Harangszó, 1938
1938-11-06 / 45. szám
354. HARANGSZÓ t 1938. november 6 vágy emésztette állandóan a híveket egy hajlék után, egy „otthon“ után, hol a magukéban imádhatják az Istent. Meg-' tudjuk belőle, hogy a legelső alkalommal 9 presbiter 460 pengőt ajánlott fel az Isten házára. Feltárja mindenek előtt, hogy a missziói gyülekezet tagjai 2,172.16 pengőt adtak össze az építkezés céljaira. Enying politikai község ingyen bocsátotta rendelkezésre a gyönyörű telket. Lajoskomárom, a volt anyagyülekezet, nemcsak lelkének féltő szereteté- vel, hanem két ízben történt gyűjtéssel is támogatta a kebeléből kiváltakat. A dunántúli egyházkerület hívei 12.260 pengőt, a bányai kerület 3.458 pengőt, a dunáninneni 1.145 pengőt, a tiszai pedig 659 pengőt adományozott az enyingi hívek megsegítésére. Elérkeztünk október 9-e történetének a végéhez. Áll a kicsi templom.j Néma tornyával alkalomról-alkalomra! hívja a híveket Isten házába. Alázatos lélekkel, hitünkhöz való szent ragaszkodással megyünk az egyszerű, síma kereszttel díszített oltár elé. Köszönetét mondunk Istennek a megsegítő kegyelemért, mellyel velünk volt, minden időben. Hálaimát rebeg ajkunk Krisztusunknak, hogy az Ö tudományának egy hajlékkal több háza van, honnét egyre hangzik a hívás: Jöjjetek hozzám mindnyájan... És kérjük a Szent Lélek Úristen segedelmét, hogy ne hagyjon bennünket egy pillanatig sem csüggedni, hanem mindenkor vigasztaljon, bátorítson a harcra, mert: „Erős vár a mi Istenünk!“ kész lelkeknek, kik elősegítették ennek a maroknyi evangélikusságnak templomépítési ügyét. Az Istennek áldása legyen adományaikon és életükön! Szalay Kálmán. Kitartás. Egyik nagy magyar hibánk az, hogy nem tudunk kitartani. Kezdetben hatalmasan nekibuzdulunk, azután elcsüggedünk. Nagyszerű a kezdet, lanyha a folytatás. Lelkesedésünk lángja az eget csapkodja, aztán a cél előtt megtorpanunk. Emlékezünk még az „Igazságot Magyarországnak“ nevű repülőgép sorsára. Elindult Amerikából. Átrepülte a sok ezer kilométeres óceánt, az európai szárazföldet, de a magyar fővárost nem tudta elérni. Közvetlenül a cél előtt, Bánhidá- nál elfogyott a benzinje és le kellett szállnia. A magyar élet jelképe ez: megállni a cél előtt. Ha még egy kicsit ki tudtunk volna tartani, megnyertük volna a világháborút. Most is próbára teszi Isten a magyar nép türelmét. Meg kell tanulnunk a várás hősiességét. Mert nemcsak az a hős, aki elszánt lendülettel neki tud vágni a célnak. Néha a másik fajta hősiességre van szükség. Arra, amelyik lábhoztett fegyverrel tud várni, míg várni kell. Isten húsz évi megpróbáltatás után jónak látta felderíteni ránk a jobb jövendő hajnalát. Virrad. Lassan, de biztosan. Ne csüggedjünk! Kitartás!! Nem mulaszthatjuk el köszönetét I mondani ezúton is azoknak az áldoáfct- | lett folyt le a döntő ütközet, amely Ausztria vereségével végződött. Hét évvel később pedig — 1866-ban — König- grátznél, a mai Csehország területén a poroszok elleni hadjáratában szenvedett vereséget. Abban az időben nem kérdezték a magyar katonát, tetszik-e neki vagy nem, vitték Ausztria háborújába messze idegen földre vért ontani. Az angyali lelkű Erzsébet meglátogatott ebben a háborús időben egy kórházat, amely tele volt sebesültekkel. Ép egy magyar cigánybaka ágyához ért. A katona siránkozva mutatta Erzsébetnek több lövéstől összeroncsolt jobb karját. Az orvosok reménytelenül álltak mellet-, te. A sebekkel felszaggatott hús kezdett feketedni. Nem, nem lehet mást tenni, le kell vágni a muzsikus jobb karját. Megmondták neki. Erzsébet leült ágya szélére és küzdve könnyeivel, magyarul próbálta megértetni vele: nem lehet másképen segíteni rajta. „Felséges Asszony, mennyországbeli császárné, inkább haljak meg egészen. Ha levágják a karomat, mivel fogom a hegedűmet? Soha többet ne muzsikáljak? Mit ér nekem akkor az élet? El akartam én muzsikálni a Felséges Asszonynak a kedves nótáját.“ Mit feleljen ennek a szegény cigánynak az angyali lelkű felséges asz- szony? Mivel vigasztalja meg? „Majd gondoskodom rólad“ — mondá. „Nyugdíjat kapsz, amíg élsz, mindig lesz pénzed.“ így gondoskodott az angyali lélek egy rokkant magyar vitézről. Folytatjuk. TÉRDRE MAGYAR! Térdre magyar, az Istennek hálát adj, Hisz kegyelme végtelen jó és nagy! Húsz év gyászos jellegei oszlanak, Lesz talán már szebb napja a magyarnak „Talpra magyar!“ — szólott egykor a költő, Télre mindent, mert a hazád az első! Puskát, kardot a markodba hamarost, „Itt az idő(i, soha jobbkor, amint most! Itt az idő napjainkban, ismét itt. Ragadjuk meg a szerencse kerekít! De előbb még más vár reánk, sok minden, Mindent téve, úgy segít meg az Isten. Először is bűneidet ismerd meg, Vallj be mindent az örök jó Istennek; 7érdre aztán alázatos lélekkel, Bűnbánatod után Isten felemel. Térdre hullva könyörögj most Előtte: Bocsássa meg bűneidet kegyelme ; Mert sok és nagy a te bűnöd, jó népem, Sokkal több, mint fényes csillag az égen. Csakhogy ezek sötétek, mint éjszaka, Súlyosak, mint hűlt meteor garmada, Láthatatlan, sötét bolygók az űrben, Csak a súlyuk nehezedik lelkeden. Szabadulni nem tudsz tőlük egymagad, Eltemetetnek, sötét sírba zavarnak. És e sírból feltámadás nem lészen, Nem ragyog ott fényes csillag az égen. Szánva, bánva bűneidet javulj meg, Keress'lenyhet tévelyegö telkednek. Pártoskodás ördögének ne ülj fel, Mindazt, ami biinbecsalhat, kerüld el! Talpra segít, hidd el, akkor az Isten, Népek utján nem lész többé erőtlen. Kézzel kézben egymást hiven vezetve, Cssodát művel akkor hazád szerelme Az Istennel a hazáért sokra mégy, Oltalmával ismét élő lehetsz még, Megacéloz karban, szívben és hitben, ■ Ujrakelve sokra hivat még itt lenn. Térdre tehát aztán talpra utána, Minden magyar, magyar földön, hazába‘ / Bízvást nézhetsz fel akkor majd az égre, Szebb jövőnek hajnala int úgy végre. Az Istenért, a hazáért előre, Ujjászülve indulj a szebb jövőbe! Keresztednek súlyos terhe leszakad, Az Istened és a hazád megmarad Kárpátoknak büszke bérce felragyog, Lelkes szívvel köszönthetdd a holnapot, Ha harcodban Isten, Krisztus a vezér, Áldozatot, mindent, mindent csak az ér. És azután újra térdre, imára, Hálás szívvel gondolj az ég Urára, Háladalod szálljon fel a magasba, El ne feledd Istenedet már soha ! Hálaének zengjen hegyen és völgyön, Áldott legyen a jó Isten örökkön ! Gazdag Isten! erős Várunk! im* kérünk: Szabadhazánk add most vissza minekünk! Imreh Sámuel. Az új enyingi templom.
