ter­mészet törvényeit. Ugyanezt teszi Jézus is. A kicsit a jelentéktelent teszi rá ítélete mérlegére s ennek alapján álla­pítja meg, hogy kit, hogyan tud fel­használni nagy céljai véghezvitelére. Szeme jótetszéssel nyugszik meg azo­kon, akik hűek a kévésén. Boldogok le­szünk ha a mi életünket is ezzel helyezi rá a kegyelem mérlegére: „Ami tőle telt, azt tévé.“ Rozsé István. Jolsva. E felszabadult községből a rádió november 15.-én helyszíni közve­títést adott. Beszélt többek között Cho- ván Sándor a gyülekezet megbízott új evangélikus lelkésze is, aki csetneki színmagyar gyülekezetéből csak az utol­só pillanatban tudott elmenekülni a cse­hek elfogatási parancsa elől. KARCOLATOK Néhány babérlevél. Isten a felvidéki magyarság visz- szatérését emberekkel cselekedte meg. Eszterházy János, Jaross An­dor, Szüliő Géza, a felvidéki ma­gyarság e bátor vezetői Isten esz­közei voltak. Nem kérdezzük, milyen vallá­sit ak: köszönjük nekik, amit ma­gyar szívük sugallatára tettek. De az új vezérek mellett emlé­kezzünk meg a régi vezérekről is. Közülök is különösen kettőről: néhai Törköly József rimaszom­bati ügyvédről és Szentiványi Jó­zsef földbirtokosról. Ők voltak az országtestről letépett felvidéki ma­gyarság első vezérei. Mindenüket a magyarságért áldozták. Mindkettő evangélikus s élénk részt vettek a felvidéki magyar evangélikusság egyházi életükben. A hazatérés nagy örömében há­látlanság volna megfeledkezni ró­luk. A még élő Szentiványi Józsefnek hálás köszönetét mondunk, a már halott Törköly József sírjára pedig hullassunk néhány kegyeletes ba­bérlevelet! •»« ♦ • ♦ • ♦ • ♦ • ♦ • -♦ HETI KRÓNIKA Végétért az ötnaoos felvidéki dia­dalmenet, a magyarlakta területek bir­tokbavétele. November 10.-én szabadult fel az utolsó megszállt terület. Ezen a napon a Felvidék legszebb, legnagyobb magyar városai tértek vissza: Léva, Lo­sonc, Munkács, Ungvár és Kassa, ez a gyönyörű történelmi nevezetességű, fe­jedelmi város. Kassa, a Felvidék mű­veltségének központja, hazatért. Most már honi földben pihennek a nagy Rá­kóczinak hamvai. Pénteken, november 11.-én délelőtt vonult be Kassára, feled­hetetlenül szép diadalmenetben a csapa­tok élén a magyar vezér: Horthy Mik­lós kormányzó. A város lobogó és virág­díszbe öltözötten várta a kormányzót s a hatalmas tömeg szűnni nem akaró ün­nepléssel és szeretettel fogadta. A bevo­nuláson ott voltak a kormány tagjai tel­jes számban, a két ház tagjai, a főispá­nok, alispánok és polgármesterek. A kormányzó az üdvözlésekre adott vála­szában meleg szeretettel köszöntötte a visszatérő testvéreket, akiket a megna­gyobbodott haza szeretettel ölel magá­hoz. Az ünnepély után a kormányzó a kassai dóm kriptájában kegyelettel ál­dozott a nagy fejedelem emlékének. —- A magyarság nagy örömében osztozott lord Rothermere, a revíziónak első lel­kes harcosa is, aki eljött hozzánk és je­len volt a kassai bevonulásnál. — Az or­szággyűlés két háza egyhangú ünnepé­lyességgel szavazta meg a Felvidék visz- szacsatolásáról szóló javaslatot. — A Ruszinföldön tovább folynak a zavar­gások. A ruszinok nyíltan követelik a Magyarországhoz való csatlakozást. — A magyar kormány lemondott. A kor­mányzó újból Imrédy Bélát bízta meg kormányalakítással. Űj miniszterek: Tas- nádi Nagy András igazságügy-, gr. Te­leki Mihály földmívelésügy-, Bartha Ká­roly hadügy-, Kunder Antal kereskedelmi és iparügyi-, Jaross Andor tárcanélküli felvidéki miniszter. Kimaradtak a kor­mányból: Sztranyavszky Sándor, Mikecz Ödön, Rátz Jenő és Bornemisza Géza miniszterék. — Kemál Atatürk, Török­ország nagy vezére és újjáteremtője, meghalt. Utóda Izmet Inonü, volt mi­niszterelnök lett. — Lengyelország nagy ünnepségekkel ülte meg függetlenségé­nek huszadik évfordulóját. —- Német­ország újabb szigorú intézkedéseket ho­zott a zsidók ellen. — Csehország belső helyzete súlyos. w »»»»«•«« « 11. EGYHÁZI esztendő Szentháromság utáni 23. vasárnap. Máté 22, 15-22 Adjunk hálát: Hogy Jézust nem lehet tőrbe ejteni. Hogy a felsőbbség Isten rendelése. Hogy Isten és a felsőbbség szolgá­lata nincs egymással ellentétben. Könyörögjünk: Hogy hűséggel tudjunk Istennek en­gedelmeskedni. Hogy hűséggel tudjuk a felsőbbség- nek megadni, ami megilleti. Hogy Isten adjon jó felsőbbséget. HÍREK Győr. Az Országos Luther-Szövetség november 13.-án evangélikus gyűlést tartott, amelyen a Szövetség részéről a következők szolgáltak sorrendben: Wág- ner Aurél, Benczúr László segédlelkész, Marcsek János ózdi lelkész, Tolnay- Knefély Ödön országgyűlési képviselő, dr. Vályi Lajos budapesti törv. hat. biz. tag és Szántó Róbert lelkész. — Az evangélikus ifjúsági egyesület a felsza­badult felsőszeli gyülekezetnek nemzeti zászlót ajándékozott. Nagyvázsony. Lélekemelő ünnepély volt október 30.-án a nagyvázsonyi gyü­lekezetben. Ekkor adta át a gyülekezet kívül és belül megjavított templomát is­mét rendeltetésének Jónás Lajos espe­res. A templom megtelt az ünneplő kö­zönséggel. Miután az esperes az ünnepé­lyes szertartást elvégezte, Orbán Lajos lelkész a szószékről hirdette az igét, buz­dítva a híveket, hogy becsüljék és sze­ressék az Isten házát, járjanak ide min­dig örömmel. Azután felolvasta a temp­lomjavítás történetét. A renoválás több mint 400 P-be került. Horváth Miklósné, erdőfőmérnök neje adott erre a célra 100 P-t, Petróczi János 10 P-t, a Nőegy-

Next

/
Thumbnails
Contents