Harangszó, 1938
1938-11-06 / 45. szám
1938 november 6. HARANGSZÓ 359. Oldassák Isién! Egymillió magyar léiéit és flgenhé/esernégysaas négyse/Kilométernyi magyar föló íjászaiért! Komárom, Érsekújvár, Céva, Cosonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Beregszász, l/ngvár, Munkács és KASSA isméi a miénk!!! Tetszett az Isten véghetetlen kegyelmének, hogy keserves húsz évi megpróbáltatás után boldog valósággá tegye a magyar népnek a 126. zsoltárt: ,,Mikor visszahozta az Ür Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodok. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Ür! Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." A történelmi pillanat. 1938. november 2. Vésse szívébe minden magyar ember ezt a napot. Ezen a napon megdőlt Trianon átkos szelleme, egymillió magyar kezéről lehullt a rabbilincs. Isten szent keze feltűzte a magyar égre virradatunk kelő csillagát. Húsz év hosszú várakozása, egy hónap idegtépő küzdelme után november 2.-án este 9 óra 20 perckor felhangzott a magyar rádióban vitéz Imrédy Béla miniszterelnök meghatott hangja és a következőt mondotta: Magyar Testvéreim! A döntés megtörtént. Sok százezernyi magyar és velük együtt derék szlovákok, ruszinok és németek, akik annyi időn át osztották meg velünk az ezer éves haza gondjait és örömeit, térnek vissza hozzánk. Komárom, Galánta, Érsekújvár, Losonc, Léva, Fülek, Rimaszombat, Jolsva, Rozsnyó, Beregszász, Munkács, l'ngvár és Kassa ismét a miénk. Szombaton indulnak katonáink és néhány nap múlva az új határokon fog lengeni a magyar zászló. Minden magyar szív ujjongó örömének adok kifejezést, amikor ünneplő lélekkel köszöntőm a hazába visszatérő drága testvéreket, akik húsz hosszú esztendő szenvedései közepette hősiesen küzdöttek magyarságukért és akik ezentúl velünk együtt fognak dolgozni és küzdeni azért, hogy ez az ország minél szebb, minél boldogabb, minél erősebb legyen. Köszönjük a két baráti nagyhatalomnak, amiért a döntés nehéz és kényes munkáját magukra vállalták és nem tértek ki a felelősség elől, hanem a célt tartották szem előtt, hogy Európának a Csehszlovák köztársaság újjárendezésével érintett részén megteremtsék a békés együttélés feltételeit. Becsületes, felelősségteljes és minden magyart hálára kötelező munkájuk nem juttathatta vissza valamennyi magyart az országhoz. Maradtak véreink, maradtak drága történelmi helyek az új határokon kívül. Ez a müncheni határozatok alapjául szolgáló népi elv alkalmazása mellett elháríthatatlan volt és ha két nagyhatalom vállalta a döntéssel járó felelősséget, nekünk magyaroknak is vállalnunk kellett a döntés elfogadását. De térjen vissza gondolatunk azokhoz, akik a mieink lesznek és állapítsuk meg büszke öntudattal, hogy a harc, szívós harc, melyet német, olasz és lengyel barátaink támogatása mellett az érvek fegyverével folytattunk a magyar igazságért, eredményesen, nyert befejezést: a magyar haza nagyóbb lett. Húsz esztendő gyásza után itt az első nagy magyar ünnep. Örvendjünk és adjunk hálát a Gondviselésnek, hogy megjutalmazta a törhetetlen hitet, mely a magyar H is zekegyből fakad és töltsön el bennünket bizalommmal, mert íme, ahol ész, erő és elszánt akarat találkoznak, ott eljön a feltámadás! Nagybányai vitcz Horthy Miklós Magyarország kormányzója.
