Harangszó, 1938
1938-11-20 / 47. szám
372. HARANGSZÓ 1938. november 20 Karcsú tornyokból üzengető hangok: Megszólalnak az elnémult harangok! Most kél a nap a Kárpátok felett. Szabadságot a szolgaság helyett! Nagypéntek gyásza völgyön és hegyen, Minden faluban husvéttá legyen! Pozsony, Nyitra és többi szent helyünk, Az élő Isten karja küzd velünk. Összedől minden aljas, hitvány gazság És győzni fog a szent magyar Igazság! Palotay Gyula. Az angyalföldi templom. A főváros külterületének vallásilag a legelhanyagoltabb része volt a múltban minden egyházban Angyalföld. Azon a részen, melv a Nyugati pályaudvar vasútvonala és a Duna között fekszik, a háború óta három újabb római katolikus és két református templom épült és most Istennek hála, az evangélikus templomot is felavattuk. Közvetlen a kommun bukása után Rimár .lenő vallástanár kapott megbízást a hívek gondozására, és az egyházrész megszervezésére, az iskolai hitoktatás végzésén fölül. Az evangélikusok egymásra találnak. A templom és minden egyház- szervezet nélkül élő evangélikusok nem ismerik egymást, egyházuk számára is eddig elvesztek. Példa erre, hogv az egvik római katolikus egyesület alelnöke egy törvényhatósági bizottsági tag és az ügyésze egy ügyvéd, mindkettő evangélikus. Erre azonban csak akkor jönnek rá, amikor a szervező lelkész őket összehozza és csodálkozva kérdik egymástól az évtizedes római katolikus egyletbeli vezetők és ióbarátok: hát te is evangélikus vagy? Az evangélium megragadja a lelkeket. A szociáldemokrata apa, ki utcán tüntetésen a marseillest énekli, otthon hallgatja gyermeke vallásos szavalatra-készülését. Ő is eljön az ünnepélyre, megragadja az evangélium és töhbé el nem marad az isten- tiszteletről és vallásos összejövetelekről. Az evangélium átalakító erő. Éveken át mutogatják az emberek az egyik {láz, falán a helyet, ahova a részeges férj felesége után dobta a disznóölő kést. Lelkipásztori látogatások nyomán eljön istentiszteletre, lemond a szeszesitalról. Később beteg lesz, nem dolgozhatik, fia sem keres, kenyér nélkül vannak és az anya mégis azt vallja, hogy soha ilyen boldogok nem voltak, mert most békesség lakik közöttük. A hívek tömörülése kiváltja a templom után való nagy vágyakozást. Sokszor munkanélküli szegények, fellángolva az egyházszeretettől, hozzák apró adományaikat, amit szájuktól von nak meg. Az önkéntes adakozás nagyobb mederben folyik, amelyet méltányolva a Pesti Magyar Egyház Tanácsa, 1924. január 2.-án felhatalmazza az Angyalföldi Luther Szövetséget gyűjtőívek kibocsátására. Az istentiszteleteken kív/ül ünnepélyek, szeretetvendégségek csaknem hetenként tartatnak két iskolai központban, bibliaórák hetenként három ízben. Munkálkodik a Luther Szövetség, Evangélikus Nőegylet, Ifj. Luther Márton Kör, Evangélikus Énekkar, Konfirmáltak Egyesülete, Leánykör, vasárnapi iskolai gyermekszövetség. Az egyházi adójukat a központba fizető hívek sok helyi költséget magukra vállalnak az egyházi-egyesületek érdekében. Istentiszteleti célra 400 pengős harmóniumot szereznek be s a liturgia bevezetésével egyidejűleg 1000 pengő értékben díszes oltárt állítanak fel az istentiszteletek ideiglenes helyén, iskolai tornateremben. Majd gyülekezeti helyiséget bérelnek mintegy havi 100 P kiadással éveken át, melyhez az egyház előbb havi 20, majd 40 pengővel járul hozzá. Szegényeinken segítenek. Mindezek mellett a templomra gyűjtenek. 1937-ben, amikor a templom építése Budapest-angyalföldi új templomunk. megkezdődhetett, a templomalap 113.995 P volt. melyből a főváros 53.000 pengőt, a VKM régebben 10 millió koronát adott, egy névtelen 5.000 pengőt, a Deák-téri pénztár útján befolyt 105.80 P, a többi összeg az időközi kamatokból és az angyalföldi hívek gyűjtéséből került ki, akik ezer pengő orgonaalapot is gyűjtöttek. Özv. Fülöp Áronná 4.000 oengős aranykövetelését is a templomra hagyta. Pályázat útján Sándy Gyula műegyetemi tanár, műépítész 180.000 pengős öltséggel Ruttkay Miklián Ödön építőmester vállalkozásában folytatta le az alagsorában nagyteremmel bíró templom, lelkészi hivatal és lakás építését. A még hiányzó összeg a püspök úr rendelkezése folytán fővárosi segélyből nyert fedezetet. Október 30.-án beteljesült a hívek két évtizedes vágya: D. Dr. Raffay Sándor püspök a templomot és az alagsort Zsúfolásig megtöltő gyülekezet előtt avatta fel azt, megható beszéd keretében. Az első szószéki beszédet Kemény Lajos esperes mondotta. A díszközgyűlésen dr. báró Rad- vánszky Albert egyet. egyh. felügyelő, dr. Schuller Dezső alpolgármester, Be- reczky Albert református lelkész, Kemény Lajos, Traeger Ernő, Füzessy István, Mohr Henrik, Posszert Jenő, Szu- chovszky Gyula és Rimár Jenő eddigi megbízott szervező lelkész mondottak beszédet. Az üdvözlésekre D. Dr. Raffay Sándor püspök válaszolt. A templomépítés történetét dr. Gaudy László hitokt. igazgató olvasta fel. A közgyűlést a püspök imája és a himnusz zárta le. Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme! „Egy uj nap még mindent megváltoztathat.“ (Levél Finnországból.) Izgalmas feszültségünk enyhült A szeretett testvérnéppel szemben elkövetett igazságtalanságot részben jóvátették. A szenvedésnek, a hitnek és a reménységnek piros-fehér-zöld zászlója szabadon lobog újra a Felvidéken. Pozsony, ez ősi magyar város miatt, sajnos, még csak félárbó- con lenghet. Mi itt messze északon szívből sóvárogtunk azután, hogy ez a város is visszatérjen jogos tulajdonosához. Sajnos, túl kicsiny és erőtlen nép vagyunk ahhoz, hogy a dolgok kialakulására döntő befolyást gyakoroljunk. A világban a tömeg rendszerint többet jelent, mint a minőség. Akkor, amikor az orosz kétfejű sas a mi népünket legvéresebben marcangolta és a népünkre borult éjszaka a legsötétebb volt, megszámlálhatatlan finn otthon falára kis táblát akasztottak fel. Csak pár szó volt rajta, Stool zászlós történetéből egv idézet. Így szólt: „Egy új nap még mindent megváltoztathat.“ Mi is csodálatos módon kaptunk már igazságot Istentől. A nemzetek Ura átvezetett bennünket a vörös tengeren az ígéret földjére. Még ma is vannak azonban legközelebbi véreink rettenetes rabszolgaságban. Halljuk Karjala énekét, amint sír a foglyok nyelvén. Mint a kés, úgy járja át ez az ének a testvéri szíveket. Azonban a reménytelenség állapotában is akarunk hinni abban, hogy pirkad még Inkeriben és Karjaidban és „egy új nap még mindent megváltoztathat.“ Magyarország határainak kiigazítása megerősítette azt a hitemet, hogy még sem folytatódhat örökkévalóságig ebben a gonosz világban a hamisság. Természetesen ebben a kérdésben is sokszor kell a bibliai emberrel együtt így könyörögnünk: „Hiszek, Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek!“ Ennek a régi finn falitáblának a szavát szeretném Magyarországra is alkal-
